Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-23 / 8029. szám
vagyis afelett hogy a kormánykoalíció nem tud a feladatnak megfeielni. Míg azonban e tapasztalatokból az SZDSZ arra következtet, hogy a kormánynak távoznia kellene, a Fidesz következtetése más; az, hogy zárójelbe kell tenni a parlamentarizmust Parlamentär Izmus zárójelben A hatpárti megállapodásra tett Fideszjavaslat véleményem szerint alaptalanul hivatkozik a spanyol Moncloa-paktumra. A Mondoa-paktum az ügyek szűkebb körére, mindenekelőtt az állam, a munkáltatók és munkavállalók kapcsolatára, az ebben alkalmazható eszközökre vonatkozott, és ennek megfelelően a kormány, az ellenzéki pártok és a szakszervezetek - a tagságuk által legitimként elismert erős szakszervezetek - írták alá. Valami hasonlóra a magyar közéletben legutóbb Töigyessy Péter tett javaslatot az SZDSZ küldöttgyűlésén Szombathelyen. A Fidesz-javaslat részvevőinek köre viszont szőkébb, tárgya pedig sokkal szélesebb. Mit irányoz elő a Fidesz-javaslat? Egyfelől azt, hogy ha egyszer ma a magyarországi törvénykezés a gazdasági és politikai alapviszonyok új elrendezésére irányul, és így sokkal nagyobb horderejű, mint amit egy parlamenti demokráciában egy-egy ciklusban a parlamenti többség szabályozni szokott, akkor a többségi törvénykezést váltsa fel a konszenzus. Másképpen fogalmazva: a Fidesz azt szeretné korrigálni, hogy a tavalyi alkotmánymódosítás szűkre vonta a kétharmados törvények körét Másfelől a Fidesz-javaslat hatpárti konszenzust szeretne a folyó kormányzás olyan kérdéseiben, mint az inflációellenes politika, az adósságkezelés, a külgazdasági politika, a külpolitikai irányvétel vagy a világkiállítás megrendezése. Nem egyébről van tehát szó, mint arról, hogy szülessen hatpárti megállapodás a kormány programjáról, és támogassák az ellenzéki pártok kívülről a kormányt Eszerint a kormánykoalíció és az ellenzék közötti szereposztás arra szűkülne le, hogy a kormány végrehajtja a közösen kialakított programot, az ellenzék pedig ellenőrzi a végrehajtást Logikusabb forma lenne a nemzeti egységkormány, amit hónapokkal ezelőtt magam is felvetettem. A Fidesz javaslata nem ezt tartalmazza, hanem lényegében hatályon kívül helyezi a parlamenti demokráciát. Mindemellett a javaslat népszerű, hiszen a közvélemény hajlamos arra, hogy a kormány tétlenségét és baklövéseit a parlament, a meddőnek tűnő parlamenti viták számlájára írja. Sokan vágynak nemzeti konszenzusra, mert azt hiszik, hogy így jön el a gyors cselekvés és gyors eredmények korszaka. Meggyőzően hat továbbá Orbán Viktor érvelése; nem indokolt, hogy a rendszerépítő törvénykezésben (mint az önkormányzati rendszer, a privatizáció) a parlament egyik oldalának akarata érvényesüljön, s egy esetleges kormányváltás után majd mindent vissza kelljen csinálni. Elvégre olyan intézkedésekről van szó, amelyek nem egyegy választási ciklusra szólnak. Vegyük észre; amit Orbán Viktor itt hatályon kívül kíván helyezni, az éppen az a választási lehetőség, amit a parlamenti demokrácia felkínál. Vajon amikor az angol választó az ötven es-hatvanas-hetvenes években a Munkáspárt és a toryk között választott, akkor nem aközött választott-e, hogy államosítsanak vagy privatizáljanak? Vajon Franciaországban nem az történt-e, hogy a szocialista-kommunista győzelem után államosítottak, majd a jobboldal győzelme után ezt visszacsinálták? Az ilyen cikcakknak persze megvannak a maga társadalmi költségei, de hát ez a parlamenti demokrácia ára. Igaz: a mi esetünkben, amikor nagyobb horderejű átalakulásról van szó, a cikcakk költségei is nagyobbak lehetnek, mint Nyugat-Európában. Mindamellett vegyük tudomásul: ha e hátrányokat akarjuk kiküszöbölni, a parlamenti demokráciát küszöböljük ki. Miért szavazott jó félmillió választó a kisgazdapártra? Azért, hogy koalídóképes párttá tegye azt a pártot, amely a föld visszaadásának programját képviseli. Ha mármost a tulajdonviszonyok kérdésében hatpárti konszenzus születik, akkor mi értelme volt az egész országgyűlési kép viselő-választásnak? Tulajdonképpen ugyanez áll a folyó gazdaság- és szociálpolitika kérdéseire is. A választók, akik az MDF-re szavaztak, a fokozatos, megrázkódtatásmentes átmenet programjára szavaztak. A külpolitikában arra a magyarkodásra szavaztak, amely a kormány külpolitikáját egy éve vezérli. Az ellenzéki pártok mindezekben a kérdésekben mást képviseltek és képviselnek. Ha a kormány programjáról hatpárti megállapodás születik, akkor mire volt a választás? Mód lett volna nagykoalídóra, ezt azonban az MDF elutasította. Ma is elképzelhető a jelenlegitől eltérő kormányzati felállás, de az MDF ezt is elveti, a Fidesz pedig változtathatatlan adottságnak tekinti. A Fidesz-javaslat az egyszerre kívül és belül helyzetet teremti meg. Nem állítom, hogy ezt el kell vetni, csupán igyekeztem világossá tenni: miről is van szó. A három forgatókönyv Rögzítsük az elmondottak alapján, hogy mi az a három lehetséges forgatókönyv, mely a politikai vitában megfogalmazódott. Antall József úgy véle a jelenlegi kormány meg tud birkózni az ország irányításával A koalídós többség a maga szája íze szerint megalkotja az átalakulás törvényeit A Kupa-programtól azt remélik, hogy a gazdaságban is kiutat mutat, hogy nem kell többé a szociális feszültségek súlyos kiéleződésétől, a társadalmi béke felborulásától tartani így a kormány át tudja vészelni a következő két nehéz évet, majd az új választások előtt már kezdetét veszi a gazdaság fellendülése és az életkörülmények érzékelhető javulása. A koalíaó ismét megnyeri a választásokat, s az elképzeléseik szerint kialakított új berendezkedés végleg stabilizálódik. Ez a kormánykoalíciós forgatókönyv.
