Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-22 / 8028. szám
Mcggvőződéscm szerint nekünk miKi a nemzeti és szellemi összetartozás ügyét: az epys6p pendolat.il kell előtérbe állítanunk. Mír csak a Közép- és Kclct-Furópában tapasztalt történelmi átalakulások következtében is. minthogy ezek az átalakulások közelebb hozták hozzánk a magyarság kulturális egységének helyreállítását, amely leginkább sürgető történelmi feladataink közé tartozik. Hiszen amit a kedvezőtlen történelmi események: az első és a második világháború, a trianoni és a párizsi szerződések leromboltak, azt végül is a szellemnek kell helyreállítania. ♦ A magyar—magyar párbeszéd (és összefogás) horizontjának történelmi meghatározéúről és követelményeiről is kell mondanom valamit: először is azokról, amelyeket a közép- és kelet-európai régió jelöl meg. Az a politikai rendszer és az a hatalom, amely a második világháború befejezése, pontosabban a szovjet hadsereg közép európai bevonulása óta összefogta a közép- és kelet-európai régió országait, egyszersmind garantálta gazdasági és politikai kapcsolataik egész rendszerét, mára súlyos válságba került. Ila hosszú időn keresztül ez hihetetlen fejleménynek tetszett is, most mégis úgy látszik, lemondani készül integráló szerepéről. Következésképp felszínre kerülnek a történelmileg kialakult gazdasági. nemzeti és kulturális feszültségek, és működésbe lépnek a korábban sem feladott, csak éppen a felszín alá szorított vagy éppen valamilyen „szocialista" retorikával palástolt hagyományos nacionalizmusok. A kelet-közép-európai régió nemzeteinek a jelenben kettős történelmi kihívásra kell válaszolniuk: egyrészt meg kell kezdeni és sikeresen meg kell valósítani a gazdasági és társadalmi modernizációt, amely vissza-, pontosabban elvezeti őket F.nrópa fejlett nemzetei közé. másrészt helyre kell állítaniuk súlyosan sérüli nemzeti identitásukat. Korábban mind a modernizáció, mind az identitás a sztálini mintájú pár turalom áldozata lelt. A szovjet társadalmi és gazdasági modell erőszakos alkalmazása megakadályozta a valódi modernizációt. sőt lerombolta a különben is felemás és ellentmondásos korábbi polgárosodás szerény eredményeit. A „proletár internacionalizmusnak” elnevezett szovjet nagyhatalmi ideológia pedig fellazította és megtörte a nemzeti azonosságtudatot. A modernizáció és a nemzeti identitás kettős kihívására azonban csak egyszerre lehet érvényes választ adni, máskülönben a modernizációból igazi kulturális háttér nélküli pszcudo-curópaiság, az identitástudatból pedig közönséges: a két világháború közötlihcz hasonló nacionalizmus lesz. Kétségtelen, hogy akár az. első, akár a második veszedelemnek megvannak a reális lehetőségei. Ha ezek a lehetőségek válnának valóra, a régió országai a tervezett és remélt európai felzárkózás helyett valamiféle „harmadik világ'-beli helyzetbe kerülnek. A nemzeti identitás újólagos kialakításának vagy megerősítésének éppen ezért határozott szellemi és erkölcsi értékekre kell épülnie. Pontosabban: arra kellene törekedni, hogy ne a nemzeti elv szabja meg az értékeket, s ne azért kapjon valami helyet azérlékhicrarchiában, mert fogantatásában és jellegében nemzeti, hanem a felismert és vállalt nemzeti értékekre alapozva alakuljon ki az értékhicrarchia és szülessen újjá a nemzeti identitás. A kclct-közép-curópai nemzeteknek igen sok hagyományos értékük van. elsősorban a kultúra, de a politikai kultúra körében is, így például azok az értékek, amelyeket az elmúlt évtizedek nemzeti szabadságmozgalmai és demokratikus szellemi ellenállása hozott létre: a magyar |<)S6. a cseh és szlovák IW18 vagy a lengyel IÜ8I. Ugyanilyen politikai és kulturális értékeket teremtettek Közép-F.nrópa nemzeti kisebbségei. így az erdélyi vagy felvidéki magyarok, akik a nemzeti és kulturális tolerancia, a kisebbségi humánum értékvilágával gazdagították a jellegzetesen európai és különlegesen közép európai értékeket. Üdvös lenne, ha ezek a valóságos értékek kapnának szerepet, s az egymás mellett élő nemzetek valóban megtudnák becsülni egymás szellemi értékeit és értékes hagyományait. Máskülönben a nemzeti kizárólagosság, a mitikus öntudat, sót az idegengyűlölet válik politikai értékké és normává. mi több: idcnlilásképzö erővé, s ezzel a kclct-közép-curópai régió nem csak az. oly igen szükséges társadalmi modernizációra lesz képtelen, hanem ismét lesüllyed a politikai balkán, vagy ami ennél is rosszabb, az etnikai harcoktól sújtott Karabah és Libanon szerencsétlen viszonyai közé. * Az elmúlt esztendők történelmi változásai következtében lehetővé vált a magyarság nemzeti identitásának helyreállítása, az azonban, hogy ez milyen elvek és eszmények jegyében fog történni, még vitákat okoz. A nemzeti identilásképzésnek tulajdonképpen az. egész huszadik századi történelmi folyamatban két „útja" volt, ezeket az „utakat" Szekfú (íyula Ihírtml nemretifk ér ami utána következik című munkájának Magvarahb ma/zvarsá/z felt1 című zárófejezetében „kismngyar" és „nagymagyar" útnak nevezte. A „kismagvar" út. Szekfú magyarázata szerint, a magyarság fogalmának szőkébb: etnikai, sőt faji értelmezését követi, éppen ezért ez „az út. a kis magyar út. melyen a nemzettest tagjai összezsugorodnak, s akinek megvan a héroszt ráteszi bátorsága ezen az úton következetesen végighaladni, az végül is tíz millió magyar helyett néhány százezret, vagy esetleg csak sajátmagát fogjn ignz magyarnak találni!” A másik: a ..nagymagyar" út ezzel szemben a magyarság fogalmát kitágítja, mert arra a kérdésre, hogy „ki a magyar?" kulturális és erkölcsi kritériumok révén válaszol. „Tágítani kell - írja Szekfú - a politikánkat, követelte már báró Kemény Zsigmond. Tágítás magvar és humánus értelemben, ez Széchenyi egész reformrendszerének is irányzata: az emberi méltóságnak megfelelő életlehetőségeket és nemzeti műveltséget vinni el a néptömegekhez, akik ezt mindeddig csak kívülről, távolból szemlélték. Ugvnnily tágító szándékkal kell a mai nemzclpolilikál is megtelíteni. Akik még mindig csak passzív szerepet visznek a nemzeti életben s akiknek a tevékenységhez hiányzik anyagi és szellemi felkészültségük, azokat ezekkel ellátni s a már vezető közép- és fclsóosztályok tagjait is megerősíteni magyarságukban. nem a régi. kopott frázisokkal, hanem szemléletüknek a népi és a történeti hagyományokhoz közelebb hozásával. Mert ezektől most még távol vannak, pedig nép és történet, mint szellemiségünk alappillérei, együtt tudják egyedül meghozni a ncnrzeltagok tudatosulását. a magyarabh magyarságot. A fejadat tehát kettős: a nemzetiség szélesbílése. horizontális irányban és elmélyítése, vertikálisan." Kétségtelen, hogy nemzeti identitásunk újraértelmezésének és helyreállításának ezen a ..nagymagyar" úton kell végbemennie. * A századvég (ezredvég) közép-európai helyzetének meghatározói közé tartozik a korábban évtizedeken keresztül háttérbe szorított keresztény kultúra is. Az elmúlt negyven esztendőben a hivatalos „állami" ideológia a térség több országában is. elsősorban Romániában és Csehszlovákiában, harsány ateizmust és materializmust hirdetett, és a marxista-leninista ideológiát esetenként agresszív egyházüldözés egészítette ki. (Lengyelországban és Magyarországon kevésbé érvényesült e harsány ateista propaganda és a türelmetlen egyházcllcnes politika: az előbbi országban a katolikus egyház ereje, nálunk periig a kései Kádár-rendszer működésében érvényesülő kétségtelen tolerancia, illetve az. egyházi vezetők kompromisszumkészsége fékezte meg vagy védte ki a harcosabb ideológiai rohamokat.) t ulajdonképpen semmi különös nincs így abban, hogv a kommunizmus bukása után az egyházak általános térnyerése és felemelkedése van elkövetkezőben Mindenütt jól érezhető a vallási eszmények és értékek iránt megnövekedett érdeklődés, rendre újjászületnek az ötvenes években betiltott szerzetesrendek, a még korábban államosított egyházi iskolák, keresztény pártok alakulnak, pontosabban olyan pártok, amelvek szívesen emelik magasra a kereszténység lobogóját, s hirdetnek meg keresztény indíttatású társadalomból
