Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-22 / 8028. szám

A kérdés költői. A valóságban nagyon is pontosan meghatározták az egyes országok - ez esetben Magyarország - határvo­nalait. Pontosan harmadik éve annak, hogy Magyarország egy bizonyos ha­tárterületének 25 lulométeres szaka­szát sűrűn emlegetik. Ráadásul,, nagyvonalú gesztussal, mint amit „nem kell annyira komolyan venni”. Konkrétan: a Dunának azt a szaka­szát, amely Csehszlovákia és Ma­gyarország számára közös használati jogot biztosít Csakhogy sem a Du­na, sem a hivatalos határvonal, sem. a Duna mentén élő emberek nem já­tékfigurák. Itt nincs helye komolyta­lan lejelentéseknek............... Először a tényleges határról: a Trianonban, 1920- június 4-én, . egyetlen példányban- kelt rendelke­zés szerint a magyar-csehszlovák ál­lamhatárra és a Dunára vonatkozó határozat 30. cikkelyében ez olvas-, ható: „Ami a vízfolyással megállapí­tott határokat illeti, a jelen szerző­désben használt folyás vagy hajózha­tó meder kifejezések a nem hajózha­tó folyóknál a vízfolyásnak vagy a vízfolyás főágának középvonalat, a hajózható folyóknál pedig a hajóz-' ható főmedernek a középvonalát je­lentik.” , Nehéz lenne elhitetni, hogy Ma­gyarország hivatalos állami vezetői nem juthatlak hozzá ehhez a doku­men hunhoz. És csak egyszer kellett volna a térképre pillantani ahhoz, hogy bárki szamára érthető legyen, ha a Dunát „kiemelik medréből” és vizének nagyobb hozamát, vagyis a hajózhatót (!) 17 kilométer hosszan, 8 kilométer mélységben átterelik egy másik országba - az bizony önkényes határmódositás a javából. Ettől a ponttól kezdve tehat a dunai vízlép­cső terve, minden normális társada­lomban, már a továbbgondolásra is alkalmatlan lett volna. Ehelyett mi történt e két ország­ban? „ - j Magyarországon sok száz ember . munkáját felhasználva, sok millió fo­­^ríntos költséggel készültek a tervek. ‘ ■ A szlovák oldalon pedig szinte a tervekkel egy időben, heves irammal a munkálatok is megkezdődtek. Mi­ért is ne? A határmodosítás Szlová­kia részére volt előnyösebb, persze hogy ők nem húzták-halogatták az időt, mint a történelmük során tragi­kus „gavallériájukról” ismert magya­rok. Annak a napnak reggelén, amikor a trianoni szerződés szikár sorait böngésztem, a rádióban egy doku­mentumműsor emlékezett meg halá­lának ötvenedik évfordulója alkal­mából gróf Teleki Pál egykori ma­gyar miniszterelnök utolsó óráiról. Valójában nem történt más ötven év­vel ezelőtt, mint egy hazájáért őszinte felelősséget érző miniszterelnök nem birta el annak az óriási erkölcsi fele­lősségnek a terhét, amely igaz, hogy mások rossz döntéseiből szármázott, de amelynek következményeit ő vilá­gosan átlátta és beleborzadt Pisz-. tollyal vetett véget életének. Még mielőtt bárkit megtévesztene ä példa felemlegetése, nem rovom fel, dehogyis, hogy Lázár György, aki 1975-tól volt Magyarország kineve­zett miniszterelnöke, valami hasonló módon nem tiltakozott sorozatos rossz döntések ellen. Azt azonban elvárhatja minden Magyarországon élő és ott évtizedek óta dolgozó ál­lampolgár, hogy legalább tudja, kik hoztak és milyen döntéseket És mi­kor. A hátuk mögött Milyen mérhe­tetlen cinizmusra vall, hogy miután Kádár János és Gusláv Husák meg­egyezett 1977. szeptember 16-án a vízlépcsőrendszer megépítéséről, szeptember 17-én Lázár György és Lubomir Strouyal miniszterelnökök aláírták a megállapodást egy évvel később a Magyar Közlönyben az' alábbi szöveg jelent meg a vízlépcső­rendszert ismertető megegyezésről: Magyar Közlöny, Budapest 1978. szeptember 12. 22. Cikk: Az állam­határ megállapítása. (3) Az alvíz- és felvízcsatomán, va­lamint a Dunakiliti-Hrusovi tározó­ban az 1850,4 folyókilométerig terje­dő fő hajóúton a Szerződő Felek vál­tozatlanul gyakorolják azokat a jo­gokat és teljesítik azokat a kötelezett­ségeket amelyek őket a Szerződés megkötése előtti helyzetben ezen a folyószakaszon megillették, illetőleg terhelték, annak ellenére, hogy a nemzetközi hajózási út ezen a szaka­szon az alviz-, illetőleg a felvízcsator­­. nába, csehszlovák területre kerül át Hitte volna 1978-ban állami veze­­. tő, hogy valaha illetéktelen személy - ; ez esetben csak az egész magyar nép - egyszer majd elkezdi „értelmezni” , a száraz sorok mögött rejlő nagyon is élő érdekeket? Az üggyd foglalko­zó megbízott miniszterelnök-helyet- ' tesek - időrendi sorrendben: Aj tat Miklós. Válvi Péter. Huszár István, Szekér Gyula és Marjai József- zárt ajtók mögött tárgyaltak békés biz­tonságban. Nyilván ők sem hitték, hogy a titkos dokumentum, egyszer nyilvánosság elé kerül. Ami biztos: fent nevezett urak tudatában voltak a határmódosításnak. Ha ők nem is. az európai jogrendszer mindenkori képviselői azért tudják, hogy hol a határ! 1 LÁSZLÓ ILONA í Hol a határ?

Next

/
Thumbnails
Contents