Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-22 / 8028. szám

Magyar Nemzet, 1991.IV.17

tr

Kiszorítod nemzedék

Stumpf István az ifjúság kiszolgáltatottságáról és az érdekérvényesítésről

Négy évtizednyi kényszerű egység után nincs már hiány ifjúsági szervezetekben. A fiatalabb nemzedékeknek tulajdonképpen már 1988 óta lehetőségük van arra, hogy politikai, érdekvédelmi vagy akár más jellegű ifjúsági szervezetben, intézményes keretek között érvényesítsék valóságos érdekeiket. A szabad választások után joggal reménykedhettünk, hogy a kormányzati politikában éppúgy, mint a pártok programjában megjelenik a jövő, a felnövekvő nemzedékekkel való együttműködés, s ez módot teremt az ifjúság érdekeinek érvényesítésére. Időnként azonban úgy látszik, hogy súlyosbodó napi bajaink közben egyre kevesebb időnk van foglalkozni az ifjúság sajátos gondjaival, hogy a _áövó nemzedékének érdekképviselete még várat magára.

— Mit ígért ét mit hozott a rendszerváltót az ifjabb nemzedékek tagjainak? — kérdem dr. Stumpf Utván politológustól, a köztársasági elnök ifjúságpolitikai tanácsadójától.

— Az első pillanatban valóban úgy látszott, hogy a rendszerváltás komoly lehetőséget ad az ifjabb generációnak Kelet-Európában ahhoz, hogy valóságos befolyást gyakoroljon a politikai folyamatokra. Miután a kelet-európai rendszerváltásban néhány helyen az ifjúság kiemelkedő szerepet játszott, joggal remélhettük, Magyarországon is hasonló szempontok érvényesülnek. Remélhettük ezt azért is, mert történelmileg szinte egyedülálló jelenségként nálunk egy generációs párt vált az együk legnépszerűbb erővé, és mind a parlamenti, mind pedig az önkormányzati választásokon jelentős sikereket ért el. Miután azonban a Fidesz — politikai és saját szervezetében rejlő okok miatt — nem generációs pártként jelent meg a politikai közéletben, nem jelenhette meg markánsan a generációs adósságnak azt a problémáját, amelyet a magyar társadalom a rendszerváltás idejére felhalmozott.

Generációs adósság1

— Mit ért ön generációt adóitágon?

— Egyrészt azt, hogy az elmúlt időszakban felvett hitelek gyakorlatilag a fiatalok édet- és pályakezdését nehezítik meg leginkább, másrészt azt, hogy özeket a terheket negyrészt ennek a nemzedéknek kell visszafizetnie.

Szociális szempontból generációs adósságnak tekinthető az a tény is, ami a nagy létszámú korosztályok életútját vizsgálva kimutatható: Magyarországon folyamatosan újratermelődik az alacsony iskolázottságú réteg. A fiatalabb nemzedékeknek hozzávetőlegesen egyharmada nem fejezi be az általános iskolát, nem tanul tovább. Ez a réteg gyakorlatilag még a munkanélküliségi statisztikákban sem jelenik meg. Ugyanakkor minden prognózis azt jelzi, hogy radikálisan növelkszik a számarányuk, pozíciójuk a munkaerőpiacon rendkívül rossz, mert megszűnt a (sztálini iparstruktúrában kulcsszerepet játszó) képzetlen segédmunkások iránti kereslet. Ez a réteg az, amelyik képtelen alkalmazkodni a piaci változásokhoz. Hihetetlen mértékben kiszolgáltatott, gyakorlatilag a szegénységnek masszív tömege, s nagyon erős etnikai sajátosságokat visel magán, hiszen a vizsgálatok azt bizonyítják: az aluliskolázottak közel ötven százaléka a clgánynépességből kerül ki Ez a ténv robbanásveszélyes helyzetet teremt, t — félő: — állandósít a magyar társadalomban. Úgynevezett „kétharmados társadalomban" élünk, fennáll annak a veszélye, hogy az egyharmad rész alulról terjeszkedni kezd és felfalja, magával rántja a hozzá közel eső rétegeket. Ha pedig a felsőoktatás szempontjából vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor azt kell látnunk, hogy a jelenlegi helyzetben a fiatal korosztályoknak jó esetben is csupán tiz százaléka jut be a fel; sóoktatási intézményekbe és képes megszerezni azokat az ismej reteket, amelyek a konvertálható I tudáshoz nélkülözhetetlenek. Ha i a generációs adósság ilyen teher- i tétele ennek a rendszerváltásnak,

' akkor ennek felszámoláséi a térj tadalomnak is a középpontba kelí lene állítania. Ez a kérdés azon! ban — a várakozással ellentét: ben — jószerivel meg sem fogalmazódik a kormányprogramban.

— Nyilván azért nem, mert sokak szerint nincs it tziiktég külön ifjúságpolitikára.

—- Akkor viszont olyan társadalompolitikára ven szükség, amelyben nagyon markáns szerepet tölt be a generációs nézőpont. Mindenekelőtt meg kell teremteni azt a feltételrendszert, amely alkalmas az új nemzedé- i kék pályakezdésének biztosítására, ez viszont egyre nagyobb gondot jelent. Ez önmagában is ’ Indokolttá tesz egy olyan Ifjúságpolitikát, amely nem az ágazati

' gondolkodás logikáját követi, hanem kormányzati szinten képes az ifjúsággal kapcsolatos programúkat összehangolni, és ennek mentén felelősséget vállalni ezért a nemzedékért. Ma még nincs Ilyen kormányprogram, sőt, az sem derül ki egyértelműen, hogy a kormány kít>án-e hangsúlyos Ifjúságpolitikát folytatni, s ha igen, akkor az milyen lesz. Ha nem fogalmaz meg ifjúságpolitikai feladatokat, akkor azt világosan ki kell mondani. Az európai gyakorlat általában azt mutatja, hogy a kormányok —ágazati logikától függetlenül — az if-Ijúság társadalmi gondjainak kezelésére olyan kormányzati szet rep.et vállalnak, amely koordinál‘ja ezeket a‘tennivalókat. Ez alapvetően fontos szerepvállalás, hiszen az ifjúság gondjainak megoldására az operatív eszközök a kormányzat kezében vannak. Ugyanakkor nálunk az egyetemisták sztrájkja nyomán létrejött egy ifjúságpolitikai kabinet, amely — program hiányában — csupán szervezeti válasz volt a felvetődött ifjúsági problémákra.

Külön lobby

— Ez viszont megnöveli azoknak a mind nagyobb számban szerveződő ifjúsági szervezeteknek a szerepét és felelősségét, amelyek feladató ezeknek a nemzedékeknek az érdekképviselete.

— Mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy az egypólusú ifjúsági szervezet szétesése nyomén nem jöttek, mert nem jöhettek létre azok az ütőképes ifjúsági szervezetek, amelyek képesek az ifjúság érdekeinek megjelenítésére. A Fidesz pedig — nem hagyva magát generációs karanténba szorítani — eddig felemás módon kezelte az ifjúságpolitikai kérdéseket. Az utóbbi időben kezdik felismerni, hogy fennmaradásukhoz elengedhetetlen az ifjúság ügyeivel való érdemi foglalkozás. Az ifjúsági szervezetek többségének korábban nem volt módjuk megtanulni az önszerveződés technikáit, s emiatt -a már felismert érdekeiket nem képesek intézményi keretek kö- I sőtt hatékonyan képviselni. Ez nem is meglepő, hiszen a független szervezetek keretében csak | a nyolcvanas évek elején kezdód- I . hetett el egy olyan tanulási folyamat, ameiyből kinőhetett az új politikusi generáció. A szakkollégiumok, a környezetvédelmi ' mozgalmak azonban csak e nem-