Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-19 / 8027. szám
Változatok a liberalizmusra Magyar Hírlap 1991. Április 16. n Az új tárgyalásokra — ez a Fidesz logikája — azért van szükség,-..........- hogy a közvélemény meggyőződhessen a pártok tanulási képességeiről. A Fidesz hatpárti tárgyalási ajánlatát nem lehet az elmúlt hónapok folyamatából kiragadottan kezelni. Nem szerencsés úgy beállítani a dolgot, mintha a Fidesz ezzel valamiféle hirtelen „ujpopulista” fordulatot vett volna, vagy pőrébben szólva: meglovagolná a párt-, politika-, és parlamentellenes közhangulatot. Hasonló tárgyalási javaslatok ugyanis az elmúlt év során jónénányszor elhangzottak, többek között azért, hogy korrigálják az MDF-SZDSZ megállapodásból származó „kommunikáció hiányos” helyzetet. i I Hosszú tanulmány témája lehetne a mai magyarországi politikai közállapotok leírása, ezen belül pedig a Fidesz legutóbbi, hatpárti tárgyalásokra felhívó javaslatának értékelése. E rövid írásban sem arra nincs mód, hogy az általános politikai helyzetet, sem arra, hogy a Fidesz előter- * jesztését — kritikailag avagy egyetértőleg — ele- , mezzük. Az alábbiakban < egyetlen szempontból kívánok hozzászólni a Fidesz-ja- ; vaslat vitájához: igyekszem összevetni az egyre markán- , sabban kirajzolódó liberális alternatívákat, a Fidesz és j az SZDSZ által képviselt i politikai koncepciókat. Mielőtt azonban erre sort • kerítenék, három előzetes , megjegyzés ide kívánkozik. Ilyen ajánlattal állt elő * tavaly az MSZP, és valami < hasonlót fogalmazott meg — decemberi parlamenti beszédében — a miniszter- j elnök is. Azok a felhívások I nem jártak túl nagy sikerrel: t az MSZP felhívásának nem J volt elegendő politikai súlya, a miniszterelnöki ajánlat pedig azért utasíttatott el, mert nem tartalmazott világos útmutatásokat arra vonatkozóan, hogy egy esetleges tárgyalási processzusban tényleges szerepe mi lehet az ellenzéknek. Ha sikertelen kezdeményezések is voltak ezek, mégis számon kell tartanunk őket. mint a mostani Fidesz-előterjesztés előtörténetének részeit. Másodszor azért nem kezelhető önmagában a javaslat, mert valószínűleg nem született volna meg az SZDSZ februárban bejelentett új ellenzéki stratégiája nélkül. A Fidesz nem pusztán egy újabb hatpárti tárgyalási ajánlatot tett (tegyük hozzá politikai népszerűségénél fogva lényegesen erőteljesebbet, mint annak idején az MSZP), hanem reagált is a legnagyobb ellenzéki párt által ajánlott ellenzéki bejelentésre, a kormány alkotmányos úton történő lecserélésére vonatkozó stratégiára. Az elmúlt napokban megjelent igen színvonalas elemzések — Kis János. Bauer Tamás, Tamás Gáspár Miklós tollából — ezt a szempontot kevéssé veszik figyelembe. s inkább csak a Fidesz-javaslatnak a parlamentarizmusra leselkedő veszélyeit latolgatták. Végül harmadszor a Fidesz felhívása — az SZDSZ-étől jelentősen eltérő megfontolásaival — fölfogható a liberális minimálkonszenzus kialakítása érdekében tett konkrét gyakorlati lépésként. A liberális konszenzus elgondolása az elmúlt hónapokban SZDSZ- oldalról (is) többször megfogalmazódott. Eddig viszonylag kevés gyakorlati lépés történt a konszenzus megteremtése és megkötése érdekében. A Fidesz — javaslatából kitetszően — jól vette észre, hoey egyrészt a liberális konszenzust még lehet es meg kell kötni önmagukat elsődlegesen nem liberálisnak nevező pártokkal is; másrészt a konszenzuskeresésnek döntően nem elvi, hanem konkrét gyakorlati-törvénykezési kérdésekre kell irányulnia. Ugyancsak helyes az az észrevétel, hogy a liberális konszenzus megkötésében új tárgyalási felhívás kell; ehhez képest másodlagos jelentőségű, hogy a tárgyalások témáiban milyen kompromisszumok köttetnek. Az új tárgyalásokra — ebben a logikában — azért van szükség, hogy a közvélemény meggyőződhessen a pártok tanulási képességéről. arról, hogy egy év után kellő toleranciát képesek tanúsítani egymással szemben. Valójában tehát egy ilyen tárgyalássorozat alkalmasnak látszik arra, hogy a liberális politikai magatartás alapjait lefektesse. Ezek után most már lássuk fő témánkat, a liberális alternatívák kérdését. A Fidesz javaslata nem csak a fentiek miatt tekinthető lényeges lépésnek, hanem azért is, mert véget vet egy eddig szégyenlősen kezelt helyzetnek. Ez pedig a két liberális párt hasonlóságának kérdése. Ez a hasonlóság (sokak szerint azonosság) persze valójában már az átmenet kezdetén sem volt meg, a közvélemény azonban mind a mai napig hajlamos összemosni a Fidesz-t és az SZDSZ-t. E két párt között pedig nem csupán taktikai, hanem igen markáns politikai-szemléletbeli eltérések vannak — ezek persze semmifajta rangsort sem jelentenek közöttük. Úgy tetszik, két öntörvényű fejlődési útról beszélhetünk.
