Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-19 / 8027. szám
Magyar Nemzet 1991. Április 1b. il Létezik-e az Antall-függőség? Nem pályázunk az udvari bolond szerepére — mondja Oláh Sándor A múlt év decemberi nagyváiasztmányi ülésének folytatására készül a Független Kisgazdapárt. A három hónapja félbeszakadt gyűlésen olyan fontos napirendi pontok megvitatása maradt el, mint a párt koalíciós tagságának felülvizsgálata, a „földkérdésben" képviselendő közös álláspont kialakítása. Mindez természetes következménye volt az ülés akkori, konfliktuskerülő levezetésének. De ami decemberben kívánatos szempontnak látszott, káros hatással volt a későbbiekre. Ez mutatkozik meg a pártban hetek óta dúló, személyeskedésbe fulladó belső csatározásokban. Oláh Sándortól, a párt főtitkárától a nagyválasztmány előtti hadiállapotok kialakulásának okairól, jellegzetességeiről, a küzdelem várható kimeneteléről kértünk átfogó politikai elemzést. Nem zsákbamacska — A kisgazdapárton belüli harcok egyik fő vonala a Torgyán—Oláh-ellentétre vezethető vissza. A kezdet óta igyekszem figyelemmel kísérni a purparlét; kezdődött ugyebár minden a szavazási procedúrával. Ha jól emlékszem, ötszöri újraszámlálás után derítették ki, hogy egyetlen szavazat döntött az ön javára a főtitkári tiszt betöltésénél. Azóta nemhogy gyengültek volna, de fölerősödtek ön és rivális képviselőtársa között az ellentétek... — Ha valakit egyetlen szavatatkülönbséggel választanak meg, morálisan fölvethető, hogy legitim vezető-e vagy sem. Nekem komolyan fel kellett dolgoznom magamban, hogy e soványka győzelem kellő alap-e ahhoz, hogy elvállaljam a megbízatást. Ügy vélem, hogy a nagyválasztmány oem azt juttatta kifejezésre, hogy Oláh Sándort szereti, Tárgyán Józsefet pedig nem, hanem arról hozott politikai döntést, hogy milyen irányzatot akar követni. A küldöttek nem személyek között választottak, hanem személyi adottságok között, aszerint, hogy kit tartottak alkalmasnak annak a feladatnak az ellátására, hogy egy 12 százalékos parlamenti képviselettel rendelkező pártot százszázalékos győzelemre vigyen. — Meglehet, csak a kívülálló érezte úgy, hogy már decemberben is személyes konfliktusok határozták meg, ki kerülhet a párt egyik legfontosabb pozíciójába, ám ahhoz nem fér kétség, hogy ön főtitkárként is több Í2ben megragadta az alkalmat, hogy a vesztes személyét, s az általa képviselt irányvonalat meg- és elítélje. Ha úgy vesszük, ön tevékenyen kivette részét a ' rivális társ frakcióvezetői posztjáról való elmozdításában, például a Testnevelési Egyetemen elhangzottak után. — Félreértés ne essék, Torgyán József nem mondott rossz beszédet; a gyűlés hangulatát, irányultságát káros irányba környezete vitte el. És mivel az akkori frakcióvezető önmagának rendezte a gyűlést, a következményekért is őt terheli a felelősség. — Torgyán József egy interjúban kijelentette, hogy szerinte decemberben csalás történt, de ó ezt akkor — a pártegység megőrzése érdekében — nem bolygatta. Ellenben felrótta önnek, hogy legalább ekkora nagyvonalúságot tanúsíthatott volna vele szemben, amikor frakcióvezetői tisztiben támadták. On miért nem állt ki, sót — fogalmazzunk pontosabban —, miért erősítette a Torgyán József leváltását szorgalmazók táborát7 — Nem árultam zsákbamacskát; nem titkoltam, hagy a bizalmi szavazáson ellene voksolok, ha a többek által támogatott kompromisszumos javaslatot viszszautasítja. Ennek lényege abban állt, hogy másfél-két hónapra visszavonul frakcióvezetői tevékenységétől, e ha lezárultak a koalíciós partnerekkel folytatott tárgyalások a kárpótlási törvény kapcsán kialakítandó közös álláspontról, ismét előlép. — Nem abszurdum a képviselőcsoport vezetőjétől elvárni, hogy az általa legfontosabbnak Ítélt törvény vitájából von-i ja ki magát? ‘Elvégre ót is demokratikus úton riasztották meg, likvidálása a közakarat megcsúfolásaként is értékelhető. — A politikában bevett gyakorlat, hogy a párt saját embereivel „sakkozik”., Miért csak az SZDSZ engedheti'meg magának, hogy egy-egy vezető garnitúrát visszahúz, ha úgy látja jónak? Miért sérelmes az, ha pártunk személyekkel kapcsolatos taktikázásába beletartozik, ha egyik frontemberét visszavonja? Egy adott szituáció rákényszerítheti ilyen döntésekre, s Torgyén József esetében ez kétszeresen is indokolt volt. Hogy érthetőbb legyen: a koalíciós tárgyalások megrekedtek, mindenki türelmetlenül várta, hogy a kárpótlás ügyében megszülessen az egyezség. Éppen ebben az időben fogalmazódott meg egy spontán bizalmatlansági indítvány a frakcióvezetővel szemben, s ez a tény elmozdította a holtpontról a tárgyalásokat. Ez a pozitív változás áll a személyi kérdések hátterében, nem kell feltétlenül az emberi gyűlölködést keresni a motívumok között. Tiszta tóból — A pártpolitika természetes velejárója a személyekkel való taktikázás; kérdés azonban, milyen célok érdekében születnek meg a döntések. Nem árulok el titkot, ha elmondom, az elemzők, megfigyelők a személyi ntozások mögött a miniszterelnök direkt vagy indirekt befolyását vélik fölfedezni. Fölmerült ez már a földművelésügyi miniszter személyének megválasztásinál is, amikor olyan kisgazda képviselő lépett színre a párt jelöltjeként, akit a tagság, a vezetők jószerivel nem is ismertek. — Való igaz, Cergácz Elemért pártunk 18 megyei szervezetéből 18rban nem ismerték. Györ-Sopron javasolta, s mi megbizonyosodtunk arról, hogy alkalmas személy. Adná az ég, hogy még sok értékes ember kerüljön felszínre az ismeretlenségből. Vagy jobb lenne, ha mindig a pártközponti lavórból meregetnénk, hozzájárulva ahhoz, hogy egy beltenyészet alakuljon ki? Nem becsületesebb a nagy, tiszta tóból meríteni? Persze, a személyükben sértett emberek igyekeznek úgy feltüntetni a dolgot, mintha itt a miniszterelnök választott volna. Pedig mindenki tudja, hogy a jelöltek között több fordulós, titkos szavazáson döntöttünk. Ugyanezen indoklásra fűzöm föl azon kérdések megválaszolását, amely pártunk vezetőségét szólítják meg
