Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-19 / 8027. szám

Magyar Nemzet 1991. Április 16. Jk. bizonyos ,,Antall-függőség" miatt. Egyet tisztáznunk kell: igenis van ilyen fajta kötődés, de ez a koalíciós kapcsolat természetes velejárója, sót feltétele. — A tagtág körében egyre \ többször hangzik Jel, hogy a párt a „tartozik” oldalt lerót­ta, illendő lenne a „követel" ol­dalról is szót ejteni. Meddig le­het az ön által is említett együtt­működési készséget fenntarta­ni, meddig lehet a partnerpár­tok, a kormányfő kedvében jár­ni? — Tagságunk pillanatnyilag manipulált érzelmi állapotban van; ósi ösztönei alapján remé­nyei beteljesülését várja. Ez az állapot azonnal megnyugszik, ha a biztonságos tulajdonrendezés mindenki elótt nyilvánvaló lesz. Mi a koalíciót azzal a feltétellel vállaltuk, hogy a kárpótlás- és földkérdés törvényi szabályozá­sa pártunk szándékai és törek­vései szerint történik. Nem bár­sonyszékekre pályáztunk. Nekünk elegendő a három miniszteri és öt államtitkári szék. A földtulaj­don rendezésével egymillió em­bert lehet kielégíteni; hát ki az a politikus, aki az egymilliót szembe állítja a nyolccal... Dön­téseink meghozatalánál nem az • szempont motivált, hogy azzal kedvébe járhatunk-e koalíciós partnereinknek, hanem az, mi­vel járulhatunk hozzá legjobban pártunk programjának megvaló­sításához. Vannak, akiket nemez az elv- és programhűség vezé­rel; ezért kísér minden szemé­lyi változást annyi hír, annyi fél­revezető információ. Demokratikus híd — Beszélgetésünk idején még nem ismerjük pontosan, ' ho­gyan zárul le a kárpótlási tör­vény parlamenti vitája. De tény, ilyen vagy olyan formá­ban, a közeljövőben megszüle­tik a törvény. Hogyan műkö­dik majd tovább az eddig job­bára csak „egykoncepciós” párt­ként bemutatkozó kisgazda­­párt? — Sokszor elmondtuk — nem Karolásként, csak politikai fi­gyelmeztetésként —, hogy a tör­vény minősége, elfogadhatósága fogja meghatározni pártunk ma­gatartását. Azt 6em titkoltuk, hogy rövidesen (várhatóan ápri­lis 27-ére) összehívjuk a nagy­választmányt, ahol döntés szüle­tik a koalícióban való szerepvál­lalásunkról. Ma még nehéz vol­na jóslatokba bocsátkozni ate­­kintetben, hogy a küldötteik mi­lyen álláspontra helyezkednek. A koalíciós együttműködés meg­szakításától egy azuperlojális, kormánytámogató politikáig 40— 50 árnyalat van, ami mellett el­kötelezheti magát a párt. Egy biztos, bármi mellett (vagy ellen) döntenek a küldöttek, elsőként a haza érdekeit fogják szem előtt tartani. > i A kérdés másik felére a vála­szom; még nagyon sok meglepe­tést fogunk szerezni a társada­lomnak. Nem a tulajdonrendezés pártunk egyetlen célja. Az FKgP progresszív, reálisan radikális néppárttá kíván válni, mely szá­mos réteg érdekét kifejezésre jut­tatja. Ha a koalíción belül ma­radunk, a mi vehemenciánk — •mit sokan túlhangoskodásnak mondanak — hozzájárul ahhoz, hogy építő programok motorjai legyünk. De ha úgy hozza a sors és a parlamenten belül más jog­állásba kerülünk, akkor is konst­ruktívak leszünk. Elképzelhetet­lennek tartom, hogy a kisgazda­­párt kemény ellenzék legyen egy olyan kormánnyal szemben, amelyikkel ideológiai azonos­ságban van. Azt kell mondjam, hogy ez tisztességtelen maga­tartás lenne részünkről. — Sokan és sokszor mondják, hogy ez FKgP azért lúd befo­lyást gyakorolni a parlament és a kormány működésére, mert a mérleg nyelveként funk­cionál. Ugyanakkor elképzel­hető, hogy — talán éppen a hat­párti tárgyalások eredménye­ként — nagyobb konszenzus alakul ki a két legnagyobb párt között, s a kisgazdák „két szék között a pad alá" kerülnek. Wem tart ettől a veszélytől? — A magam részéről mindig ellene voltam és vagyok e „mér­leg nyelve” kifejezésnek. Ebben ugyanis van egy kis zsarolás íz, mert a mérleg nyelve mindig ar­ra törekszik, hogy’ helyzetét ki­használja. Ez tökéletes tulajdon­ság egy párt részéről, de nem becsületes. A mai belpolitikai helyzetben szívesen használom azt a szót, hogy a kisgazdapárt híd a keresztény és a szociálli­­berális pártok között. — A közvéleményben, úgy hiszem, más kép él önökről. Nem érzi úgy, hogy néha egy egész ország derül azon, ami a kisgazdák háza táján törté­nik? Lehet-e komoly politikai tényező egy olyan párt, ahol állandóak a belső torzsalkodá­sok, vádaskodások, ahol a leg- : szélsőségesebb nézetek kapnak teret? — Véleményem szerint nem tragédia, ha a sajtó, különösen a vicclapok olykor ironikus hang­nemben foglalkoznak velünk. Hozzáteszem azonban, hogy nem vallom azt, amit a vénülő prima­donna; mindegy mit írnak ró­lam, csak írjanak valamit. Min­dig mondtam, hogy a kisgazda­­párt a legfegyelmezetlenebb párt, mert nálunk a pártfegyelem na­gyon lazán értelmezett kívána­lom. Ez összefügg azzal, hogy ez a legdemokratikusabb párt is egyben. Ha valahol demokrácia van, akkor ott sokféle vélemény nyilvánul meg, melyek egyike­­másika vidám kifigurázásra, ka­­rikirozásra alkalmas. De hátany­­nyi szomorúság éri ezt a társa­dalmat, hadd kacagjanak az em­berek néha a politika máskülön­ben komor dolgain. Persze az ud­vari bolond szerepére nem kívá­nunk pályázni. Dobszay János

Next

/
Thumbnails
Contents