Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-19 / 8027. szám
Magyar Hírlap 1991. Április 16. I A Zwack-ügy, ahogyan a diplomaták látták Diplomáciai tudósítónktól: Zwack P^ter, a visszahívott washingtoni nagykövet nem marad külügyi szolgálatban, de méltányossági okokból a hónap végéig nem kell kiköltöznie washingtoni rezidenciájáról. Magas rangú külügyminisztériumi tisztségviselők szerint a leváltás lehetősége már tavaly októberben szóba került. Hétfőn délelőtt a külügyminisztériumban Somogyi Ferenc és Katona Tamás, a minisztérium két vezető beosztottja tárgyalt Zwack Péter volt washingtoni nagykövettel, s e megbeszélés nyomán, amelyen Jeszenszky külügyminiszter nem kívánt jelen lenni, várhatóan nyugvópontra jut az utóbbi évek egyik legkülönösebb diplomáciai incidense. Megállapodás született arról, hogy Zwack Péter távozik a külügyminisztérium állományából és a diplomáciai szolgálatból. Ez azért figyelemre méltó fejlemény, mert mint a Magyar Hírlapnak megbízható külügyminisztériumi forrásból tudomására jutott, Jeszenszky külügyminiszter februárban, amikor a Nemzeti Színház alapítvány báljára Budapestre érkezett washingtoni nagykövettel tárgyalt, felajánlott Zwack Péternek egy utazó-nagyköveti állást, ami azt jelentette volna, hogy Zwack presztízs-veszteség nélkül távozhat Washingtonból és megtarthatja jelenlegi diplomáciai rangját. A már idézett magas állású külügyminisztériumi tisztviselők szerint a volt washingtoni nagykövet akkor, februárban azzal távozott Jeszenszky Géza lakásáról, hogy elfogadja ezt a megállapodást. • Folytatás a 3. oldalon j • Folytatás az 1. oldalról Külügyi körökben felesége, Anne asszony hatásának tulajdonítják, hogy két nap múlva megváltoztatta véleményét, s bár meg volt beszélve az időpont, amikor a minisztérium vezető munkatársai által készített lemondási nyilatkozatot aláírja, telefonon kimentette magát. Ezt követően nyilatkozott Zwack Péter a Népszabadságnak arról, hogy posztján kíván maradni. Minden jel arra vall, mondják most a Bem-rakparton, hogy Zwack Péter komolyan azt gondolta, hogy megbuktathatja a minisztert, illetve, ha neki mennie kell, akkor Jeszenszky Gézát is magával rántja. Feltételezik., hogy ebben a döntésében is komoly szerepe lehetett a „rendkívül nagyravágyó embernek” tartott Anne Zwacknak, aki „nagyon szeretett volna a washingtoni társaság krémjéhez tartozni", kedvelte az elegáns, nagystílű életet, s a nagyköveti munkának ezt a részét — a reprezentálást — a házaspár jól is csinálta. Más kérdés, hogy a washingtoni nagykövet szakmai munkája kezdettől sok tekintetben kívánnivalót hagyott maga után. Zwack tavaly szeptemberben foglalta el állomáshelyét, s szakmai teljesítménye alapján „tulajdonképpen már októberben vissza kellett volna hívni”. Erre valójában azért nem került sor, mert Zwackot maga Jeszenszky miniszter választotta ki erre a posztra, aki „remek ötletnek” tartotta, hogy egy kivételesen jó kapcsolatokkal rendelkező üzletembert nevezzenek ki erre a posztra, s elég sokára jött rá saját hibájára. A nevezetes februári beszélgetés közvetlen kiváltó oka, mint a külügyminisztériumban megerősítették, az volt, hogy a nagykövet felhatalmazás nélkül tárgyalásokat kezdett a magyar adósságok egy részének elengedéséről, s ezt a kormányban rendkívül ártalmas kezdeményezésnek ítélték. Az Antall kormány ugyanis, elődeihez hasonlóan ragaszkodik „a jó adós imázsához”, mely súlyos csorbát szen; vedelt az ország egyik vezető dipolomatájának magánkezdeményezése által, hiszen Zwack partnerei nem tudhatták, hogy magánakcióról van szó. Az ilyesmi ugyanis teljesen szokatlan a nemzetközi diplomáciai gyakorlatban. Aminthogy szokatlannak és kifogásolhatónakj találták a minisztériumban azt is, amikor Zwack Péter a fegyverszállítási ügyben kiadott kormánynyilatkozatot követően, melynek szövegét minden külképviselet megkapta, folytatta a polémiát - lényegében saját kormányával, mely igyekezett pontot tenni erre a kellemetlen ügyre, melyet hivatalos helyeken nagyobbrészt a sajtó rovására írtak. Végül, de nem utolsósorban, utólag Zwack Péter bűnéül róják fel a külügyminisztériumban azt is, ami ismeretes volt már kinevezése pillanatában: a volt washingtoni nagykövet nem ismeri a kelet-európai viszonyokat és az itteni sajátos problémákat. Nem volt járatos a diplomáciai munka hétköznapi gyakorlatában, s nem ismerte a magyar külpolitika dokumentumait. Tájékozatlan volt a hazai politikai folyamatokról is. Kitűnően érvényesült viszont a washingtoni társaságban és a politikai szalonokban, ám tárgyalásairól, amelyeket ottani hivatalos személyekkel, köztük valóban rangos baráti körének tagjaival folytatott, ; rendszeresen elmulasztotta tájékoztatni saját hivatalát. így alakult ki róla a hazai diplomáciai berkekben általánosnak tűnő verdikt: Zwack Péténél az volt a baj. hogy „nagy show-man volt, de az maradt akkor is. amikor ennél többre lett volna szükség". . Bokor Pál
