Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-18 / 8026. szám
Romániai Magyar Szó 1991. Március lt>-17 ír VÁD ÉS VÉDEKEZÉS (EGY LEVÉLVÁLTÁS MARGÓJÁRA) Egyszerre körölte a Romániai Magyar! Sró dr. Éva Maria Bárki és Domokos Gé-| za levélváltását (1991. íebr. 12-i szám).' Azóta is töprengek a dolgon. Töprengek, mert úgy érzem, itt nem két ember egyszerű eszmecsei éjéről, hanem nnnál sokkal lényegibb, s következésképpen fi eveimen kívül nem hagyható jelenségről van szó. Mind vártam, vártam, hogy ez a két, józannak egyáltalán nem nevezhető megnyilatkozás nálam illetékesebb embereket fog szólásra bírni, s leveszik azt a terhet a váltamról, amelyet most már ezek után, hogy „hallgat a mély“, vállalnom adatott. Egv régi adoma jut eszembe... Melyik lenne o világ legszerencsétlenebb országa? Az, amelyet magyar politikusok, román közgazdászok és arab katonák irányítanak, illetve védenének. Nos. az. arab katonák „bőst helytállásának“ épp a közelmúltban lehetett tanúja a világ. A román közgazdászok zsenialitását a bőrünkön érezzük. S a magvar politikusokról beszédesen tanúskodhat — egvebek mellett — ez a levélváltás is, melyből bárki meggyőződhet arról: nem az okos józanság, nem a higgadt mérlegelés, rafináltság, a „cél szentesíti az eszköz.t“ elv, hanem az indulatok irányítják cselekedeteinket, jellemzik megnyilatkozásainkat. S bár ez mindkét félre vonatkozik, a vádolom is és a vádlói l(nk)ra is. az előbbinél bocsánatos a „bűn“, mert ö nem szenátor vagy képviselő, nem elnöke egy pártszerűen működő politikai, nemzetiségi jogvédő szervnek, mely úgv-ahogy. de egy kétmilliós elnikum sorsának a letéteményese; tehát nem aktív politikus, ő csak egv ember, aki valamit úgy lát, ahogy lát, s ha tévedésekkel. indulatokkal ítél is, egy bizonyos: szándéka pozitív, s tévedései is a reális belvzet. felméréséből adódnak. De maga a helyzet, az a bizonyos, mely indulatos fogalmazásra sarkallta a bécsi ügyvédnőt, az sajnos megmásíthatatlnnul igaz! Ennyit legalább észre kellett volna vennie Domokos Gézának is! Mert a lények tények, bármi legyen is az okuk! S az értelmezés mikéntjo sem változtat rajtul:... De hadd igézzük Bárki asszony szavaival, mindenféle indulattól lecsupaszítva ezeket a tényeket: „Temesvár szikrája, úgy látszik, elhamvad .. „Az Európa-szerte feltámadó önrendelkezési törekvés a magyarságot elkerüli. Csalóka álom az európai megoldásban való reménykedés is, mivel az önrendelkezési jogokat követelni, kívánni és kivívni kell (!), máskülönben a nemzetközi jog sem képes, és nem is fog segíteni. A tények normatív ereje még mindig nem vesztett érvényességéből.“ (Egyébként ezt erősíti meg Anders Björclc úrnak, az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlése elnökének a közelmúltbeli, a tévé nyilvánossága előtt elhangzott bennünket érintő — és akkor úgy éreztük: cserbenhagyó és leforrázó — válasza, miszerint a nemzetiségek helyzetének, ügyének a szabályozása a román törvényhozó testület dolga. Abból a szempontból mégis jó volt ez. a válasz., hogy figyelmeztet a kétségtelen és most már bizonyos igazságra: senkitől nem várhatunk semmit, mindent nekünk kell kiharcolnunk. Mint ahogy a katalánok is évtizedeken ál harcoltak autonómiájukért, míg Sikerült elérniük. S megharcoltak a frízek, a belgiumi németek, harcoltak és harcolnak (még) az észak-írek, a baszkok, harcolnak — ha semmiképpen sem helyeselhető módon is — a palesztinok, és harcolnak a Szovjetunió népei a különböző köztársaságokban (Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán, Moldávia. Baltikum) és a köztársaságokon belül (gagnuzok, krími tatárok, knrabahhegyvidéki örmények, oszétek és más kis népek.) És igaz az is, hogy: „ ... miközben más veszélyeztetett népcsoportoknak érdekeik védelmére saját képviseleti irodáik vannak Nyugaton, (az RMDSZ) mindmáig egyetlenegyszer sem fordult az EBÉE-hez, az Európai Tanácshoz vagy az ENSZ-hez“, miközben „Románia nemzcliségelienes politikája, amelyet a médiákban páratlan magyarellenes uszító hadjárat kísér, még sohasem volt olyan erős, mint ma“. Vagy ki vonhatná kétségbe annak az igazságát, hogv: „Erdély magyar népe (...) a végveszély állapotában van. Az előtt a döntés előtt áll, hogy vagy megbarátkozik a román nemzetállam gondolatával, s ezzel hosszú távon az asszimilációnak veti alá magát, vagy a német szászok mintájára történő megoldást vállalja magára. Vagy pedig felveszi a küzdelmet a túlélésért, amely csak akkor járhat eredménnyel, ha sikerül az egyéni szabadságjogok mellett az egész népcsoport alapvető kollektiv jogait is kivívni. Ide tartozik az önmeghatározás, az önelhatározás joga, az önigazgatáshoz való ing. az önszerveződés jósa és ox önrendelkezés joga; ami a politikai státus szabad megválasztását jelenti“. „Az öniendelkezés joga a magyar népet is megilleti. Az átfogó történelmileg kialakult erdélyi etnikai és kulturális struktúrák között ez azt jelenti, hogv elkerülhetetlen egy különálló alkotmányos szabályozás Erdély számára. Eleget. lehet és kell t'-nni a térségijén minden népcsoport külön struktúrájának és politikai, valamint a kulturális önrendelkezés követelményeinek.“ A levél vitatható megállapításaitól most tekintsünk el. A politizálás ősi fogása, hogy egy jól körülhatárolt cél érdekében — adóit esetben — túlzásokba is bocsátkozik. ezt tette Bárki asszony is, amikor eleldobta a súlykot főleg vádaskodásaival. De — hadd fűzzem hozzá rögtön —, még e túlzások míígöU is érződött a népünk sorsáért való aggódás s a kimondással való segíteni akarás ... Érthető, hogv — akárcsak minden bizonnyal a többi olvasó is — izgalommal kezdlem Domokos Géza válaszához. Magamban igv latolgattam: van egy öreg mondás, ha egy bírálatnak 5 "o-a igaz, meg kell hallgatni! S itt a leírtak — eltekintve a személyeskedésektől, a túlzottan heves vádaskodástól — helyénvalónk. De mert Domokos Gézának Is és vnlam'enynyiünknek az ÜGY a fontos, feltételeztem az RMDSZ elnökéről, hogy higgadt, józan következtetéseket log megfogalmazni válaszában. Annál is inkább. m°rt pontosan neki, aki a román médiák állandó támadása, vádaskodása mellett kell hogy végezze nem könnyű munkáját, még jól is jöhet — ismétlem, nem neki. az egyénnek, hanem az tigv érdekéért harcoló közéleti személyiségnek — az ellenkező oldalról jövő lémndás. M-rt s“gi!i egvensúb'brn maradni, a eé! fele törni, vngv legalábbis — pillanatnyilag, sajnos, ez a fontos, csak ennyire kellene bár hogy jusson erőnkből — a célt megtartani! És n^m feladni! Sajnos, nem fgy történt. A válasz hangja sértődön. sz"mélvcskedö. elutrsíio. Hegy úgy mondjam: méltatlan Írójához. Az RMDSZ elnöke elutasítja a kívülről jövő bírálatot. Válaszát p'É un vörösen kez.<11. ..Megkaptam nyílt levelét — írja —. amelvbcn szigorú feddésben részesíti a Romániai Magvar Demokrata Szövetségei, személy szerint engem, maid megtisztel eligazításával az RMDSZ cz.ul.ini politikáját ille’töen.“ Szerintem: veszélyes és elfogadba'atlan az ilyen féle viszonyul..s. Mert jelenleg az RMDSZ-nek nem a jó szándéka — az vitathatatlan. • egész ténykedése bizonyítja elkeseredett eröfeszíléseit. a lehetetlennel való Viaskodását —, hanem a taktikája megkérdőjelezhető. Sőt. ezen túlmenően, a közvetlen feladatok megoldásáért való fáradozása eltereli a figyelmét nagyobb, stratégiailag fontos kérdésekről. Észre kell vennünk: a Vatra Románenscá és mögötte a kormánv félreérthető;Ion célja A MAGYAR NEMZETISÉG F.LSORVASZTASA s ennek a távlati cé'nak az érdekében MEGAKADÁLYOZNI bennünket abban, hogy bárminemű • .autonómiát ki tudjunk vívni magunknak. Ahhoz, hogy teljes kiszolgáltatottságban tudjanak tartani, biztosítaniuk kell n maguk számára a mi irányításunk jogát. Mert ha hagynak, hogv kiharcoljuk az autonómiát a kulturális életben, az autonóm jogokat a közoktatásban, a közigazgatásban, törvénékezésben és a gazdasági élőt ben. olynn fokú önállóságra tehetnénk szeri, mely útját állná a fenti NAGY C ÉL megvalósításánál:. Mindezt egy jól kidolgozott, jól átgondolt taktikával próbálják elérni, az állandó támadással! Az ügy érdekében lényegtelen, hogv erre a támadásra adtunk-e okot vagy nem. Ha nem, kitalálják! És sokszor egészen képtelenségeket találnak ki. Egy gyógyszertári kiírás már elég az. otfenzfva elindítására, s ha az önmagában mégis soványka lenne, fel kell duzzasztaniI Az. országot, már — láttuk, hallottuk — úgv informálták, hogy kiutasították a román vásárlókat. És a felírást pedig úgv színezték ki: „Románokat nem szolgálunk ki!“ Hogy primitív közeg kell az jlvcn maszlagok bevefetéséhez? Sajnos, megvan! Azt sem szabad elhinnünk: szeparntistáknak vélnek bennünket. A szeparatizmus hisztériás vádja s az eszeveszett üvöltő tüntetések — a tévéből az egész ország szemtanúja lehetett —. hogv Meghalunk, harcolunk. ICrdélvt nem nőjük, szintén taktikai fogások voltak csak. melyeknek az volt az egyetlen feladatuk, hogy ijedjünk meg, s mondjunk le az AUTONÓMIA követeléséről. Hogy irányítottak maradhassunk! És lön, az RMDSZ visszakozott, nem meri hangoztatni önrendelkezésünk igényét. Mert — de hadd idézzem itt Domokos Gézát —: „On említést tesz. a médiái: magyarellenes uszításáról, így hát tudnia kell. hogv a román sovrnek (kiemelés tólem, G.T) nncionalizmussal, az ország széldarabolását célzó törekvéssel vádolnak bennüket. azzal. hogy Erdélyt Magyarország kezére akarjuk játszani. Arról nem is szólva, hogy szerintünk az RMDSZ antidemokratikus. szélsőséges szervezet, amelyet sürgősen be kell liltani. terrorista vezetőit _ köztük engem, nl:i, mint ön állítja, elárul-
