Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-18 / 8026. szám

Romániai Magyar Szó 1^91. Március 16-17

M

la a romániai magyarságot — ki kell toloncolni az országból." F.z eddig még hngvján. De a következtetés olyannyira elfogult. hogy elfogadhatatlan: „Üjfent bizonyítják: ha ellenfeleid hazugsággal, rágalommal támadnak. jó úton Jársz.” N.inrs fgv. kedves Domokos Géza! A hazugság és rágalom csak a rágalmazót minősíti. Csak fehér-feketében gondolkozók szemében Jeleni i az X hamissága az Y Igazságát.

De nézzük tovább a VR fémjelezte taktika lépéseit: az. ultrasovén magvarellcnesség szitása mellett le kell Járatni, be kell mocskolni nzoknt a demokratikus erőket, amelyek román részről nyújthatnának segítő kezet a magyarságnak. A módszereket s az ez iránt tett lépéseket isre'*rjük. Flég ha csak arra utalunk, hngv a közelmúltban már Dineseut is próbálták öszszeugrasz.lanl Marin Sorescuval! De ez csak — minden bizonnval — cgv első lépés, ennek még folytatása fog következni... Ilven módon, bár lényegében igazat kell adnunk Domokosnak — hogv: „Erdélyben a kétmilliónvi magyar mellett közel hatmillió román él. a velük való békés egvíittműködés nélkül nincsenek kilátásai a magyar jogvédelmi és érdekképviseleti harcnak", és hogv ..ezeknek az elveknek csak akkor van konrenrióértéke és gvakorlati haszna, lm a románság, a román demokrácia is vallja és vállalja őket. 11a tudja. és persze mi is-tudjuk: F.gvütt vagv sehogy. Vagy együtt haladunk, vagy sehova sem julunk" —. m'-ot; lel kell lennünk a kérdést: No és meddig? Addig, amíg ez az optimális felismerés nem születik meg. amíg elég annyi, ha egv román demokrata szót emel a barbár őrültség, a román nemzetet lealacsonyító gvűlöietkampány ellen, máris célpontjává válik ő is a támadásoknak, s n legal.iasabb módszerekkel olyan szemenszedett rágalmakkal teszik lehetetlenné. melyek ellen — nem lóvén semmi vnlóságalnpjuk — jószerével még védekezni sem tud, mert az országban dívó anarchikus légkörben nem a rágalmazótól kívánják a bizonyítékot, hanem n mocrágntnia/ottól. (S ha — teszem fel — egv liliomtiprással rágalmazónak nem kell felvonultatnia a „liliomot“, a támadott szinte lehetetlen helyzetbe kerül. Hogy bizonyítsa a tisztaságát?)

Fs mégis: megfelető ellentaktikát kel! kidolgozni, ami semmiképpen sem lehet a küzdelem végső céljairól, tehát az AUTONÓ'MlARrtT, való lemondás.

Itt — ennél a pontnál — fel kell vetnünk az RMDSZ jelenlegi taktikáját. Bár — úgymond: nem mondo‘„t le az autonómiáról. csak éppen hogy nem hangoztatja. Tehát ügv tesz, mintha lemondott volna. Mert „nacionalizmussal, az ország szétdarabolását célzó törekvéssel vádolnak minket“ — fgv az érv. Es mert: „nem szabad szem elöl téveszteni a reális viszonyokból sarjadó ellentmondásokat, a történelmi tapasztalatokból eredő közegellenállást, a többségi nemzet mentalitását, egyszóval a tolerancia, a demokratikus intézmények szilárdságát. Az etnikumok közötti. nemegyszer tragikus összetűzéseknek régiónkban itt, Keiet-F.urópában az a tanulsága számunkra, hogy a párbeszédnek, a kölcsönös jóakaratnak, az. európai jogrend alapján álló evolutfv folyamatnak nincs alternatívája. Illetve van: a konfrontáció, a pusztulás, a gyűlöltség ma és móg beláthatatlan hosszú ideig. Az RMDSZ történelmi felelőssége tudatában visszautasítja ezt az utat“.

Sajnos, ezzel sem tudok egyetérteni. Mert a román közeget egyértelműen magyarellenesnek állítja be. Nem számol azzal, hogy ez a toleranciahiány manipulált, mesterségesen szított, a mar említett Vll-taktika eredménye. Tehát megint ott vagyunk a lekete-fehér gondolkozásnál. Igenis, kell hogy legyen más alternatíva Is. Olyan, mely lehetővé teszi, hogy követeléseinket fenntartsuk. Mert így, ha nem á nagy egész áll a stratégiánk központjában, hanem mindig a kicsi dolgokkal vívódunk-veszódunk, olt maradunk, ahol most is vagyunk. Hogy részletkérdésekre figyelünk.

Íme cgy-két példa az utóbbi időkből: egy városháza magyar nyelvű kiírása körül folyik a vita, és nem a központi elv körül, hogy igenis, a magyarságnak legyen joga a nyelvét szóban és írásban szabadon használni mindenféle szinten legalább azokon a vidékeken, ahol egy bizonyos — mondjuk

in — százalékot elér a részarányuk. Hivatkozási alapunk lehet a nemzetközi Jogi A más országok példája. Vagy: azért harcolunk. hogy megmnradjon-e a 3 és 3/4 órás magyar nyelvű adás a tévében, aztán: már csak a .3 órát védjük, hogy az legyen mind az első műsoron. A 3/4 óráról már lemondtunk. Az ellenség támad, tovább támad, nem elégszik meg a hatalmi helyzetéből adódó győzelmével. Már teljesen cl akarja törölni az egész adást, s úgy látja jónak, hogy a magyar adásnak se legyen magyar nyelve, csak román nyelvű magvar adást lát megengedhetőnek, hogy nekünk már eszünkbe se Jusson, mennyi adásidőnk volt, felejtsük el a „régit“, s kelljen a meglévő másfél órát Védenünk ... íme. hova vezet, ha nem a nngv cél lebeg előttünk, a piti dolgokért küzdünk. Vagy továbbmenve: a gyergvószentmiklósl állomásfelfrás kérdése. Csak tgy: a gyergyószentmiklósi. ez a küzdelem tárgya és nem a felírások elvi kérdésének a tisztázása. Vagy még tovább: a nyelvhasználat kérdése. az ahhoz Való alkotmányos Jogunk. Vagv megint másik: a Tulitnónek való felmondás. mngvar tanfelügyelői állása felfüggesztésének kérdése. Sehol, semmilyen fórumon nem hangzott el a mintegy 3—4 hét óta. mióta a küzdelem folyik, hogy: követeljük annak a Jogát, hogy saját hivatalos apparátusunkat, tehál a megvár nyelv szaktanfelügyelőjét Is ml választhassuk meg, hogy «zt tegyük ebbe a feladatkörbe, akit mi, magyar anyanyelvűek, mi, romániai magvarok a legjobbnak tartunk. Magyarán: hogy vezetőinket mi választhassuk meg. senki ne jelölje, se el ne bocsássa azokat senki. S ha mégis a felettes szerv kifogást emel cgv személy ellen, mondjuk a felső rendelkezések végrehajtásának az elutasítása miatt, akkor megvizsgálni a vád jogosságát, s annak a beigazolódása esetén fenntartani azt a jogot, hogy ugyancsak ml döntsük el, ki kerüljön a helyébe .,. Vagy az egész képtelen. Irreális támadások. Hogv Sütőt törvényszék elé kell állítani.' Fs mi védekezünk: Bizony Isten nem hibás Sütő! Megalázó helyzet, megaláznak bennünket. Vagv az udvarhelyszéki december 22-1 rendőrgvllkosság. Nem az elvet védjük, hogy akkor forradalom volt, a régi és út csapott össze, s — sajnos — véres eseményekhez Is vezetett. Hanem azt a három embert próbáljuk mrgvédenl. természetesen eredménytelenül. Es fordult-e a magyarság ezekkel a sérelmekkel a nemzetközi bírósághoz jogorvoslásért? S ha nem. miért nem?

Mindent egybevetve: íme, ml mindent hozhat felszfnre egv levélváltás kérdése. Igazat kell adnom Éva Marta Barklnak: az. RMDSZ — úgv tűnik — nem találta meg a helves stratégiát, S még kevésbé a célok megvalósításának, megvalósíthatóságának a taktikáját. Et kell ismerni: nagyon nagv erőfeszítéssel küzd. harcol minden szinten, képviselőinket, a helyi szerveket, azoknak vezetőségét, tagságát tisztelnünk kell azért, hogv vállalják a harcot, s hogv óriási energiát vetnek latba, de: mert eredmény nincs, a hatalmi taktika mind visszább és vlsszább szorít a forradalom tüzében-hevében kivívott pozícióinkból, lassan-lassan mindent elvesztünk, elébb semmiben sem lépünk, arra figyelmeztet, hogy valóban végveszélyben van a romániai magyarság, s ha nem változtatunk módszereket, könyörtelenül el fogunk veszni. Elveszítjük iskoláinkat, még azokat is, amelyek Jelenleg vannak, mert ezek adminisztratív fenntartása. Irányítása nem ■ránk’ lártozlk, minden tanévkezdéskor dgkázgatni kell: hánv osztályt engednek, „adnak" nekünk; hogy a*dk hol legyenek, s ha nem tudjuk kiharcolni, hogy annyi osztályunk lehessen, amennyit a nemzetiség megkíván. Illetve, hogy működőképes önálló iskoláink lehessenek, a már Ismert taktika szerint fokozatosan perifériára sodródunk ismét. Fppen ezért:

Szükségesnek látom összehívni az RMDSZ kongresszusát. Ki kell dolgozni — a potenciális erők bevonásával — azt a lehetséges új stratégiát és a neki megfelelő taktikát, nmelv a jelenlegi roppant nehéz körülmények között célhoz vezethet S bármi is legyen az a bizonyos taktika, úgy vélem, egyet föltétlenül elvvé keli tennünk máris: minden kicsi dologra s NAGY összefüggések vonatkozásában kell reagálnunk. Elvi alapokról kell harcolnunk. Kutatómunkát kell végeznünk az európai demokráciák létező modelljeiről, szövetségeseket kell keresnünk ügyünkhöz kint és bent egyaránt, és minden törvényes — a jelenlegi nemzetközi normáknak megfelelő — csatornát fel kell tárnunk, ki kell használnunk harcunkban.

Egy Babits-vers idézésével zárnám.