Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-18 / 8026. szám

Magyar Hírlap, 1991.IV.15 u Privatizáció magyar módra Magyarországon a szocialista tervgazdálkodásról a piaci gazda­ságra való áttérés útját és módját alapvetően két tényező határozta meg: — A jaltai határozatok foko-, zatos érvényvesztése, a szovjet külső befolyás megszűnése. — A magyar civilizáció kar­aktere. vagyis az a mód, ahogy a magyar társadalom élt a foko­zódó szabadsággal. A világpolitika erői által a szov­jet befolyására ítélt népek között nekünk voltak a leggazdagabb ta­pasztalataink, arra. hogyan kell és lehet idegen uralom alatt élni. A magyarok számára előnyt jelenten az a tény, hogy népünk már ötszáz éve úgy élt idegen hatalmak, a tö­rökök. az osztrákok, németek, vé­gül az oroszok hatalma alatt, hogy azért legalább formailag megtart­hatta saját államiságát. A többi volt szocialista ország történelme során vagy korábban nem élt idegen el­nyomás alatt, vagy ha igen. azt az államiságát is elvesztve szenvedte el. A történelmünk tapasztalatain tanulva jók voltak az idegen ura­lom alatt a szabadságreflexeink. Ehhez járult az a civilizációs örök­ségünk. ami az elmúlt évtizedek során a világgazdaság élvonalába való felzárkózásra segítette a svá­bokat, bajorokat, osztrákokat és északolaszokat, a katalánokat, egy­re inkább a szlovéneket. Látszólag ez a felsorolás önkényesnek tűnik, de nem az, ha meggondoljuk, hogy ezeket a népeket egyaránt érintette a reneszánsz, a reformáció, az el­­: lenreformáció, a felvilágosodás, i Ezek a népek rendelkeznek a legin- i kább individualista civilizációval. 1 E népek hasonló viselkedési karak­tere veti fel a Közép-Európa foga­lom új értelmezését is. Számunkra eddig Közép-Európa Nyugat és Kelet között volt. Az elmúlt évtize­dekben indokolttá válik egy másik értelmezés is: Közép-Európa Észak és Dél között, helyesebben a klasszikus Nyugat-Európa és a Mediterrán országok között. Ez a Közép-Európa az elmúlt évtizedek során a gazdasági felzárkózás tér­sége. alaposan maga mögött hagy­ta a tőle délre és keletre élő népe­ket. Ez az individualista civilizáció különösen alkalmas a kis- és kö­zépvállalkozások működtetésére. Hétköznapi nyelvre lefordítva: ezek a népek jóval nagyobb telje­sítményre képesek önálló vállalko­zókként, mint alkalmazottakként. Ezekre a népekre egyaránt, ha nem is teljesen azonos mértékben, jel­lemző, hogy nem elég fegyelme­zettek mint nagyvállalati dolgozók, mint állami tisztviselők, de rendkí­vül szorgalmasak, hosszú és inten­zív munkára képesek, mint kisvál­lalkozók. Amíg a nyugat-európai protestánsokra az jellemző, hogy ugyanazért a pénzért szívesebben dolgoznak munkavállalókként, mint a kevésbé biztos kisvállalko­zókként, az említett népek viszont azonos jövedelem mellen is inkább vállalják az önállóságot. Ennek kö­szönhetően nálunk az elmúlt negy­ven év során szinte folyamatosan jelentkeztek a reformmozgalmak és lehettünk végülís a legvidámabb barakk. A külvilág úgy ítéli meg az el­múlt évek során bekövetkezett ha­zai politikai változásokat, mint a privatizációt, vagyis a szocialistá­ból a piaci gazdaságra való áttérést nemcsak lehetővé tevő. de előre­lendítő okot. Vagyis a politikai sza­badság terjeszkedését követte a gazdaság piacosodása, a magán­­szektor fokozatos megjelenése. A valóságban a hatás kölcsönös volt. A magánszektor sokszor és sok te­kintetben előtte járt a politikai libe­ralizációnak. azt siettette. Erre jó példa az. ahogyan a kisegítő- és a fekete gazdaság aláásta a pártállam politikai tekintélyét és befolyását. A lényegében még töretlen egypár­­ti politikai hatalom a gazdasági ne­hézségek elől menekülve fokozato­san teret nyitott előbb a háztáji gazdaságoknak, majd a legkülön­bözőbb munkaviszonyon kívüli jö­vedelemszerzési lehetőségeknek. Ezzel maga ásta alá politikai hatal­mának gazdasági alapjait. Már a 80-as évek elején a családok mint­egy fele jelentős kiegészítő jövede­lemmel rendelkezett. Ezt már nem a politikai hatalomhoz való szolgai idomulással, hanem a szabadidejé­nek minél jobb kihasználásával tudta maximalizálni. Nem volt előtte már tovább a pártállamnak és apparátusának tekintélye, mivel azt tapasztalhatta, hogy jövedelme elsősorban nem a politikai alázat­tól, hanem apró vállalkozásaitól függ. Kevesekben tudatosult, hogy az elmúlt évtized során Magyaror­szágon egy olyan polgárosodási fo­lyamat alakult ki. amire eddig nem volt példa a történelemben, és ami különösen ellentétes volt az előző kétszáz év közép-európai polgáro­sodási folyamataival. Ennek során a lakosság jó fele úgy indult meg a polgárosodás, az anyagi függetle­nedés útján, hogy ugyan megtartot­ta munkaviszonyát, de emellett vállalkozásból szerezte be jövedel­mének jelentős hányadát. A biztos bér egyre kisebb reál jövedelmet hozott a másodjövedelem ellenben reálértékében is igen dinamikusan^, nőtt. Ennek a folyamatnak az lett a következménye, hogy a lakos­ság másik fele gyorsan szegé­nyedett. ezen belül is különösen az öreg, nyugdíjból élők és a nagycsaládosok. Mégis azt kell mondani, hogy igen széles társa­dalmi rétegek indulhattak meg a polgárosodás útján, milliók tanul­hatták meg kicsiben, a bürokrácia korlátái között ügyeskedve, a vál­lalkozást. azt a képességet amire a tömegek számára az előző évszá­zadokban nem volt alkalom. A jö­vő szempontjából a legnagyobb társadalmi tőke jelenleg ez a töme­ges polgárosodás. Ennek a másodgazdaságnak és kisvállalkozási szektornak a gazda­sági jelentőségét is alábecsüli mind a kormányzat, mind a szaktudo­mány. Nem látják be, hogy ez a szektor sikerrel oldotta meg az or­szág gyümölcs- és zöldségellátását, ennek köszönhetően van bőség húsból, terjednek gomba módra azok a szolgáltatások, amelyeket kisüzemi keretek között lehet meg­oldani. Ez a kisvállalkozásokba fo­gott lakosság volt képes az elmúlt évben körülbelül egy milliárd dol­lárnyi devizát feketén felvásárolni. A privatizáció ugyan gúzsba lenne kötve, ha nem jöttek volna létre jogi és szervezeti feltételei, de ezek csak a keretet jelentik. A ma­gyar gazdaság átalakulásának alap­vető feltétele az, hogy népünk szorgalmas, hogy akár sokkal több munka árán is jobban akar élni, és sokan törekednek arra, hogy a na­gyobb jövedelem egyúttal nagyobb gazdasági önállósággal is járjon. KOPÁTSY SÁNDOR „A jövő szempontjából a legnagyobb társadalmi tőke jelenleg a tömeges polgárosodás.”

Next

/
Thumbnails
Contents