Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-18 / 8026. szám
Magyar Hírlap, 1991.IV.15. Beszélgetés Forgács Pállal, a LIGA elnökével „Ne a cselédlépcsőn jussunk az Európa Házba...!” A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája a figyelem központjába került a munkavállalói érdekvédelemért folytatott harc révén. Mindmáig küzdenek a volt állampárt utódszervezetével, a Nagy Sándor vezette MSZOSZ-vel, az * érdekvédelem szabad képviseletét megvalósítandó. Késhegyre menő vitát folytatnak a szakszervezeti vagyon ügyében is, amelyet a MSZOSZ — különféle machinációk révén — saját berkeibe kíván átmenteni. A helyzet tarthatatlansága miatt a napokban a legmagasabb fórum, a parlament segítségét kérték. A jelen helyzetről kérdeztük a LIGA elnökét, Forgács Pált... — Elődünk, a TDDSZ is az ellenzékiség bélyegét hordozta annak idején, s érdekes módon, ez a mai kormány szemében is megmaradt. Pedig erről szó sincs, hiszen egy igazi szakszervezet sem kormánypárti, sem ellenzéki nem lehet — csítjcis független, s aszerint ítéli meg az egyes pártokat, hogy milyen álláspontot alakítanak ki a munkavállalók ügyében. Számunkra Európa nem csupán elvont politikai fogalom, hanem az európai tartalmú, szociális közeledés garanciája, ahol az alapvető munkavállalói érdekeket törvényesen is tiszteletben tartják és a társadalmi I igazságosság elvei érvényesülnek. I Fontosnak tartom, hogy a közvéle- t mény is tisztában legyen azzal, amíg hazánkban a munkahelyeken feudális állapotok uralkodnak, a munkavállalói jogokat lábbal tiporják, a lakosság jó része a létminimum határán köszködik — addig csak Európa „szegényházához” tartozhatunk. — A LIGA próbatételeként is j nevezhetjük a: októberi taxisbloká-j dot, s az érdekegyeztető tárgyalások eredményét. — A taxisblokád is azon momentumok közé sorolható, amelyet elsősorban az érdekegyeztetés hiánya idézett elő. A LIGA már a kormány hivatalba léptekor javasolta, hogy hozzunk létre egy megállapodást, amely tartalmazza a jogokat, garanciákat a munkavállalók számára. Sajnos a kormány arra sem méltatta javaslatunkat, hogy vála- i szóljon... Az Érdekegyeztető Tanács megvalósulása sem őszinte érdekképviseleti szándékot respektáló célt szolgált. A vezetés csupán formálisnak tekintette a tanácsot, s az lett volna funkciónk, hogy a már elfogadott törvényeket utólagosan jóváhagyjuk! A blokád esetében mi kezdettől az ÉT összehívását szorgalmaztuk, hogy ne az utcán, a barikádokon dőljenek el a vitás kérdések. — Sokan remélték, hogy a kormányzat számot vet irányítási eszközeivel a jövőt illetően, ám a közelmúlt mintha cáfolná ezen reményeket... — A nevezetes „pizsamás” interjú láttán én is azt hittem, hogy a | tanulsággal számolnak a pártok éppúgy, mint a kormányzat, s rájönnek: a megoldás a problémák megelőzése — az érdekegyeztetés. A működőképes piacgazdasághoz szociális partnerek szükségeltetnek, munkavállalói oldalról pedig . ez nem lehet más, mint egy hiteles ! szakszervezet. Épp ezért súlyos hi- \ ba, ha a kormány az érdekvédelmi • szervezetek jelenlegi szétzilált állapotát kívánja kihasználni ahhoz, hogy a munkavállalók számára ! hátrányos intézkedéseket kényszerítsen a társadalomra. — Az utóbbi hetekben mintha elmérgesedne a különböző szak- I szervezetek közötti legitimációs vita... — Rendkívüli veszélyt ercdmé- j nyezhet, ha Magyarországon nem alakul ki erős, hiteles szakszervezeti mozgalom. Ennek hiányában a í szociális konfliktusok általában robbanásveszéllyel fenyegetnek, T hiszen nincs mód a tárgyalóasztalnál történő rendezésre. Hitelesként pedig csakis az a szervezet értékel- | hető, amelynek tagsága önkéntes, a tagok bizalommal viseltetnek a vezetőség iránt, s elfogadják az általuk kötött egyezségeket — amelyeket nevükben kötnek! Csalódottan, személyes kudarcnak tekintettem, hogy nem sikerült Magyarországon szakszervezeti egységet teremteni! A konkrét ok amiért a kerekasztal felbomlott, a legitimációs kérdés volt. A LIGA és a Munkástanács egyértelműen a szakszervezeti szabadságjogok érvényesülése mellett voksolt, s az esélyegyenlőség a szakszervezeti vagyon igazságos felosztását is jelenti. Szakszervezeti választásokat kell tartani, ahol minden egyes tömörülés vállalja a megmérettetést. Miután ezt a többiek visszautasították, mi úgy éreztük, hogy mindaddig nincs hitelük Magyarországon a szakszervezeteknek, amíg ezen feltételek teljesülnek ! — Milyen indok szerepelt a visszautasításban? — Elfogadhatatlan, ha egy tömörülés azt mondja, hogy három millió tagja van — de nem meri vállalni a megmérettetést, hogy tagjai szabadon — akár mellettük — voksoljanak! Természetesen egy választás kiszámíthatatlan, ám ha demokraták vagyunk, akkor vállalnunk kell, hogy döntsenek felőlünk azok, akiknek az érdekeit képviselni kívánjuk... Ezért kívánunk csatlakozni a hatpáni megállapodáshoz. Amennyiben e kérdésben dűlőre jutunk, akkor a konfiiktushelyzet megoldódik, ezen áll vagy bukik a magyarországi szakszervezeti mozgalom sorsa. — Ez azonban csak az egyik kérdés. Lehet erről szavazni, ám lesz-e majd mivel gazdálkodni, hiszen a vagyon kérdése éppúgy megoldatlan? — Ez nem valamiféle „koncon való marakodás”, ugyanis ez méginkább lejáratná a mozgalmat! A LIGA eddig sem kén állami vagy másféle támogatást, kezdettől társadalmi munkában végezzük teendőinket. A volt szakszervezeti vagyonból sem jutott a működéshez
