Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-18 / 8026. szám
Magyar Nemzet, 1991.IV.15 2i Ki itt a polgár? Esélyes-e a parasztság? . A magyar társadalom fejlődés- ■ történetében a parasztság létszámánál, gazdasági és társadalomszerkezeti súlyánál fogva — állandósuló rendies kiszorítottsága ellenére — mindip kitüntetett szerepet játszott. Társadalomtörténetünk jelenlegi, a modemitás irányába formálódó szakaszában, amikor a polgárosodás kényfizere-kihívása újfent nemzeti sorskérdésként fogalmazódik meg, a parasztság továbbra is őrzi jelentékeny társadalmi súlyát. . Őrzi, nem utolsósorban azért, mivel egy lehetséges és kívánatos polgárosodás szerves társadalmi bázisát jelenthetné ma is, csakúgy, mint modern történelmünk korábbi szakaszaiban. A feltételes mód használata azonban az ország jelenlegi állapotát tekintve feltétlenül indokolt. A polgárosodás módja — és ezen belül a parasztság sorsa — upyants mind a mai napig kétes kompetenciájú pártpolitikai csatározások tárgya. E pártpolitikai huzakodásokban a tárpyszerú szakmai szemlélet, finoman szóira, nem mindig jelent előnyt, sőt 'mintha kissé háttérbe szorult volna a manipulálható indulatokkal jócskán fűszerezett, nyers pártérdekekkel szemben. A parasztság polgárosodásá- I nak esélyeiről ezúttal egy olyan szakembert kérdeztünk, akinek ! szakmai hozzáértését politikai el- | lenfelei sem vonják kétségbe. Interjúalanyunk egy 36 éves köz- . gazdast. Nagy Husszein Tibor, az Agrárszövetség főtitkára. — Főtitkár úr, nemrég, ugyanezek a Magyar Nemzet hasábjain a Liberális Polgárt Szövetség (Vállalkozók Pártjai alelnöke. Wolf János kemény kritikával Illette a kormánykoalíció pártjait Azt vetette a szemükre, hogy liberális jelszavaikat megcáfolva, direkt politikai eszközökkel próbálják meg „létre- j hozni" a polgárt, vagyis — híven a régió eltérő előjelű Ideológiai ha- : gyományaihoz — egy felülről végrehajtott átalakítás, Jelen esetben: polgárosítás levezénylésére tokélték ; el magukat. Egy olyan nem racionális politikai kapitalizmus kialakítására, amelyben a polgárrá válás lehetősége a politikai elkötelezettség függvényévé válik. Egyetért 60 ezzel a véleménnyel? — Cáfolni mindenesetre nehezen tudnám. — A mezőgazdaságon belül a polgárteremtés aktusa leginkább a földtulajdon, és ezen keresztül a blrtokszerkezet problémájához kapcsolódik, hiszen elvileg ezek hozhatják létre a polgárrá válás materiális előfeltételeit. Aki földhöz jut, annak esélyei Jobbak a polgárrá válásra. Vagy nincs Ilyen közvetlen ■ összefüggés? . í i—" Meggyőződésem, hogy azzal f a politikai „megoldással”, amely a földtulajdonnal kapcsolatban a kormánykoalíció konyháján jelenleg is készül, a polgárosodásra kiszemelt rétegek valójában nem kapják meg a polgárosodás valódi esélyeit. Állításom indoklására némi történelmi adalékkal is szolgálhatok. A magyar mezőgazdaságban, egészen a jobbágyfelszabadításig visszamenőleg, so■ ha nem léteztek az adott kor követelményeinek megfelelő birtokszerkezeti viszonyok. A probléma mindig az volt — és ez jelentős mértékben összefüggött a polgárosodás hiányával és felemásságával —, hogy ebből a szerkezetből mindig is hiányzott a mezőgazdasági polgárosodást lehetővé tevő, jelentékeny számú kö- | zépbirtok. Ügy gondolom, hogy a felülről vezényelt polgárosítás kudarca a mezőgazdaságon belül hamarosan látványos módon és persze fölöttébb fájdalmasan fog bebizonyosodni. — Miért elképzelhetetlen, bory meginduljon az ön állal ii kívánatosnak tartott, a középbirtok kialakulásának Irányába ható koncentráció? — Ha a magyar mezőgazdaságban ma úgy merülne fel b kérdés, hogy ezzel az aktüssal egy valóságos, földdel vállalkozó réteg jönne létre, akkor megvolnának egy ilyen folyamat esélyei. De hát szó sincs erről! Egyrészt, mert — mint már említettem — a földterület nagysága, .pontosabban kicsinysége önmagában is akadály. Másrészt azok jó része, akik a föld tulajdonához ilyen módon hozzájutnak, nem is óhajtanak mezőgazdasági vállalkozóvá válni, mivel annak idején, amikor a mezőgazdaságot elhagyták, új egzisztenciát teremtettek maguknak, s ezt. ha akarnák sem nagyon tudnák visszacsinálni. Hiszen pl. nincs lakásmobilitás. nagy valószínűséggel nem jutnak eszközökhöz, s nyilván azt is mérlegelik majd, hogy a piac mór a mezőgazdaságban ma foglalkoztatott létszámot sem nagyon tudja elviselni stb Ennél a pontnál újra megengedek magamnak egy kis történelmi visszatekintést, hogy felhívjam a figyelmet egy ismétlődő törvényszerűségre. Mi történt például a jobbágyfelszabadítást követően? Az történt, hogy néhány évtized alatt az elsődlegesen földtulajdonhoz juttatott réteg nagy része saját lehetőségeihez képest katasztrofálisan elszegényedett, lecsúszott, 'deklaszszálódott. jobbik esetben földtulajdonától értékesítés útján szabadult meg, rosezabbtk esetben egyszerűen otthagyta azt, és megpróbált városi egzisztenciát teremteni. Akik viszont másodlagosan, rendkívül olcsón megszerezték ezeket a földtulajdonokat, azok körében ugyan elindult egy földkoncentrálódási folyamat, és ennek következtében megkezdődött egy vállalkozói réteg kialakulása. A dolog szépséghibája csupán az, hogy a lecsúszottak földtulajdonát döntően nem a polgárosodás irányába mozdulni kívánó emberek szerezhették meg, hanem az a korábbi nagybirtokos arisztokrácia kezébe ment át, s így a folyamat tulajdonképpen paradox módon a történeti-nemzeti társadalom rendies szerkezeteinek pályájára került. A folyamat hasonlóan zajlott le, némileg más szereplőkkel a 20-as évekében, s gazdasági tartalmát tekintve nagyon hasonló folyamat játszódott volna le 45—47-ben is. Ezt azonban a sztálinizmus kolhozosítási imperativusa megtörte, illetve más, de éppoly torz pályára terelte. — Ezek szerint IMS—«7-ben létezett hznxudik üt, cuk ez • kei lehetőlég? — Jó kérdés. Ha egy pillanatra elvonatkoztatunk a dolog politikai tartalmától, azt mondhatjuk, hogy az eredeti elképzelések szerinti szövetkezés megnyithatott volna egy olyan utat, amelyen a kívánatos középbirtokosi koncentráció viszonylag szervesen végbemehetett volna. Csakhogy sok itt a „volna”. Az eredeti szövetkezeti gondolat mint tudjuk, megint csak politikai okokból torzult el, s hozott létre merőben más ideológiai alapon, ismételten irreális méretű „nagybirtokokat”, sőt a politika később még ezeket is elkezdte kényszeregyesíteni. De a legnagyobb hibát azzal követték el, hogy _a szövetkezeti elvvel nem összeférhetett en magántulajdont (!) likvidálták, és a szövetkezetei nem a magántulajdon működtetési formájának, hanem a magántulajdon alternatívájának tekintették. S ezáltal a tulajdonost saját tulajdona vonatkozásában bérmunkássá degradálták. Visszatérve a fentebb vázolt, a polgárosodás ellen ható történelmUendenciák példáihoz, fel kell tennünk azt a kérdést, hogy mi a helyzet ma? Megítélésem szerint e negatív folyamatok — mutatis mutandis — meg fognak ismétlődni! Azok, akik most földtulajdonhoz Jutnak, néhány év múlva ugyancsak szabadulni akarnak majd tulajdonuktól. Még azok lesznek a szerencsésebbek, akik úgy válnak meg a földtől, hogy bele sem fogtak a művelésébe, mert valójában nem is akartak mezőgazdasági vállalkozók lenni. Azonban igazán i szerencsétlenül azok járnak majd, akiket sikerült megszédíteni, s valóban nekilátnak a művelésnek, ök azt mondják, hogy „feladom a városi egzisztenciámat, eladom a városi lakásomat, a pénzből felszerszámozom magam, veszek valahol egy olcsó tanyát és mezőgazdasági vállalkozó leszek”, Ezeknél az embereknél a földtől való kényszerű szabadulás egy
