Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-17 / 8025. szám

Pesti Hírlap 1991. Április 12. BRAZÍLIA UTÁNA LEGNAGYOBB ERDŐIRTÁS AZ ÉVEZRED VÍZICIRKUSZA BŐSÖN „A MŰTÁRGY" BEFEJEZÉSHEZ KÖZELEDIK A gát új horizontot nyújt Somoiján lakóinak. Ameddig a szem ellát (egyébként Po­zsonytól Bősig), húzódik a víztározó karéja. A „kráter” város felöli oldala aszfalt és be­ton, hogy ne keveredhessen a nehézfémeket és más szennyeződéseket tartalmazó Du­na vize majd a talajvízzel. Az alja pedig olyan, mintha valami helyi háború dúlt volna: hatalmas lánctalpasok, óriási kerekek nyomai mindenütt. Elárasztás esetén a vízszint itt hét méterrel áll majd magasabban az egy—másfél kilométerrel arrébb elterülő vá­rosnál, s ez a gát tetejéről szemlélődve közvetlenül is összemérhető: a katasztrófahu­moros nősnél a víz szintje 18 méterrel emelkedik a település fölé. D. HORVÁTH GÁBOR A víztározó hatalmas terüle­tén a munka nem állt meg: a teknőt keresztül-kasul járják a távolból bogaraknak tűnő robosztus teherautók — le­hetnek vagy harmincan­­nngvveivn is - -,s az utolsó si­mításokat végzik az elárasz­tás előtt. — Az erdő- és vízgazdálko­dási miniszter, Oberhäuser nemrég azt nyilatkozta — mondta kísérőim közül Ben­­kovich Klóra közgazdász, a Csallóközben létrejött polgá­ri kezdeményezés, az Euro­­láric munkatársa —, hogy csak minimális árvízvédelmi munkát végeznek a kivitele­zők. Es tessék, az építkezést a teljes befejezésig folytatják, hogy minden készen álljon a vízicirkuszhoz. Naponta leg­alább ezerszer fordulnak a te­­herantók. — 5800 hektár erdőt vág­tak ki erről az erdős, mocsa­ras vidékről — folytatta Sár­kány András, az Eurolánc másik környezetvédője. — ! Nemrég járt nálunk az UFA- I hói Lipták Béla, s látván, mit I tettek itt, kijelentette, hogy ! Csehszlovákia Brazília után a I legnagyobb erdőirtó. Talán mondanom sem kell, hogy az elkövetett intézményesített környezeti terrorizmus belát­hatatlan következményekkel jár Az ország legjobb termő­t«»riil«•térül hordták és hord­ják el a földet. Megkezdődött a szikesedés, s a talajvíz itt eddig két méterrel csökkent. A Csallóköz 2000-ig 3 millió embernek biztosítana ivóvi­zet, ám ez is veszélybe került. Kiszámoltuk: ha tönkrete­szik a vízkincset, 24 milliárd koronába kerül majd a kor­mánynak a helyettesítő víz­­tisztítási költség. A városra mór most is porfelhők ömle­­nek, emiatt egyre csak növek­szik a felső légúti megbetege­dések száma. ) A KOMP MINDIG A TÚLOLDALON Autóval haladtunk tovább a gát tetején kiépített aszfalt­­útón, a kocsi nagyokat döc­­cent a csatornafedeleken. Jó pár kilométert megtettünk, amíg eljutottunk az egyik kis település. Vajha felé vezető úthoz. A községet közrefogja a tározó és a Duna. s most már csak a gáton és a víztáro­zón keresztül lehet átmenni, egyelőre autóval, később azonban, ha elárasztják víz- ] zel, csak komppal. E sors vár még két községre, Dnborgaz­­ra és Nagybndakra is. — Igencsak megnehezül a munkába járás innét, ha víz lesz a tározóban — mondta Vajka község polgármestere. Nagy I-ősein -. a község megmaradt 530 lakosának 90 i százaléka dolgozik Pozsony- | ban, Dunaszerdahelyen és Somorjánban. Ha nem komp­pal, akkor BŐ6ön keresztül le­het csak efjutni a munkahe­lyekre, ami oda-vissza 50 ki­lométerrel hosszabbítja meg az utazást. Biztosan tapasz­talta már: amikor jön a men­tőautó, a komp a túloldalon van. Nem csoda, hogy 1970- j tői számítva a lakosság fele— j főként fiatalok — itt hagyott bennünket. Tíz éve nem ad- ! hatunk ki építési engedélyt. : Az állam a kisajátításkor hi- ! vatalos áron 12 családtól „vá- | sárolta megútban lévő” háza- i ikat, négyzetméteréért 4 ko­ronát fizettek. Ezek az embe- i rek most másokkal együtt megpróbálják újraértékeltet- I ni volt ingatlanaikat. Emel­lett a földet is potom pénzért sajátították ki: a kültelkeken például 40 fillért adtak egy négyszögölért, sőt, Somorján­ban 20 fillér sem volt ritka. A jövőnkről szólva: eddig sem voltunk valami központi tele­pülésbe így teljesen elzárnak minket a környező világtól. Visszaindultunk a gátra, útközben megállítottunk egy lelornknM teherautót, tulaj­donképpen mit is csinálnak. — Simítjuk a területet — válaszolta szűkszavúan a so­főr. Később a kivitejezó — Hydrostav — egyik hivatalos emberének is föltettük ezt a kérdést, aki szintén nem ár­vízvédelemről beszélt, hanem a tározó végső munkálatai­nak folyamatairól. LÉGBŐL VETT ADATOK — Ezeknek teljesen mind­egy, hogy rombolnak vagy építenek — mondta Sárkány András—, az egyetlen céljuk: szeretnék megelőzni a várha­tó munkanélküliséget. Ha el­készül a víztározó, s beindul az áramtermelés, a tározó és az erőmű legalább húsz évre elegendő munkát ad a kivite­lezőknek, karbantartóknak. Ez az érdek húzódik meg a vízügyi lobby és a már 10 éve

Next

/
Thumbnails
Contents