Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-17 / 8025. szám
Népszabadság 1991. Április 13 i* mondjam el: annak, hogy a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart és a kereskedelmet nem komplex módon kezeltük, olyan következményei vannak, hogy gabonát importálunk, gabonahiányról beszélünk, miközben tele vannak a magtárak. _ ?t — Eltitkolták a készletek nagyságát, és spekulációs szándékokkal visszatartották a gabonát azok, akiknek volt a raktáraiban. Tehették ezt azért, mert az átalakulásnak nincs gazdája. Most pedig ostromolják a kormányt exportengedélyekért, holott már intézkedé-I sek történtek az importra. Itt. < kérem, gatoonaháború lesz! — Nagyon messzire elkalandoztunk, mióta arra kértem: térjünk vissza Torgyánhoz. ön i a párton és a frakción belül ki » mellett áll? — Torgyán mellett. r — S a majdani nagyválaszt| mányon? — Szintén Torgyán mellett. — A megyék ki mellett lesznek? — Megítélésem szerint Torgyán rengeteg szimpatizánst szerzett vidéken, ö meg fog 5 erősödni a nagyválasztmányon, | — Ha Torgyán tényleg olyan f erős, mint ahogy véli, lehet, i hogy az egész jelenlegi vezérkar megy, és Torgyán lesz az i elnök? — Lehet, de az is lehet, hogy i beveszik a csapatba, és min! den marad a régiben. — Nézzük más oldalról is a dolgot: Torgyán közeledik a > kisgazda-paradicsomból kiátkozott Nemzeti Kisgazdapárthoz. Nyilván hívei is vele tar\tanak. Lehetséges-e, hogy az FKgP szakad, s egy része átmegy a nemzetiekhez? És vajon nem lesz-e ennek nagy toborzóereje a parlamenten kívüli jobboldal számára? — Sokat öntöttünk a vékába, de vegyük sorra. Először is: nézzük, kik ezek a nemzeti kisgazdák. Ellenségeink? Hiszen a földkérdésben ugyanazt mondják, mint mi. Vajon mi kárt tettek ők? Nem nyalták ki valakinek a tányérját? Milyen címen bírálja Nagy Ferenc József Torgyánt, hogy leült tárgyalni a nemzeti kisgazdákkal, akik egyébként a Parasztszövetséget különbül megbecsülik, mint a függetlenek. Azt hiszem, ha egyszer „olyan” vezetése lesz a Független Kisgazdapártnak — a nemzetiek visszatérnek. Tehát nem innen mennek át majd oda, hanem onnét jönnek majd vissza ide. — Pedig úgy tűnik, hogy Torgyán és hívei mozdultak arra. — Ez akkor lehetne csak, ha Torgyán vesztésre állna, és nem volna más választása, mint a menekülés. De hát ő nyerésre áll. Ami pedig a parlamenten kívüli erőket illeti: ha a kormány és a parlament nem tud enyhíteni a közbiztonság romlása, az infláció, a piac problémái által okozott mindennapi, súlyosbodó gondokon, akkor ezek a parlamenten kívüli tényezők egyre erősebbek lesznek. A baloldal Horn Gyulával — akit kiváló politikusnak tartok — az MSZP élén, rendezte magát parlamenten kívül is. A másik oldalnak még ki kell alakulnia. Annál is inkább, mert a centrumerők mozgása megélénkült, kezdenek körülhatárolható politikai vonulattá válni. Az mindenesetre biztosnak látszik: olyan folyamatok lesznek — a Kossuth téren túl — az országban, amelyek átrendezik a politika súlypontjait. Azaz, ha az Országgyűlés oldaláról nézem a dolgot: ez a szekér nem megy el négy évig. Ennek az egész helyzetnek a legfőbb oka az, hogy nem történt lényeges dolog a reprivatizálásban és a rendszerváltásban. Egyébként roppant nagy gondban vagyok, hogy megszavazzam-e a kárpótlási törvényt, amely szerintem — előbb-utóbb — meg fogja buktatni a kormányt. Ehhez a tervezethez képest a Hütter-féle földtörvény rangos intézkedés volt. Mert az a 3. paragrafus C bekezdésében parasztosan fogalmaz: a tagnak vagy örökösének a bevitt föld nagyságával és minőségével azonos területet ki-kell-adni. Ez a törvény nem említ degressziót, nem követel hely-' ben lakást, értékesítési záradékot ... És egyáltalán, mit akarnak ezzel a kárpótlási jeggyel? Hogy az én földemet a fideszesek fizessék ki? Ez nem fog menni. Ez vesztébe viszi a korrftányt. Hiszen ez a testület azt kéri tőlem, hogy szavazzak a vesztére. Megtegyem? Ennyire azért nem vagyunk haragban. — Védi a kormányt? — Ne váltsuk le. Vendéglősnyelven fogalmazva: ezek fogyasztottak, ezek fizessenek előbb. Mit fogyasztottak? Az évünket. Mert igenis a polgárosodást fel kellett volna gyorsítani, s ehhez kérni kellett volna valami haladékot a hitelezőinktől. — Milyen törvényt szavazna meg a legszívesebben? — Egy jó földtörvényt s egy agrárkamarai törvényt, amely az egész ágazat érdekvédelmét és működésének minőségi garanciáit is magába foglalná. — Volt-e kellemes élménye miniszterként a kormányban? — Nem illettem én bele ebbe a történészcsapatba. Magamon viselem azoknak a vonásait, akiket képviselek: mi egészen más világ vagyunk, szemléletünk, véleményünk, keménységünk, cserzettségünk. pallérozottságunk tekintetében — másak vagyunk. Ránki Péter
