Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-16 / 8024. szám
Magyar Nemzet 1991. Április 12 / A Duna-gate ügy A tanú: Németh Miklós Német Miklós volt miniszterelnök és Horváth István egykori belügyminiszter tanúkihallgatásával folytatta munkáját a rendőr tábornokok perében a fővárosi katonai bíróság dr. Hild eb ran Róbert ezredes vezette tanácsa. Németh Miklós vallomása után a vád fő pontja gyengülni látszik, hiszen az exminiszterelnök szerint az 1989. október 23-án hatályba lépett új alkotmány 1990. április végéig adott Időt a vele ellentétes, alacsonyabb szintű jogszabályok kiigazítására. Am erre már nem Jutott idő, mert január elején kirobbant a Duna-gate botrány. Ettől persze még tény, a lehallgatások, az alkotmány szabályaival ellentétesen folytak október 23-át követően is. Ki a felelős azért, hogy 1989. október 23-a utón, vagyis az új, a többpártrendszert legálisnak tekintő, a személyiségi jogokat kiemelt védelem alá helyező alkotmány hatályba lépése után is folytak telefon- és helyiséglehallgatások, levélellenőrzések? A megfigyelés „tárgyai” nagyrészt az akkori ellenzéki szervezetek voltak. Kit terhel felelősség azért, hogy például az SZDSZ szűk körű vezetői értekezletéről titkos módszerekkel jegyzőkönyv készült, amely beszámol a párt választási stratégiájáról, s ezt megküldték a konkurens párt, az MSZP vezetőinek is? A katonai ügyészség vádirata szerint bűnös Pallagi Ferenc nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt belügyminiszter-helyettes, aki az állambiztonsági szolgálatot felügyelte és Horváth József nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, aki a belső biztonsági szolgálat, a hírhedt HI III csoportfőnöke volt. Hildebrand Róbert hadbíró ezredes előtt a volt miniszterhelyettes elismerte, hogy a szolgálatnak 0 volt V egyszemélyi felelős vezetője, utal is tisztában volt, höffy politikai felelősség terheli — «tért le is mondott a „Dunagate” kitörése után tisztségéről. Am kijelentette: nem bűnös a lehallgatások folytatásában és az iratok megsemmisítésében. „Mai eszével" elfogadta, hogy amit tettek az alkotmánysértő volt, óm arra hivatkozott, hogy a ró vonatkozó parancsnok, előírások szerint cselekedett. Hangsúlyozta, hogy megkezdték a szervezet szalonképesebbé szervezését, előbb a demokratikus szocializmus, majd a polgári demokratikus társadalom igényeinek megfelelően, de mielőtt e munkát befejezték volna, kitört a botrány. Pallagi és a másodrendű vádlott Horváth József is többször utalt arra, hogy ők megrendelésre szállították a titkosszolgálati módszerekkel összeszedett információkat. A megrendelő korábban az MSZMP, majd a kormány lett. Pallagi Ferenc szerint az a felelős, aki nem változtatta meg az alacsonyabb szintű Jogszabályokat, amelyek alapján az adatgyűjtés folyt. Ezek után hallgatta ki a bíróság tegnap Horváth Istvánt, majd Németh Miklóst. Az ügy pikantériája, hogy korábban Hildebrand Róbert hadbíró célzott arra, hogy a vádat esetleg ki kellene terjeszteni a volt belügyminiszterre Is, de erre végül nem került sor. Tanúvallomása során Horváth István annak a véleménynek adott hangot, hogy a „Duna-gate” kirobbantása egy olyan politikai ügy volt, amely az átmeneti időszakban a politikai átrendeződést kívánta szolgálni, a demokratikus szocializmus erőit igyekezett lejáratni. A volt belügyminiszter hosszasan elemezte azt a folyamatot, amelynek során tárcájánál korszerűsíteni igyekeztek a jogszabályokat. „Már 1988 végén világossá vált, hogy a jogi szabályozás és a társadalmi fejlődés nincs összhangban egymással ezen a területen sem’’ — jegyezte meg. Bár készültek javaslatok, végül az ellenzék és az MSZMP között folyó politikai egyeztető tárgyalás résztvevői úgy döntöttek, a nemzetbiztonsági törvényt nem sorolják az úgynevezett sarkalatos, tehát mielőbb meghozandó törvények közé. Így maradtak hatályban azok a régi rendeletek és határozatok, amelyek a titkosszolgálati munkát szabályozták. Egy 1974-ből származó elnöki tanácsi rendelettől kezdve, titkos minisztertanácsi határozatokon át, egészen a miniszteri utasításokig, parancsokig. Horváth István szerint úgy gondolták, hogy a jogszabályi hierarchiának megfelelően, felülről lefelé kell módosítani a szabályokat. Az nem sokat ért volna, ha 6 megváltoztatja a miniszteri hatáskörbe tartozó szabályokat, hiszen attól még a felette álló, többi megmarad. , Kifejtette azt a véleményét, amely szerint, ha a titkosszolgálati módszerek alkalmazását teljesen megtiltják, aszal éppen a békés átmenetet veszélyeztették volna. Bizonyításként emlékeztetett több olyan eseményre, amelynek biztonságát szavatolniuk kellett, ■így Nagy Imre temetését, Ro Te Wu dél-koreai elnök látogatását, a Munkásőrség leszerelését és így tovább. Az elé tárt jelentésekről, amelyek egyes ellenzéki szervezetektől megszerzett információkról szóltak, úgy vélte, hogy azok nem azért keletkeztek, mert megfigyelték a pártokat, hanem egyes ügyeket vizsgáltak, és így jutottak ezekhez az adatokhoz. Elismerte, hogy a miniszter felelős azért, ami minisztériumában történik, de hozzátette, a szakapparátusnak is kötelessége figyelmeztetést adnia, ha törvénysértést észlel. Am 6 ilyen jelzést nem kapott. Németh Miklós volt miniszterelnök tanúkihallgatását óriási érdeklődés kísérte. A tárgyalóterem 1 zsúfolásig megtelt. Németh Miklós magabiztos vallomása során röviden vázolta a kormánya akkori feladatait. Felhívta arra a figyelmet, hogy az 1989. október 23-án hatályba lépett alkotmány 1990. április végéig adott időt arra, hogy szinkronba hozzák a jogrendet. így természetesnek tekinthető, hogy a Belügyminisztériumban is maradtak olyan szabályok október 23-a után, amelyek szemben álltak az alaptörvénnyel, ám ezek kiiktatására komoly munka •folyt. Elmondta, hogy a titkosszolgálati munkáról rendelkező titkos minisztertanácsi határozatot ó sem ismerte, ám amint arról tudomást szerzett, intézkedett hatályon kívül helyezéséről. Elismerte, hogy néhány alkalommal ő kérte a titkosszolgálat segítségét, ám hozzátette: titkosszolgálat mindenütt a világon működik, csak az a lényeg, hogy megfelelő szabályok és garanciák között. Kiemelte, hogy a szolgálat többször végzett kiváló munkát, például a dél-koreai elnök látogatásakor, és célzott egy homályos ügyre, melynek során a magyar hatóságok valamifajta terrortámadást hárítottak el — amiért a japán miniszterelnök mondott neki köszönetét. A tárgyalás után erről az esetről szerettünk volna bővebbet megtudni, ám — mint mondta — köti az államtitkok megtartására szóló fogadalma. Németh Miklós, aki Londonból érkezett a tárgyalásra, a korábbi híresztelések ellenére nem kérte, hogy a törvény szerint neki Járó útiköltségét megtérítsék. A tárgyalás a jövő héten folytatódik. (désl)
