Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-16 / 8024. szám
Magyar Nemzet, 1991.TV.11 Vita a törvényhozásról Mérlegen a parlamenti munka Hook Péter képviselőtársam a parlamenti munka várható veszélyeit boncolgató írásában szól az Wö szorításáról, a kormány felelősségéről, a frakcióm unkáról és írakciófegyelemről általánosságban. A kormány felelőssége e kérdésben túlhangsúlyozott. Tíz!hónapos „késedelemről" beszélni erős túlzás. iNem gondolhatja komolyan, hogy a megalakulás pillanatában a valódi helyzet részletes ismerete nélkül mér kész törvényalkotási menetrenddel kellett volna rendelkeznie a kormánynak. Nem gondolhatja komolyan, hogy ebben a különleges átmeneti helyzetben a tények és adatok pontos feltárása nélkül felelősen lehet „Íróasztalnál" törvényjavaslatokat készíteni. A realitások megkerülése nélkül azt sem hiheti, hogy e példa nélkül álló, az egész programra kiterjedő változtatásra a javaslatokat 2-3 hónap alatt el lehet készíteni, különösen úgy. hogy helyzetünk az elmúlt év újabb és újabb gazdasági csapásai miatt folyamatosan változott. Hangsúlyozza, e kormány felelősségét, sőt úgy fogalmaz, hogy a folyamatokra a legnagyobb befolyást a kormány gyakorolhatja Én azonban azt mondom, a kormány bármilyen törvényjavaslatot, bármilyen összefüggésben nyújt be elénk, ha a parlament ebben a munkarendben működik, képtelen lesz ellátni feladatát. Hack Péter írásában a munkánkat szerintem meghatározó fontos részletekre nem tér ki. igaz, ezek nem látványosak, és politikailag nem hatásosak. Mindanynyian tapasztaltuk, hogy az új képviselőház munkájához kezdetben sem a tárgyi, sem a személyi feltételek nem voltak megfelelőek. Csak példaként említem az alábbiakat: kezdetben még gépírót U alig találtunk, a bizottságok személyzete csak az Ő6z folyamán vált teljessé, hatályos törvénytár még most is nehezen elérhető, étkezési feltételeink jelen, leg is elfogadhatatlanok, a parlament épületében a telefonhelyzeteól már nem is beszélek. Apróságok, de a munka minőségét komolyan befolyásolják. Rossz munkabeosztás A képviselők, képviselócsopor-iok nem voltak felkészülve-----mert nem is lehettek — többpártbiparlament működésére. Ránk nem is lehettek — többpárti parlament működésére. A ránk zúduló munka mellett kínlódva, hihetetlenül rövid idő alatt kellett megszervezni a írakciómunkát. Munkabeosztásunk szerintem a kezdetektől fogva rossz és nem sokat Javult, a legfontosabbra, a döntéselőkészítésre jutott mindig a legkevesebb idő. Tudom, hogy a plenáris ülések nyilvánossága mindenki számára kihívást jelentett. különösen az önkormányzati választások közelsége miatt. Korábban is voltak más javaslatok a munka ésszerűsítésére, ám azokat nem egyszer éppen az ellenzéki pártok tiltakozása vétózta meg. Máig sem értem, hogy nyáron, mikor megfeszített munkával tárgyaltuk az önkormányzati törvényt: rendkívüli ülésszakon, az ellenzék miért ragaszkodott a folyamatos interpellációs lehetőséghez. Az idő hiánya éppen a kormánypártokat sújtja a legjobban. Kapcsolattartásunk a kormánnyal tényleg nem tökéletes, erről az utóbbi időben a nyilvánosság előtt is sok szó esett. Jelenlegi munkabeosztásunk mellett azonfban éppen a frakciómunkára van a legkevesebb idő és sajnos a nap számunkra is csak 24 órából áll. j Természetesen ezek a problé*• mák a legnagyobb létszámú f MDF-frakciót érintik a legsúlyosabban. Az új parlament elszánt és tenniakaró képviselői számára nem fogadható el az, hogy ellenérvek meghallgatása nélkül, csupán a pártfegyelem tudatában elálljanak egy fontosnak tartott módosító indítványtól. Tehát véleményem szerint a törvényhozásban a hangsúlyt a döntéselőkészítésre, a frakció- és bizottsági munkára kellene áthelyeznünk. Ezért készítettem egy tervet, amely véleményem szerint alkalmas lehet arra, hogy különleges körülményeink ellenére elvégezhessük e hatalmas munkát. Javaslatom lényege az, hogy a törvényhozási munkát kéthetes ciklusokra osszuk. A Házbizottság I feladata az, hogy eldöntse mindig két hétre előre, felmérve a bizottságok közt megoszló terhelést, hogy mely törvényjavaslatokat tárgyaljuk. Függően a törvények terjedelmétől és jelentőségétől 1—5 is lehetne. A két hét beosztása: Első hét: hétfő — bizottsági ülés, általános vita; kedd —■ egészében frakciónap; szerda —- plenáris ülés, általános vita, ésszerű időkorlátozóssal, az általános vita lezárása; csütörtök — 11 órától bizottsági ülés, részletes vita. Második hét: hétfő — bizottsági ülés, részletes vita; kedd — plenáris ülés, részletes vita, annak lezárása; szerda — ü—10 óra között lehetőség rövid bizottsági ülésre, csatlakozó módosító Indítványok megtárgyalására 10 órától plenáris ülés, Interpellációk, kérdések, határozathozatal. Javaslat Fentiek szerint két hét alatt mindenki felkészülhet a törvény megtárgyalására, 10 órától plenadítvány elkészítésére. Előre «kiszámítható, hogy módosító indítványt a vita lezárásáig el&o heten szerdáig, csatlakozót a második héten keddig lehet benyújtani. A írakciónapon lenne időnk arra, hogy a saját módosító indítványokat egyeztessük, így már az is elfogadható, hogy csak frakcióvezetői ellenjegyzéssel lehessen azt .benyújtani. Az indítványok száma így csökkenthető, a bizottsági ülések részletes vitája Is rövidebbé é6 koncentráltabbá válhat. Együtt! (Természetes, hogy rugalmasan alkalmazva ezt a rendszert, arra is mód van, hogy az első héten egy nagyobb jelentőségű törvénynek csak az általános vitáját folytassuk le, majd a következő ciklusban térjünk vissza a részletes vitára. Alkalmazhatnánk úgy is. hogy ha több, egymással összefüggő törvény tárgyalását tűzzük napirendre, (például adótörvények együttes vitája), akkor a két hét között, plenáris ülés nélkül csak bizottsági üléseket tartsunk. Természetesen a szűk területet érintő törvények gyorsított tárgyalása is .beilleszthető e rendszerbe. Megjegyzem még, hogy véleményem szerint az idő jobb kihasználásához a napirend előtti hozzászólások csökkentésére, az ülések határozottabb elnöki levezetésére — a megállapodott időhatárok szigorú betartatására is szükség van. Ügy gondolom, hogy a törvényhozás válságát nem a felelősség teljes súlyának a kormányra hárításával, hanem jól előkészített, Jól szervezett munkával kerülhetjük el. Mint orvos, a munkámban naponta megéltem, hogy a „kell" és a .Jegyen" kimondása nem vezet eredményre a „hogyan" megfogalmazása nélkül. Dr. Pusztai Erzsébet országgyűlési képúiaelő, MDF
