Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-16 / 8024. szám
Népszabadság 1991. Április 1z / NÉMETH MIKLÓS TANÚVALLOMÁSA A jelentések nem befolyásolták a politikát A Budapesti Katonai Bíróságon tanúk meghallgatásával folytatódott tegnap a rendőr tábornokok büntetőperének nyilvános tárgyalása. Előbb dr. Horváth István nyugalmagott belügyminiszter, majd Németh Miklós volt miniszterelnök állt tanúként dr. Hildenbrand Róbert hadbíró ezredes tanácsa elé. Első tanúként csütörtök délelőtt dr. Horváth István egykori belügyminisztert hallgatták ki. Az állambiztonsági szervezet átalakításával kapcsolatos koncepciót a kormány 1989. július 3-i ülésén tárgyalta meg, s úgy határozott — mondotta a tanú —, hogy az állam- és belbiztonság feladatairól október végéig jogszabály készüljön. A téma azonban időhiány miatt már nem kerülhetett a Némethkormány elé. Dr. Hildenbrand Róbert hadbírónak arra a kérdéséi e, hogy az ügyben hozott-e a kormány bármilyen határozatot, az egykori belügyminiszter nemmel felelt. Decemberben döntés született viszont a rendőrség és a belbiztonsági szervezet szétválasztásáról. — Ebben a határozatban az is szerepel — emlékeztette a tanút a tanácsvezető bíró —, hogy a nemzetbiztonsági hivatal hatáskörét ki kell dolgozni, de „eközben a munka hatékonysága nem csökkenhet". Mit értett ezen a kormány? Dr. Horváth István az idézetről úgy vélekedett -*- s válasza egybecsengett a később meghallgatott akkori miniszterelnök szavaival —, hogy az Ilyen jellegű megfogalmazások minden átszervezésnél szokásosak. — Tudto-e, hogy a III/III- as csoportfőnökség mivel foglalkozik? — hangzott a következő kérdés. — A munka főbb irányait és tapasztalatait ismertem — válaszolta az exbelügyminiszter —, o konkrét ügyeket pedig csak jelentőségük szerint. — És azt, hogy milyen eszközökkel dolgozik? — Természetesen — volt a felelet. A bíróság a továbbiakban a titkosszolgálati eszközök alkotmányosságának problémáját feszegette. A tanú ezzel kapcsolatosan a többi között hivatkozott arra, hogy a nemzetbiztonsági törvény — holott azt régóta tervezik — máig sem született meg. — Ki határozta meg azoknak a személyeknek a körét — jött az újabb kérdés —, okik a Jelentéseket kapták? — Én — hangzott b tömör válasz. — A tájékoztatók kiküldésének rendje október 23-a után természetesen megváltozott. A hosszúra nyúlt meghallgatás során azt is megtudhattuk, hogy a volt belügyminiszter a pártok megfigyeléséről nem tudott. — Ha lett volna állambiztonsági törvény, alkkor most más ügy lenne — vélekedett dr. Horváth, majd megjegyezte: — Ez nem Horváth József és Pallagi Ferenc ügye, hanem politikai ügy! Délután három óra után néhány perccel Németh Miklós egykori miniszterelnököt szólították a zsúfolásig megtelt tárgyalóterembe. A sokak által várt tanú, aki repülőgépen érkezett a budapesti tárgyalásra Londonból, vallomásában szemléletesen vázolta fel kormányának stratégiai céljait. — Ebbe igyekeztem beleilleszteni valamennyi minisztérium és miniszter munkáját — hangsúlyozta Németh Miklós. — Az állambiztonsági szervezetről tudtam, de annaK Konkrét működési rendjével, mechanizmusával nem ismerkedtem meg. Az összefoglaló napi jelentésekkel kapcsolatban pedig kijelentette: azokból nem derült ki, hogy milyen eszközökkel készültek. — Ezeknek többsége el sem érte a sajtóban közölt hírek mélységét — jegyezte meg a volt kormányfő. — ön kapott ilyen jelentéseket? — Én nagyon sokféle jelentést kaptam naponta — válaszolta a kérdésre Németh Miklós —, nemcsak a belügyminiszter úrtól, hanem szinte mindegyik minisztertől. Bármiről is szóltak ezek a pár mondatos információk, tartalmuk a politikánkat nem befolyásolták. — Ha a titkosszolgálati esz- \ közök alkalmazását megtiltják, | okozott-e volna fennakadásokat? — fogalmazódott meg egy másik kérdés. — A titkosszolgálati eszközök megszüntetése felelőtlenség lenne. Gondoljanak csak a .terrorizmusra vagy a kémelhárításra — indokolt a tanú. — Titkosszolgálatok mindig voltak, ma is vannak, s a jövőben is lesznek. Sereg András
