Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-15 / 8023. szám

Magyar Nemzet, 1991. április 8

I

Sajátos román tapasztalat- Interjú Pavel Ckmpeanuval "

Pavel Campcanu társadalomtudós, a bukaresti Független Kői- ' velemény-Kutató Központ igazgatója, a Társadalmi Dialógus nevű ellenzéki tömörülés egyik alapító tagja, a közelmúltban megtartott budapesti konferencián, A nemzeti kérdés elemei a mai Romániában címmel tartott előadást. Elöljáróban arra kértem, foglalná össze előadása lényegét. .. . ‘..........

— Én ezen a találkozón egy

nézőpontot próbáltam kifejteni azokról a sajátos körülményekről, amelyek a- nemzeti kérdés feltevésének módját meghatározzak Romániában a 89-es decemberi forradalom után. Gondolatom lényege az — ha gondolatról egyáltalán beszélni lehet, mivel tulajdonképpen történelmi tényeken alapuló megállapításról van szó —, hogy a többi kelet-európai országoktól eltérően, számunkra az antisztalinista forradalom a IcgieUugradabü furmaban bevezetett társadalmi gazda; sági modell elutasítását jelentette, és nem az ország szovjet csapatok általi katonai megszállásának elutasítását, ami a többi kelet-európai országok esetében fennáll. Tehát a többi kelet-európai országokban az 1989-es forradalom a szovjet modellt elutasító társadalmi forradalom és a nemzeti terület idegen katonai megszállását elutasító nemzeti forradalom volt, miközben Romániában csak társadalmi forradalom ment végbe, nemzeti nem. Romániának sajátos tapasztalatszerzésre nyílt lehetősége azáltal, hogy területén nem voltak idegen csapatok, így ő rendelkezett a nemzeti függetlenség feltételeivel, de ahogyan Ceausescu szovjetellenes sztálinizmusa a nemzeti függetlenséget társadalmi, gazdasági, kulturális és emberi katasztrófává változtatta, az keserű tapasztalata az országnak.

— ön az előadásban azt mondta, hopp misztikus tiszteletet érez a Párizs környéki békekonferenciák iránt. Kérem, fejtse ki, mit értett ezen.

— Arra utaltam, hogy a Párizsi Konferencia határozatot hozott: a határok sérthetetlenek. Amikor tehát én azt mondtam, hogy misztikus tiszteletet érzek a konferencia iránt, a magam módján ironikus kijelentést tettem, mert mondhat a Párizsi Konferencia, amit akar, Európában a határok mozogni kezdtek, méghozzá a leglátványosabban. ÉS/pedig az az európai állam tűnt el, amely szimbóluma és konkretizálódása volt a fél Európa szovjet hadsereg általi megszállásának a második világháború után. Azaz a Német Demokratikus Köztársaság megszűnése azt bizonyítja, hogy a határok mozognak, függetlenül attól, hogy mit mondanak a konferenciák Párizsban, vág}- máshol.

— Érintette Besszarábia kérdését is.

— Érintettem, kénytelen voltam beszélni Besszarábia kérdéséről, mert lényeges, sajátos része annak, ahogyan Romániában a nemzeti kérdés felmerül. Régebben azt mondták, hogy a kétmillió' romániai magyar Kelet-Európa legnagyobb kisebbsége, de a négymillió besszarábiai román is i kisebbséget képvisel a Szovjet- • unióban, s eléggé üldözöttek. Ami ma a romániai nemzeti kérdéssel kapcsolatban a besszarábiai kérdésben sajátos, az az, hogy Románia az egyedüli kelet-európai ország, amely — tartok tőle — területi vita elé néz a Szovjetunióval. Mert miközben a bal- ! ti országok autonómiát követelnek, lehetséges, hogy Moldova egyesülni akar majd Romániával, amit Románia nagyon nehezen utasíthat vissza, mivel Besszarábia annektálása egy olyan paktum — a Molotov—Rtbbenírop paktum — alapján történt, amelyet mind erkölcsi, mind politikai szempontból nagyon nehéz megvédeni.

— A Társadalmi Dialógus Csoport közvélemény-kutatást végzett a marosvásárhelyi tragikus eseményekről. Mit tükröz ez a felmérés, és mi az ön véleménye az eseményekkel kapcsolatos hivatalos jelentésről?

— Ez két kérdés, amelyekre nem adható egyetlen válasz. A Társadalmi Dialógus Csoport a romániai választási kampány idején több közvélemény-kutatást végzett különböző mintacso- j portokon. Február és május között havonta végeztünk íelméré- ! seket. összesen négyet, -amelyek eredeti célja a kampány kibontakozásának nyomon követése, és esetleg, prognózis felállítása volt Tehát mi nem készíthettünk felmérést a marosvásárhelyi eseményekről. Ezek közbejöttek, nem láthattuk előre őket nem voltunk felkészülve rájuk. A marosvásárhelyi események, mondhatni csak periférikusán jelennek meg a felmérési adatokban, minthogy nem képezték a közvélemény-kutatás külön tárgyát. Ebből az n hátrány származik, hogy

nincs akkora felmérés az eseményről, de előnye is van, éspedig az, hogy az alanyokat váratlanul érték a kérdések, így a válaszok közvetlenebbek lettek. Azóta sok idő eltelt, a felmérés áprilisban készült tíz hónappal

ezelőtt. Mindössze arra emlékszem, mennyire meglepő volt számunkra, hogy a megkérdezett román lakosok zöme nem hibáztatta a magyarokat, vagy legalábbis nem az erdélyi, a marosvásárhelyi magyarokat. Meg még emlékszem arra, hogy Marosvásárhely után a Nemzeti Megmentési Front, a választások fő esélyese, amelynek a marosvásárhelyi eseményekkel kapcsolatos álláspontja enyhén szólva is kétértelmű volt, elveszítette híveinek tíz százalékát. Azok száma ugyanis, akik a Frontra akartak szavazni, a marosvásárhelyi események után tíz százalékkal csökkent. Ez is elhatárolódást jelenteit azoktól, akik megpróbál tak k■ pi óvukalni vug> kihasznál ni a marosvasarhel)i eseményeket a román - sovinizmus legitimizálására.

— A felelősség kérdése megjelenik a hivatalos jelentésben?

— Ha a kormány felelősségére

gondol, az az érzésem, hogy nem. De amit a hivatalos jelentés az én nézetem szerint képvisel, az egy lehetőség, és nagy erénye szerintem legalábbis az, hogy az erdélyi — szépítően fogalmazva — román—magyar kapcsolatok

annyira gyenge alapján és egy annyira közeli és olyan drámai esemény kapcsán, amelyet ma sem szűnnek meg kiaknázni — Cofariut alig most látogatta meg Iliescu elnök, amivel újra fel akarta idézni a nemzet emlékezetében, hogy mit tettek a marosvásárhelyi magyarok ezzel az ártatlan román paraszttal, akit én nem ismerek, és aki lehet, hogy valóban teljesen ártatlan —, tehát, mondom, nagy erénye a jelentésnek, hogy az első olyan hivatalos okmány, amelyben a hatalom képviselői közül egyesek azonos véleményen vannak a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel a marosvásárhelyi események megjelenítésében és értékelésében. Nem tudom, önök mennyire értik, milyen nehéz ma Romániában egy hivatalos dokumentumban azt kimondani, hogy mindkét fél hibás.

— Campeanu úr, milyen benyomásokkal távozik . a kollokviumról?

— Mint általában az ilyen összejövetelekkel, ezzel kapcsolatban is nehéz azt mondani,, hogy más célja lett volna, mint a kölcsönös tájékoztatás és annak a látókörnek a bővítése, amelyből mindegyikünk kiindul, amikor elemzés alá veszi az őt foglalkoztató kérdéseket. Tehát mint minden ilyen kollokvium, ezt a célt el is érte. Megismertem olyan embereket, akikkel eddig nem találkoztam. Egyes ismeretségek-