Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)
1991-04-02 / 8014. szám
Magyar Hírlap, 1991. március 25 EIXEOTMCNnÄSOK SZORÍTÁSÁBAN ELMARADTAK A LE3GFCNTOSABB TÖRVÉNYEK GAZDASÁGI SIKEREK - CSŐDGYANÚS KILÁTÁSOK ______________________________________________________________________________________________Vf Gazdasági rendszerváltás nélkül a társadalmi átalakulás is billeg. Ám egyik napról a másikra nehéz megváltoztatni azt, ami negyven év alatt tönkrement. Az alábbi összeállítás azokat a gazdasági folyamatokat igyekszik feltérképezni, amelyek az eltelt egy év gazdaságpolitikáját fémjelezhetik. Az 1990 elején a pénzügyi mutatók kedvező, a reálgazdaság adatai katasztrofális képet mutattak. Pozitívan lehetett énékelni, hogy több ágazatban elindultak a szerkezeti változások, ezzel szemben azonban az infláció és a munkanélküliség egyaránt nőtt, s több ágazatban jelentkezett a recesszió. E problémák kezelésében az új kormány akkor szerény szerepet vállalt. Tevékenysége az év második feléig, 1990 őszéig, a be nem avatkozás jegyében telt el, bízván abban, hogy a már kialakult piaci mechanizmusok felgyorsítják a gazdasági változásokat — nyilatkozta Kádár Béla októben sajtótájékoztatóján. Az év első két hónapját követően a folyó fizetési mérleg, az 1989- es 330 millió dolláros passzívumával szemben csak 27 milliós hiányt mutatott, annak ellenére, hogy az IMF-nek vissza kellett fizetni a legutolsó lehívott készenlétihitelrészletet, büntetésül a hamis adósság-adatok közléséért. Az adatok ily kedvező alakulása nagyrészt a dollárelszámolású kereskedelmi mérleg alakulásának volt köszönhető. A folyó fizetési mérleg javulása az év során folytatódott. Az első félév becsült aktívuma már 200 millió dollár volt. Ugyanebben az időszakban a konvertibilis elszámolású kereskedelem mintegy 600 millió dolláros többletet mutatott. A rubelelszámolású kereskedelem passzívuma ekkof megközelítőleg 50 millió rubelre rúgott. Augusztusban Hárshegyi Frigyes, az MNB elnökhelyettese már arról nyilatkozott, hogy a 260-270 millió dolláros folyó fizetési mérleg aktívum okot ad arra a feltételezésre, hogy az ország az év során esedékes kamatfizetéseket saját erőből teljesítse, külső hitelek felvételére csak a tőketartozások, az adósságok törlesztése miatt lesz szükség. Októberben az NGKM vezetőjétől már az export és az import növekedési üteme közötti különbség zsugorodásáról hallhattunk figyelmeztető szavakat. A konvertibilis elszámolású kereskedelmi mérleg akkori 900 millió dolláros aktívumának az év végéig bekövetkező csökkenését várták a szakemberek. A folyó fizetési mérleg végülis 130 millió dolláros töblettel zárt. A külkereskedelmi aktívum és az idegenforgalom bevételi többlete, valamint a szolgáltatások és folyó átutalások aktívuma ugyanis együttesen több volt mint a konvertibilis adósság 1,4 milliárd dolláros nettó kamatterhe. Ráadásul 1991 elején sem torpant meg az említett kedvező folyamatok lendülete. A folyó fizetési mérleg egyes becslések szerint 1991. február végén 2-300 millió dollár aktívumot mutat. Meg kell azonban jegyezni, hogy az MNB hitelfelvételeit úgy időzítene, hogy azok jelentős részét már az első negyedévben felvehesse. A külső pénzügyi helyzet javulása mellen a jegybank által követen fiskális és monetáris politika is megfelelően befolyásolta a pénzügyi folyamatokat 1990-ben. Míg a kormányzati szférának nyújtott hitelek az év során csak 2 százalékkal bővültek 1989-hez képest, a vállalkozói szféra 22-23 százalékkal több hitelhez juthatott. A kisvállalkozások hitelállománya pedig a kétszeresére emelkedett. Mindez úgy, hogy a gazdaságban keringő , pénzösszeg nem duzzadt nagyobb mértékben, mint amekkora ütemben a nominális GDP nőtt, azaz 22-23 százalékkal. Emellen az ország devizatartaléka — amelynek énéke 1990 őszéig ritkán éne el az 1 milliárd dollán — 1991. március közepén 1,8 milliárd körül volt. (Pénzügyi szakemberek szerint valódi nyugalomra legalább 2 milliárdos tartalék adhatna okot.) E sikerek árnyékában azonban fenyegető jelek is tornyosultak. A reálgazdaság 1989-ben megindult romló tendenciája az 1990-es év első két hónapjában is folytatódon: 1990 elején 7-8 százalékos termeléscsökkenést jeleztek a számok, ami mellett januárban az infláció 22 százalék volt. holott egész évre csak 19 százalékos áremelkedést prognosztizáltak az előirányzatok. E folyamatok az év végéig nem változtak, a bruttó hazai tennék — két évi stagnálás után — csökkent: az ipari termelés 4-5, az építőipar 16, a mezőgazdaság 6-7 százalékkal produkált kevesebbet, mint 1989-ben. . Az infláció az év végére 29 szá-. zalékot mutatott, megjegyzendő azonban, hogy üteme fokozatosan nőtt, a decemberi áremelkedés már elérte a 33 százalékot. Az áremelkedés megugrásában azonban a pénzügyi szakemberek véleménye szerint a külgazdasági teljesítmény is ludas, mert a külkereskedelmi és idegenforgalmi aktívum olyan jövedelmeket eredményezett, amelyeknek árufedezete kikerült az országból. Kedvezőtlenül alakultak a munkanélküliség adatai is. Míg 1989 végén alig több mint 12 ezer főnek folyósítónak munkanélküli segély, 1991. február végén már 130 ezernél is több volt a munkanélküliek száma. A kelet-európai kereskedelem összeomlóban. S bár az év első hónapjai mégis exportsikerekről tanúskodnak, ám ez még a tavalyi lendület eredménye. Akkor a kényszerűen visszafogott szocialista exportot több vállalat nyugati piaci váltással tudta kompenzálni, ám ez nem igaz valamennyi nagy exportőrre. S bár kormányközi megállapodás született — amelynek eredménye az ún. indikativ lista — a Szovjetunióba irányuló magyar kivitel zuhanórepülésben -esett vissza. A társadalmi rendszerváltás igazi gazdasági alapját azok a törvények biztosíthatnák, amelyek a gazdaság zavartalan működését garantálhatnák. Az elmúlt egy évben azonban kevés gazdasági törvény született, amelyek fontosságát azonban senki sem tagadja. Nincs privatizációs törvény, hiányzik a föld-, a szövetkezeti törvény, amelyek nélkül a kárpótlási elképzelések, s egyáltalán, a tulaj-. donszerkezet átalakítása is csak féloldalas lehet. Hogy a pénzügyek zavartalan irányításához szükséges banktörvényről, számviteli törvényről ne is beszéljünk. S bár a piacgazdaságban a vállalkozók minden bizonnyal főszerepet kapnak — ez megfogalmazódik minden kormányzati szándékban is —, ám egyelőre hiányzik a vállalkozásokra ösztönző gazdasági környezet is. Ilyen felemás, „törvényhiányos" helyzetben igazán nem meglepő, ha a gazdasági remények néhány területen túlzottnak bizonyultak. Legszembetűnőbb példája ennek, hogy tavaly 5,5 milliárd forintos privatizációs bevételt terveztek, s helyene lett 600 millió forint... Ezzel együtt érthetőek a derűlátást sugalmazó nyilatkozatok is: a magyar gazdaság fizetőképes maradt, sikeresen átvészelte a politikai viharokat... Kell ennél többTT Sokak véleménye szerint igen. A jövő „ gazdasági törvényes" megalapozása még várat magára... •N.T.K.
