Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-12 / 8022. szám

A Világ, 1991. április 3.

Záhony: a vasutas-Gulag

KELET

NYUGATRA VAN

Rossz ómennek bizonyult az egykor szocialista városnak kitüntetett vagy bélyegzett Záhony az MSZMP prominenseinek; aki itt beszédet mondott április 4- én, a várossá avatáskor vagy más alkalommal, nem sokkal később megbukott. Ez a sors várt többek között Grósz Károlyra, Berecz Jánosra is. Talán szintén ezért kerülik még a környékét a mai vezetők is.

Nem csoda, hogy a fővárosi központtal működő Intim Center Kft. helyi lerakatának megnyitóján egyetlen magas személyiség sem vágott el semmiféle szalagot, és avató ünnepet sem tartottak. Tavaly decemberben még a szovjet-magyar kishatárforgalomra alapozva hozták létre egy keleti Las Vegas reményében. A kishatárforgalom azóta megszűnt, s a kárpátaljai vendégek harminc rubeljéből nem futja a drága nemi kellékekre. Azért a lakatot még nem kellett az ajtóra tenni.- A túloldalról érkezőknél igény lenne a kínálatunkra, csak kevés a pénzük - tájékoztat Reményi Magdolna boltvezető. - Helyesebben ez így nem is egészen igaz, mert német márkájuk van bőven, nem tudom, honnan szerzik, forint akad kevés. Kérdezik sokan, hogy fizethetnek-e konvertibilis valutával, de sajnos azt nem fogadhatunk el. Ezért jó néhányan beutaznak Nyíregyházára, ott eladják a márkát, ezt-azt, és úgy teremtik elő a magyar fizetőeszközt. Azt a pénzt viszont már nem biztos, hogy nálunk vásárolják el, mert a megyeszékhelyen is nyílt az Intim Centernek egy boltja.

Aki mégis itt szabadul meg nehezen megszerzett forintjaitól, az elsősorban szexmagazint, pornókazettát vagy óvszert vásárol. Állítólag Ungváron csillagászati összegeket lehet ezeken keresni, hiszen a rubel már alig ér valamit, a feketepiacon három forinttal jegyzik, és a kupont is kuponért adják. - A határon szokott gond lenni, de

nem politikailag - vélekedik a boltve- I zető. - Inkább azért kobozzák el az árut a hazatérőktől, mert nem tudják igazolni, miből vették. Mesélik a kárpátaljaiak, hogy ha megállít valakit a rendőr, gyakran kér újságot vagy óvszert, mert a rubel neki sem kell. Hallottam olyat is, hogy ezekért a dolgokért még tankolni is lehet a túloldalon.

A bevásárló turisták mellett a kamionosok látogatják nagy számban a szexshopot, de ők általában csak óvszert vesznek a gazdag választékból. Vevő van elég, a reklámmal sincs baj, az újságírók egymásnak adják a kilincset. Szerepeltek már az osztrák televízióban is. Reményi Magdolna nem pa- na szkod ik a vásárlókra, egy-egy vaskosabb kifejezés ugyan elhangzik, de a j csinos boltvezető nőt még nem érte komolyabb inzultus. Ebben valószínűleg szerepet játszik a pult mögött álló, megtermett fiatalember is.

Néhány száz méterre a nemi örömök kicsiny boltjától áll még a szovjet hősi emlékmű. Az egyszerű szürke obeliszken egy évszám -1944 - és ötágú csillag. A helyi lapban dkk jelent meg, mi legyen a sorsa, ám senki nem akadt, aki az eltávolítása mellett kardoskodott volna. Az itt élők úgy vélik, a halottak emlékét senkinek sincs joga bolygatni, akármelyik oldalon estek is el. Ezeket a szovjet kiskatonákat, akiknek az emlékét őrzi a kőoszlop, ugyanúgy küldték a frontra, ahogy a német vagy a magyar fiatalokat. A záhonyiak a Szovjetunióval folytatott kereskedelemből éltek, úgy-ahogy még ma is ez ad kenyeret nekik, nem látják be, miért kellene a hatalmas keleti szomszéddal összeveszni.

Az erre élők nem kedvelik a szélsőségeket. Talán úgy vélik, jobb az óvatosság. Tavaly maga a honvédelmi miniszter, Für Lajos emlékezett az 56-os forradalom egyik szégyenletes epizódjára a város határában álló tüzérlaktanyánál. Azon a véres őszön a támadást megelőző napon vendégségben jártak ott szovjet katonatisztek, majd másnap külön értesítés helyett, harckocsikkal lőtték vendéglátóikat. Négy halottja volt az egyenlőtlen küzdelemnek. A városból mégsem vettek részt túl sokan az eseményen.- Ismerem a vádaskodásokat, hogy Záhony vörös város - mondja Bajor Tibor polgármester, a MÁV záhonyi oktatási és művelődési központjának volt igazgatója. - Divat mostanában belénk rúgni. Pedig a nagy pénzeket nem a város, hanem a vasút kapta. A megye sem adott bőkezűen, azt mondták, kapunk a MÁV-tól. Sosem voltunk vörös város. Az, hogy az emberek gondolkodásában megfigyelhető bizonyos balratolódás, elsősorban az MDF-nek, illetve a koalíciós kormánynak köszönhető. Záhony nemhogy kitüntetett hely volt, éppen ellenkezőleg. Egészen 1958-ig ez volt a vasút Gulagja. Ide büntetésből kerültek a legtöbben. Az embereket is meg lehet érteni. A régi rendszerben volt biztos munkájuk, most pang a szovjet piac, nagy a bizonytalanság. Záhony 5700 polgárából majd mindenki a vasútból él az átrakó pedig a szovjet-magyar kereskedelemből. Miért rajonganinak olyan kormányért, amelyik, legalábbis ők úgy érzik, nem képviseli az érdekeiket?

Az országgyűlési választások előtt létrejött néhány pártnak helyi csoportja, de például az MDF vagy az FKGP labdába sem rúghatott. Ma a „legerő- i sebb" párt, az MSZMP nyolcvan, az őt követő az MSZP negyven, a harmadik az SZDSZ húsz taggal. Az aktívok és aktívák száma azonban ennél is kevesebb. Az önkormányzati küzdelemben kizárólag magukat függetlennek valló személyek jutottak a tizenhárom tagú testületbe. Dyen független jelölt volt Bajor Tibor is.