Hungarian Press Survey, 1991. április (8014-8033. szám)

1991-04-12 / 8022. szám

HVG, 1991. április 6.

31?

Hullámhossz - hullámbessz

Az írott és elektronikus sajtóén folyó indulatos politikai csatározásokat a nyáron elrendelt frekvenciamoratóriummal - lényegében a véleménynyilvánítás jogának alkotmányellenes csorbításával - időlegesen befagyasztották. A művi úton létrehozott patthelyzet lassan oldódik, legutóbb például egy, a kormányfő által kezdeményezett és főként a televízió műhelyében készült előkoncepdó-eíóvitavai. A nemrég elkészült tervezet amellett voksol, hogy a Magyarországon lévő összes rádió és televízió legyen pártpolitikailag semleges. Elképzelhető, hogy ezt az „alapozást” a többség - de legalábbis a szakma - elfogadja, a javasolt megoldás azonban minden bizonnyal sokakat ingerel vitára.

A tervezet kettős engedélyezési rendszert képzel el. E rendszer egyik eleme a Műsorszolgáltatási Engedély. Ennek deklarált célja a sajtószabadság és a pártpolitikai semlegesség biztosítása, illetve a monopóliumok kialakulásának a megakadályozása lenne. A feladatot - a tervezett műsorszolgáltatás alapvető tartalmi adatai alapján - egy külön e célra létrehozandó hatóság látná el, ami még elfogadható lenne mindaddig, amíg ez az új hatóság - a Rádió és Televízió Hivatal - csak azt firtatná, hogy a kérelmező, aki bármely természetes és jogi személy és ezek társasága lehet, nem országgyűlési képviselő, polgármester vagy miniszterelnök, illetve hogy nem szerez-e a meghatározottnál nagyobb százalékban részesedést a magyarországi médiában.

Az ilyen normatív szabályokban még maguk a kérelmezők is könnyén kiigazodhatnak. Az efelett érzen jó érzés azonban alighanem hamar elmúlik, ha majd - ahogyan azt a vitakoncepció javasolja - egy hivatal tiszte lesz azt vizsgálni, hogy miképpen érvényesülnek „az alkotmányos és emberi jogok” a műsorszolgáltatásban. Ez ugyanis sokkal inkább a bíróságok és az Alkotmánybíróság illetékességébe tartozó kérdés.

Az pedig már remélhetőleg csak nyelvbotlás - és nem elszólás -, amikor a koncepció a szabad véleménynyilvánítás elvét akként segít szűkíteni, hogy ugyancsak hatósági úton kötelez „tiszteletben tartani az erkölcsi, vallási meggyőződést és érzelmeket, a személyes világnézetet". Az idézőjelbe került elvvel természetesen semmi baj. Csak hát, ha egy, a hatalom krónikus sértettségétől motivált hatóság ítélkezik az ilyen ügyekben, az aligha hasonlít arra, amit sajtószabadságnak gondolunk.

Az engedélyezés második fázisában osztanák el a korlátozott számú frekvenciákat, amelyeket a „közérdeknek jobban megfelelő igénylők" kapnának meg. In feltehetően a „közérdek" és a „megfelelő” fogalmak pontos definíciója, illetve az aspiránsok ezekhez való viszonyának megítélése lenne a hatóság tiszte.

A kérdés ezek után az, hogyha minden elbírált a kívánt mértékben semleges, elfogulatlan és tisztelettudó lesz, szükségese a nemzeti médiát még külön is óvni a versenytől. Merthogy a koncepció ezt fontosnak tartaná. Nem világos azonban, mitől lesz .nemzetibb" és Jtözszolgálatibb" - és emian jobban védelemre szoruló - e két műsorszolgáltató, ha az engedélyezés feltételeként minden más e területen próbálkozó ugyancsak köteles lenne előre meghatározott százalékban „közszolgáitárni", sőt tartalmi tekintetben is kötelezettséget vállalni a magyar és idegen műsorok arányát illetően.

Természetesen játékszabályokra - s ha a többség így szavaz, akár ilyenekre is - szükség van. Ugyanez vonatkozik arra az elképzelésre, hogy többségi külföldi tulajdonú társaság eleve ne kaphasson sugárzási engedélyt Csak arra nincs szükség, hogy - ha a szabálvok ennyire pontosan körülírtak és a kötelezettségek ennyire meghatározottak - akkor két versenyzőre külön szabályok vonatkozzanak, sőt rájuk később külön törvényt szabjanak. Dyen körülmények között nem szerencsés, ha az Országgvűlés felügyelete alá tartozó nemzetinek kinevezett médiumok nemcsak az állam által rendelkezésükre bocsátott va-Szabadsághegyi antennák. Hosszú viták - levegőén

gyonból. hanem az évente megállapított költségvetési támogatásból is gazdálkodnak. így ugyanis nem csupán annak a lehetősége vész el, hogy működésük piacilag megmérettessen, hanem az a veszély is fennáll, hogy a mindenkori éves költségvetést előteijesztő pán vagy pártkoalíció bábjává válnak.

A koncepció - feltehetően mindezek ellentételeként - igyekszik a kormány, a köztársasági elnök és a miniszterelnök beleszólásijogát kínosan kidekázottan egyensúlyban tarrani. A döntésre felkentek bonyolult jelölési és nevezési procedúrája, az egymást keresztező jogosítványok zűrzavara azonban már előre konfliktusokat ígér, a rádió és a televízió fölé helyezett igazgatótanács, a Rádió és Televízió Tanács és ezek elnökeinek negyven-ótven fős tömege pedig előreláthatóan eleve ellehetetlenin a reménybeli nemzeti kultúrcégek normális működését.

Már csak valószínűleg keveseket érdeklő jogi-szakmai pikantéria az a speciális részvénytársasági forma, ami még a hatálvos jogszabályokat, sőt az alkotmányt is „meghaladja". A gazdasági társaságokról szóló törvény szerint egyszemélyes részvénytársaságot csak állami költségvetési szerv vagy pénzintézet alapíthat. A koncepció szerint viszont a nemzeti rádió és televízió részvénytársaságot a magyar állam alapítaná A Polgári Törvénvkönyv éneimében az államot, ha a polgári jogviszonyban közvetlenül vesz részt, a pénzügyminiszter képviseli. A koncepció viszont félretenné e szabályokat is, és a nemzeti média alapítását egyenesen a köztársasági elnökre bízni Ami nyilván alkotmánymódosítást tenne szükségessé, hiszen az alkotmánv gazdasági társaság alapítására - egyelőre - nem hatalmazza fel a köztársasági elnököt.

De ha még mindez meg is valósulna, az így megszülető speciális részvénytársasággal igencsak furcsa szerzet jönne létre Egyfelől közjogi jellegű lenne, amikor költségvetési támogatást kapna, és felvenné a többi médium által fizetett frekvenciahasználati díj meghatározott százalékát Másfelől rendes magántársaság is lenne, amikor tevékenységének és anyagi forrásainak bővítésére gazdasági társaságot vagy vegyes vállalatot alapítana. Valószínűleg külön koncepció kidolgozására lesz szükség ahhoz, hogy ez az öszvér szervezet beleilleszkedhessen a társasági törvény logikájába. Feltehetően így is kissé különösen fog hatni, amikor majd az Országgyűlés által jóváhagyott alapítóokirat, a mérleg és a határozatok a cégnyilvántartásban lesznek megtekinthetők, és - igaz, ilyen abszurdum bizonyára nem szüleien még e műfajban - a cégbíróság fogja majd ellátni az Országgyűlés törvényességi felügyeletét KOZMA ANDREA