Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-13 / 8002. szám

Romániai Magyar Szó, 1991. 1. 26-27

Aé

*) Á romák csatlakozása a magyar tün-tetökhóz részben azzal is magyarázható, hogy sok magyarhoz hasonlóan katolikus vaüésúak, a magyar nyelvei beszélik és általában magyar cigányoknak tartják magukat.

*') Sokatmondó, hogy a szóban forgó esetek tisztázásának kérését (a két etnikai szövetség március 23-i „közös közleménye" alsóján megfogalmazva), Csíkszereda municipium vezetőségéhez intézték. A vizsgálat meggyőző eredményekre jutott, idézzük a válaszirat néhány részletét: „Közlésünk írásbeli nyilatkozatokon alapszik.... mint észlelhették, egyesek az Aöevárul Karghitei (82/1990. 03. 31.) hasábjain tiltakoztak is a rágalmazó rémhírek ellen. Tájékoztatjuk önöket, hogy ebben az időszakban csupán az ipari egységekből 171 magyar alkalmazott távozott, anélkül, hogy bárki Is ezt politikai okokkal magvaráztá volna. A mostani időszak együk jellemzője, hogy az emberek, élve a nagyobb fokú szabadsággal. uj létíentartási lehetőségeket keresnek.“

•) Ért a megállapítást egyetlen vonatkozassa! támaszthatjuk ala: a forradalom utáni első hónapokban a legmeszszebbrnenfi spontán decentralizáció mutatkozott, csaknem minden megye „államnak tekintette magát az államban“. Az előző politikai-közigazgatási kohézió valamennyi mechanizmusa megbénult A legtöbb megyei és központ! döntéshozatali szervben új, tapasztalatlan vagy pedig a politikai vezetésben szakképzetlen em- . berek kaptak helyet. A „központhoz*

viszonyított ilyetén „függetlenséget* nem egyszer -forradalmi vívmányként értékelték és egyes megyei szervek csak akkor fogadták el vagy igényelték a központi intézmények közbelésépét, ha zsákutcába jutottak.

••) Az ilyen természetű válság kritikus pontjaival kapcsolatosan sok szó esett a posztrevolucionáris hatalom „igazságtól való félelméről“, ködös akciókról, amelyekbe állítólag a hatalom bekapcsolódott és éppen ezért úgymond kerüli e válságok íó „szerzőinek“ leleplezését. Mi lehet azonban igazabb és fontosabb annál. mint nyíltan beismerni az új hatalom törékenységét, „vákuum“-os kieséseit?! De e jelenség megértése a maga bonyolult és a dolgokkal együttjáró természetével már nehezebb, mert a közvélemény széles rétegei, amelyeket egyszerre az élet „spórájára* szólítottak, inkább elvárja a „lineáris“, közvetlen, okozati magyarázatokat és összefüggéseket, végül mindig bizonyos személyek régi formula szerinti leleplezésével („Motoc fejét akarjuk venni“)

*1 A szakadás egyebek között abban

rejlik, hogy a hatalmi mechanizmusokban egyszerre új káderek jelentkeznek pozitív indíttatásokkal, de a legtöbb eseiben az e területen leltétleniil szükséges .■ tapasztalat és szakképzettség híján. Másrészt azok, akik tovább tevékenykedtek az új apparátusban, vagy óvatosan, kezdeményezés nélkül cselekedtek (következésképpen a minimumra csökkentették tapasztalatuk és szakképzettségük aduit), vagy pedig elsietett illetve konjunkturális kezdeményezésekbe bocsátkoztak.

•*) Megjegyzendő, hogy az összes kelet-európai országokban, amelyeket évtizedeken át a totalitárius-irányító hagyományok és struktúrák fémjelezlek, az új demokratikus káderek és mechanizmusok kiépítésének íolvamatában a döntéshozatali tényezők szintjén az új. potenciálisan feszültségei helyzetekben mindenütt ugyanaz a bénító tehetetlenre? tapasztalható. A döntéshozatal tekintélyének és „technológiájának* régi típusa megszűnt, az új típus pedig még csak a „születési fájdalmakkal“ küszködik. Sajnos, hogy az új hatalom vezérei tekintetéber. ilyen „Ínség“ mutatkozott, de ez szintén nem más. mint a dolgokkal szükségképpen egvüttjáró globális kihatás. emelv a totalitárius rendszerekről a demokratikusakra való átmenet mindennemű válságát kiséri.