Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-12 / 8001. szám
Reformátusok lapja, 1991. 3. 3 ll Hit és magyarság A határokon túli rjeformátusságról A határainkon kívül élő református egyházak képviselői sajtótájékoztatót adtak az észak-magyarországi sajtónak dr. Mészáros István püspökké szentelése napján. A püspökszentelés ünnepélyére egyb egy ált külföldi egyházi képviselők is tadják azt, hogy Miskolc és vidéke kasonlit legjobban Erdélyhez, Szlovákiához. Itt él és dolgozik több mint negyven orvos és ápoló, aki áttelepedett, nem beszélve a közel félszáz pedagógusról, akik között miskolci egyetemi tanár is van, a kilenc reftwnátns lelkészről, a több tucat fizikai dolgozóról, és nem utolsósorban a diákokról, akik közül csak a Sárospataki Református Kollégiumban huszonhármán tanulnak. E tények ismeretében a külföldön élő református magyarság képviselőinek az alábbi kérdéseket fogalmaztuk meg. Bálért tartották fontosnak, begy most Miskolcra, a püspökbeiktatásra elfáradjanak? Dt. Csiha Kálmán, kolozsvári püspök: — Vannak dolgok, melyek belülről és mélyről indulnak. Nem is lehet feltenni a kérdést, hogy miért. Ha egy házasságban ketten szeretik egymást, nem tudják megmondani. hogy miért. Ez nem logikai megfogalmazás. Belülről jön. Egyek vagyunk hitben, nyelvben. Jézusban. Erdély és a tiszáninneni egyházkerület földrajzilag is hasonlítanak. Hegyeink összeérnek, a történelmünk összekapcsol bennünket Ez egyházkerület sok része tartozott valamikor az erdélyi fejedelemséghez. A jelenünk is és a jövendőnk is össze kell tartson. Kiss Antal, reí. lelkész. Moravica: — Mi. bár a határon kívül a Délvidéken vagyunk és élünk, de azért egynek tartjuk- magunkat a magyarsággal, a református egyházzal, hiszen ennek a testéből szakadtunk le. A nyelvünk, hitünk és múltunk összeköt bennünket. Szükségünk van egymásra, hisz mi. ha a határon túl nem tudnánk tartani a kapcsolatot, elvesznénk. Gulácsy Lajos, munkácsi esperes, Kárpátalja: — Mi ez eseményben a megújulást és élni akarást látjuk. Hosszú időn keresztül el voltunk zárva az itteni testvéreink- I tői. Most Isten nagy lehetőséget adott a testvérség gyakorlására. Ezért jöttünk ide. Tőkés László, nagyváradi püspök: — Régebb nem örvendtem a püspöki delegációknak, melyek egymásnál mindent a legnagyobb rendben találtak egy-egy meghívás nyomán. Ma a minőségileg mássá létei, a megújulás indokolja az ittlétünket, mely ha lassan is. de beindult. Ez az egy másra találás többletét adja. Megítélésük szerint, mi a szerepe napjaink Kelet-Közép-Európájában a református egyháznak? Csiha Kálmán: .— Az elmúlt fél évszázad Kelet-Európábán mindent tönkretett. A földeket, a mezőgazdaságot, az ipart. De a legnagyobb sérülést az emberi lélekben okozta. Ez a legveszélyesebb dolog. Ahhoz, hogy itt ismét minőségi életet tudjunk élni, először az emberi lelkeknek kell megújulniuk. De emberi erőtartalékokból ez lehetetlen. Az Istentől kapott erő újíthat meg az Evangélium. Ezt kell szolgálnunk itt Kelet-Európábán. Ezt bízta ránk az Isten. Kiss Antal: — A Jugoszláviai Református Egyház a legkisebb egyház. Akármilyen kicsinyek és kevesen vagyunk, egyházunknak mégis megvan a szerepe a soknemzetiségű . országban, ahol a nemzetiségek között összetűzések vannak. A mi egyházunk szerepe a megbékéltetés, és az összeköttetés ápolása az emberek között. A másik az, hogy e magyarságot a református egyház tartja és őrzi. Sokan elhagyják hitüket. nyelvüket de egyházunk újból és újból ráébreszti őket nemzettudatukra, és igyekezünk elvezetni ez embereket a Jézus Krisztushoz, hiszen egyedül Benne van békesség és egyetértés. Gulácsy Lajos: — A református egyház szerepe a félhalott lelkek újjáélesztése. Ezt csak az Evangélium tudja megtenni. Ezt látom az egyház küldetésének. Mi Kárpátalján még egy dolgot látunk: azt. hogy minket Isten missziói szerepre adott a nagy szláv tengerbe. Sajnos, eddig ezt nem teljesíthettük, ugyanis a megmaradásunkért harcoltunk. Ezt láttuk legnagyobbnak, pedig az Isten azt adta nekünk, hogy összekötők legyünk az európai keresztyénség és a szláv nép között. Talán még tehetünk valamit . ennek érdekében. Tőkés László: — Nagyok az elvárások az egyházak iránt ezekben az országokban, ahol az egyházak az egyetlen szervezett ellenzéki erőként maradtak meg a diktatúrákban. Ezek az elvárások azonban sokszor túlzottak. Így a református egyház lehetséges szerepéről beszélhetünk csupán, és feladatait feltételes módban határozhatjuk csak meg. Nem biztos, hogy meg tudunk felelni azoknak az elvárásoknak, melyeket velünk szemben támasztanak, illetve amire a hitünk kötelez bennünket. Ez a megújulás és a nemzeti megbékélés munkálása, hiszen Jézus mindnyájunkat összekapcsol. Az egyházak hidak, összekötő szálak kell legyenek térségünk és Európa között. Van elég feladatunk, csak tudjunk felnőni hozzájuk. Milyen szerepe van a református egyháznak a határainkon túl élő magyarság életében? Csiha Kálmán: — A mi szerepünk Erdélyben két irányt mutat: az egyiket kifelé, a másikat befelé. Kifelé az evangéliumi magatartással helyreállítani a békességet és megvalósítani azt a magyarok és románok Között. Tudjuk. hogy ezeket a kapcsolatokat milyen események törték össze. Ez is egy nagy lélekroncsolós volt. Ezt csak az evangéliumi alapon tudjuk megvalósítani kifele, emellett ügyelve népünk érdekeire. Befele a feladatunk: minőségi egyházzá lenni és a népünket minőségi néppé nevelni. Isten ezt a feladatot bízta ránk. Kiss Antal: — Tavaszy Sándor ezt a kérdést tette fel: Mi vagyok előbb: református vagy magyar?