Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-12 / 8001. szám

Reformátusok Lapja, 1991. 3. 3

Zí-A választ is megadta: Reíormátusmagyar vagyok. Mi is így vagyunk, hogy igazán nem tudjuk megkülönböztetni a kettőt A mi egyházunknak nagy szerepe van a szláv tengerben a maroknyi magyarság megőrzésében. A magyarságot az iskola sem tudja úgy megőrizni, mint mi. Ez kincs, melyet Isten ránk bízott: a hit és anyanyelv kincse. Ezt kell megőriznünk.

Culácsy Lajos: — Kárpátalján 45 évig el voltunk zárva a külvilágtól, de népünknek a templombajárása nem szünetelt. De most jön a nehezebb rész. A templomba járó népet Isten beszédéhez kell kötni. Eddig a félelem kötött minket templomainkhoz. Az összetartozásban láttuk a megmaradásunkat. Most a további megmaradásunkat Isten Igéjében látjuk. Sajnos, nehéz ez, mert 86 gyülekezetünkben és 4 szórványunkban mindössze 24-en vagyunk lelkipásztorok. Kb. 7000 gyermek jár hitoktatásra. Erőnk feletti ez a munka. Ezúton is kéréssel fordulunk azokhoz a magyar lelkészekhez, akik tudnának nálunk vállalni három év munkát, addig, amíg a teológusaink elvégzik tanulmányaikat, hogy jöjjenek segíteni. Csak az Evangélium tarthatja meg a továbbiakban a gyülekezeteinket.

Tőkés László: — A református ember hívő, ez minősíti a magyarságát is. Ezért nem tartom helyesnek a kérdést, hogy magyar vagyok-e előbb, vagy református. Tartanunk kell a hitünket, és ezáltal a magyarságunkat. A magyarsághoz tartozunk, és kétszeresen oda kell figyelnünk a más. a kisebbségben élő többi reformátusok felé. Azonos sorsban volt részünk. Hadd utaljak a közelgő U. Magyar Református Világtalálkozóra, melyre terveket kell készítenünk, és felmérnünk azt, hogy a református egyház a magyarság megmaradásában mit tud még többet tenni.

Köszönjük a beszélgetést.

György Horváth László