Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-25 / 8010. szám
Népszabadság, 1991. 3. 20 > A Pentagonalo román értelmezésben A román Nemzeti Megmentés! Front politikai programja szerint a kelet-európai hatalmi úr következtében létrejött bizonytalan tofcljzelet „egyes országoknál szakadár törekvések, más országoknál pedig az elvesztett területek visszaszerzésére irányuló próbálkozások jellemzik”. A román kormánypárt programjának erre vonatkozó része ezt a következőképpen fejti ki: — Kelet-Európa geostratégiai szempontból két nagy hatalmi központ, Németország és a Szovjetunió között helyezkedik el, mely központok hagyományosan egymást váltva vagy együtt uralták a régiót. A szovjet katonai jelenlét korlátozódéra ét ezzel -«gy időben az a tény, hogy Németország időlegesen képtelen betölteni az ily módon létrejött űrt, bizonytalanságot vált ki az övezetben, amelyet egyes országoknál a cenrifugális irányzatok, más államoknál pedig az elvesztett területek visszaszerzésére irányuló próbálkozások jellemeznek. Ebbe a keretbe illeszkednek az eltűnőfélben levő struktúrák újabbakkal való helyetesítésének törekvései; ilyen új struktúrák a Pentagonale, valamint a háromoldalú együttműködés típusához tartozóak. A Nemzeti Megmentési Front hétvégi országos értekezletén elfogadott programját a párt hivatalos lapja, az Azi keddi száma tette közzé. * Tőkés László nagyváradi püspököt a március 15-i megemlékezések után felkereste otthonában Virgil Alaguseanu, a román hírszerző szolgálat igazgatója, hogy az állami szervek által nyújtandó „hathatós védelemről” biztosítsa őt és családját — jelentette a Transinfo, a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány tájékoztatási szolgálata. Tőkés László ezt megköszönve egyben kételyeinek is hangot adott. Rámutatott, hogy a személyi,biztonságáról való hivatalos gondoskodás hangoztatásának ellentmondóan a kormányzat legalábbis hallgatólagos támogatásával folytatódik ellene a fenyegető propaganda- és lejáratási kampány. Kifejtette, hogy a mindennapi támadásokban részt vesznek a Nemzeti Megmentési Front felelős képviselői és a kormánypárt hivatalos lapja, az Azi is. (MTI) ^ Népszava, 1991. 3. 19. Román külügyi szóvivő Katona Tamás nyilatkozatáról Traian Chebeleu, a román külügyminisztérium szóvivője szerint Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkár olyan nyilatkozatokat tett a Népszava és a Die Presse március 15-i számaiban, amelyek „félreértésre, a román külpolitika téves, torz értelmezésére” adnak okot a magyar, illetve az osztrák közvélemény előtt. A Romprés hírügynökségnek nyilatkozva Chebeleu hétfőn a következő pontosításokat és árnyalásokat tartotta szükségesnek. A szóvivő szerint Katona Tamás igazolni próbálta, hogy a magyar fél rendszeresen kivonja magát a román—magyar kapcsolatokban feszültséget keltő kérdések tisztázását szolgáló lényegi találkozók alól. Ezért állította. hogy nem akarják szaporítani a Ceausescu—Kádár és Ceausescu—Grósz féle rossz emlékű találkozók szá mát, hanem az igazi román hajlandóság első jeleire várnak. Chebeleu hangsúlyozta, hogy a román kormány már több ízben közölte a magyar kormánnyal készségét arra. hogy minden szinten, ideértve a legmagasabb szintet is, munkatalálkozón megvizsgálják a román—magyar kapcsolatok bármilyen problémáját. Ebben a szellemben hívták meg nemrég Jeszenszky Gézát romániai látogatásra — tette hozzá. Traian Chebeleu vitatta Katona Tamásnak azt a kijelentését is, hogy Jeszenszky Géza meghívásakor már nyilvánosságra hozták Petra Roman miniszterelnök március 15-e megünneplését tiltó rendelkezését A szóvivő szerint a kormány nem tiltotta be az évforduló megun neplését, bár annak negatív jelentése van a román nép tudatában. Amit pedig március 6-án a magyar nagykövettel a román kormány határozataként közöltek, az volt. hogy a kormány „nem tartja kívánatosnak Magyarország képviselőinek részvételét a március 15-ével kapcsolatban Románia területén sorra kerülő rendezvényeken". Adrian Nastase viszont február 21-én madridi találkozójukon hívta meg a ma gyár külügyminisztert Romániába, tehát még az előtt, hogy a- magyar fél tudomására hozták volna az említett elhatározást, amely nem is nyilvánosan történt, azt csupán a bukaresti magyar nagykövettel közölték. I
