Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-11 / 8000. szám
Magyar Hírlap, 1991.3.5. Az új hatalom a megyei lapmonopóliumokat is megkívánta: igyekszik befolyást szerezni a volt MSZMP-hálózat fölött. Mialatt a kormánypárt a parlamentben ákadályozta a Springernek átjátszott lapok ügyének tisztázását, továbbá a maradék lapok szabályszerű privatizálását (vételáruk helyett magukat a lapokat követelte a kincstárnak), ezalatt a kormány a Sprin- gert — pályázat meghirdetése nélkül — bevonta a Posta privatizálásába. Most a cég osztozik a lapterjesztés monopóliumán. A kormány nem csupán védi a hírlapterjesztés gyakorlati monopóliumát (pusztán ennek révén is lapok élet-halál ura lehet). Átfogó informatikai-ipari hatalmi blokk kialakításán munkálkodik, amely bankokat, a Postát, a távközlést, a telefóniát fogná össze az MDF-hez közel álló magántőkések segítségével. Áramvonalasított pályázati technikája nagyban segíti e cél megvalósításában. Az MDF megkísérelte, hogy a törvényhozástól jogosítványt szerezzen a kormány számára a sajtóprivatizáció kézivezérlésére; ezt a liberális ellenzék meghiúsította. (Igaz. azóta, egyenként és a legvegyesebb eszközökkel mégis ez történik.) Úgy tűnik, most ugyanerre keres lehetőséget az elektronikus média területén. Erre utal a még be nem terjesztett frekvenciatörvény első vázlata, amely a kormány alá. gyakorlatilag miniszteriális hatáskörbe helyezné a frakvenciaosztogatás jogát. S ha már a kormánynak a sajtó függetlensége elleni támadási pontjait sorolom, hadd tegyem hozzá az ’újságírókról" készült törvénytervezetet (világkülönlegesség), amelyet "sajtótörvény" címen terjesztettek be. Az eddigi bizottsági vitákban a kormánypárti képviselők nem is tagadták, hogy a tervezet korlátozó szándékú. Kollektív szerkesztőségi felelősséget, bírói ítélet nélküli lapfelfüggesztést és más hasonló csemegéket tartogat a magyar sajtónak. Lássuk tehát a liberális napirend címszavait. Meg kell szűnnie az állami sajtótulajdonnak. Maga a fogalom is pártállami: azért született meg. hogy irányíthassák a sajtót. Az állami résztulajdon fenntartásának ma sincs más célja, mint az, hogy a kormány és a mögötte álló pártok fenntarthassák az irányítás lehetőségét, megfegyelmezhessék a munkanélküliséggel fenyegetett újságírótársadalmat, vagy politikailag irányíthassák a privatizációt. Az egyesített lapkiadó minősüljön közszolgálatinak, aztán kormánytól és pártoktól független módon, üzleti alapon nyilvánosan privatizálják, szerkesztőségi egyetértés mellett. Látványosan bebizonyosodott, hogy az állami cég ürügyként sem alkalmas a kulturális sajtó megsegítésére. A liberális elvek azt írják elő, hogy az * adófizető erre ne az állami büdzsén keresztül és a minisztériumok ízlése szerint áldozzon, hanem a mecénások adóalapját csökkentő társadalmi alapítványok útján. Alkosson a törvényhozás monopolellenes szabályokat, beleértve a terjesztés és más segédtevékenységek monopóliumának tilalmát is. Ugyanakkor meg kell akadályozni a sajtó túlszabályozását. Időtálló médiatörvényekre van szükség, minél hamarabb. Ez utóbbiak segítségével alakulhatna át az állami rádió és televízió a kormánytól független önálló státuszú közszolgálati médiává. Biztosítani kel! az objektív tájékoztatás normáinak érvényesülését. Ugyanakkor szabaduljon fel a független és kereskedelmi rádiózás-televiziózás. Az engedélyezés elve: nyilvános verseny, nyilvános normatívák, nyilvános elbírálás. Maradjon elegendő frekvencia a helyi nyilvánosság elektronizálására. Az államnak ne lehessen beleszólása a műsoripar és a társadalmi kommunikáció belügyeibe; a törvényhozásnak is csupán a keretek megállapításába. Végülis — úgy látom — magának az újságíró társadalomnak, mint szervezett szakmának többet kellene tennie a sajtószabadság folyamatos karbantartásáért. Állásfoglalásoknál meg nem torpanó sajjl tóérdekvédelemre volna szükség. | amely az átmenet folyamán akár a | betű szerinti gazdasági liberalizmus I rovására is érvényesítené a liberális I tájékoztatás érdekeit, ha a szerkesz| tőségek és az újságírók függetlene- I dését a hatalom vagy kliensei a túli lajdonosi jogok orvén korlátozzák, fl S miért kellene a pártokra vagy a f törvényhozásra várni egy tekinté- I lyes társadalmi sajtótanács megala! kításával, amelyben a szakma végf re maga látná el az újságírás etikai I felügyeletét. « közszolgálati média I' félrecsúszásainak megítélését? HARASZTI MIKLÓS (Folytatjuk)
