Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-11 / 8000. szám

HOZZÁSZÓLÁS RŐSZE LAJOS CIKKÉHEZ

Népszabadság 1991. március fa

r ^ i------1-------. . --------------------Az elnöki rendszer nem gyógyír

A Népszabadság február 20-i számában Pösze Lajos matematikus, az MDF volt választási kampány főnöke A megosztottság alternatívája az elnöki rendszer címmel tartalmas elemzést közölt a jelenleg jól-rosszul működő magyar parlamentarizmus hibáiról, és megoldásként az elnöki rendszer bevezetését-kiépítését javasolta. A cikkre február 21-én a televízió Hirháttér című adásában Mester Ákos kérdésére Göncz Árpád köztársasági elnök is reagált, továbbgondolásra méltónak ítélve a problémát, de lényegében elvetve a javasolt megoldást.

Az elnöki rendszer európai /meghonosítását szorgalmazó /hangok napjainkban tapasztalható felerősödése nem újke<letű. A forradalmak, világháiborúk, rendszerváltások szabdalta Európában a társadalomtudósok már eddig is gyakran fordultak a kitűnően beivált amerikai példához, amitkor az európai pralamentáris rendszerek borulékonyságát tapasztalták. A nagyszabású tervezetek ellenére a kontinensen sehol sem alakult ki • iprezidenciális rendszer, és ennek okai sokak szerint elsősorban az amerikaitól gyökeresen eltérő európai (monarchikus) hagyományokban keresendők.

A megtiltó hatalom

. A számtalan kísérlet közül az egyik legszínvonalasabbat, a Carl Schmitt német jogtudós által a '20-as és '30-as években javasolt rendszert emelhetnénk ki, ha nem tartanánk attól, hogy szerzőjének később a náci államfelfogással összekapcsolt neve visszatetszést keltene azokban, akik az elnöki rendszert ma jó szándékkal szorgalmazzák. .(Carl Schmitt mindazonáltal a weimari köztársaság viszonyai között szintén a felaprózódott pártviszonyok, a „megosztottság alternatívájaként” tekintett a megváltó elnöki hatalomra.)

Hasonló elképzelések (és némi személyes ambíciók) vezették az ötvenes években De -Gaulle-t is, amikor a francia politikai rendszer szétesésétől, a tpártok jzéthúzódísátóly szé^i lekre szorulásától .tartva és.a nemzetgyűlés pártos lúlbur-jánzását tapasztalva l,95B-ban elfogadtatta az V. .köztársaság alkotmányát, melynek nyomán igen erős elnöki végrehajtó hatalom épült ki Franciaországban. Ez a rendszer azonban — amelyet azóta Is rengeteget, támadnak — parlamentáris jegyeket is magán visel. Így Franciaországot ma legfeljebb fél-prezidenciális rendszernek kell tekinteni..

A francia példa az egyedüli Európában a prezidenciális jegyek térhódítására. Ez vonatkozik Kelet- és Közép-. Európára is, ahol pedig sokszor igen nagy keletje volt a prezidenciális eszméknek. Az első világháború után született országokban kezdetben parlamentáris rendszer épült ki a klasszikus európai hagyományok’ szerint. .(Egyedül •talán Patt elnök Észtországa

számit kivételnek.) A tekintélyelvű rendszerek megerősödésével azonban régiónkban is tért hódított a központosított államfői hatalom igénye (Smetona Litvániájában, Masaryk és Benes Csehszlovákiájában, Pilsudski Lengyelországéban stb.).

Tito és Ceausescu

Á második világháború ezeket a rendszereket elsöpörte, és bár a háború után ismét felerősödtek az elnöki rendszert szorgalmazó erők, a térség országai újra a parlamentáris úton indultak el, mígnem néhány éven belül a szovjet típusú hatalmi berendezkedés kiépítése ellopta a rendszerrel kapcsolatos viták aktualitását. (Az új viszonyokba egyedül Csehszlovákia tudta átmenteni a köztársasági elnöki intézményt, illetve később, a '70-es években Tito és Ceausescu is megszerezte ezt a címet Jugoszláviában, Romániában.)

A napjainkban lezajlott rendszerváltások újból az elnöki hatalomra irányították a politikusok figyelmét, jóllehet a térség minden országa ismét a parlamentáris utat választotta. Ellentétben a közvélekedéssel,azt kell megállapítanunk, hogy a régió országaiban mindmáig sehol sem alakult ki prezidenciális rendszer, s Cseh-Szlovákiában (ahol pedig nagy hagyományai vannak az elnöki hatalomnak) és Lengyelországban is parlamentáris szisztéma működik. (Más kérdés, hogy a .közvetlenülválasztott xW-alesa-rtelnök esetleg nagyobb .államfői hatalmat szeretné.), iA közvetlen elnökválasztás Jténye (például Finnországban, Ausztriában vagy Lengyelországban) szintén nem változtat a parlamentáris rendszer lényegén (parlamentnek felelős kormány; a parlamenti többségre támaszkodó végrehajtó hatalom, a kormányfői és az államfői hatalom szétválasztása stb.). Összességében az állapítható meg, hogy a prezidenciális rendszernek Európában olyannyira nincs hagyománya., hogy a „legégetőbb" időkben sem voltak sikeresek az azt bevezetni célzó kísérletek.

Az elnöki rendszert persze ettől még be lehetne vezetni. A kérdés csupán az:‘változna-e’. ezzel valami? Azt hiszem', a politikai megosztottság semmiképpen sem tűnne eh A széttöredezett pártéletre

Európában számtalan egyéb közjogi orvosságot találtak — különösen a választási rendszert illetően —, amelyek jóval sikeresebbek voltak (a?, ötszázalékos küszöb bsvezctése Németországban; a kétfordulós abszolút többsége.? rendszer Franciaországban; a relatív egyfordulós, egyéni kerületi rendszer Angliában stb.). Végeredményben azonban egy ország politikai kultúrája, pártstruktúrájának fejlettsége, rendezettsége és bizonyos gazdasági-szociális béke megléte az alapvető feltétel; a stabilitásnak semmi köze az elnöki rendszer meglétéhez vagv hiányához. , (Széthúzásoktól mentes, stabil kétpártrsndszc-. működik például Amerikában és Angliában is, holott az egyik prezidenciális, a másik pedig parlamentáris rendszeri! ország. A példákat hosszan lehetne sorolni.)

A III. Köztársaság

Ami végül Magyarországöi illeti, az európai országokhoz hasonlóan nálunk sincs semm, hagyománya az elnöki rendszernek. Kossuth vagy Horthy kormányzósága idején csakúgy, mint Károlyi vagy Tildy köztársasága idején az államfői hatalom mellett létezett a végrehajtó hatalom elkülönült szervezete, élén a felelős miniszterelnökkel.

A III. Magyar Köztársaság napjainkban tapasztalható kezdeti bizonytalanságai sem alkotmányjogi, hanem politika, nézetkülönbségekből és törekvésekből fakadnak. A megoldás nem az elnöki hatalom bevezetése, hanem- inkább a pártstruktúrák megszilárdulása, az érdek-képviseleti fórumok kialakulása, a parlament és a kormány megújulása, a parlamenti munkamegosztás kialakítása, a politikai kiválasztódás formáinak megtalálása stb. volna. Egyszóval politikai és gazdasági változások szükségesek a rendszerváltás folyamatában az elnöki rendszer önmagában nem gyógyír a bajokra. Ugyanakkor az államelnöki hatalom erősítése mindenképpen üdvözlendő volna

Addig is, míg e jogkörszélesítés remélhetőleg megtörténik, Pősze Lajos cikkére lényegében Göncz Árpád idézett véleménye a válasz, mely szerint a jelenlegi alkotmány is fontos jogosítványokat biztosít az államfőnek, ha — tehetjük hozzá — azokat az ellenérdekű politikai erők (érdekazonosságukat felismerve és személyes ambícióikat félretéve) hagyják az elnöknek gyakorolni, az alkotmány betűje és szelleme szerint.

Szentpéteri N. Richárd