Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-20 / 8007. szám

Magyar Hírlap, 1991.3.15.

Kulin Ferenc és Haraszti Miklós

A sajtószabadságról

KULIN FERENC ( MDF), az

Országgyűlés kulturális, oktatási tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottságának elnöke:

Számomra a mai sajtószabadság kicsit rendezetlen, kicsit kaotikus szabadság. Sokkal inkább a sajtó munkatársainak jogvédelmét jelenti. semmint a magasztos értelmét a szónak, amit 1848-ban megálmodtak őseink. A sajtószabadság ugyanis, a szó eredeti értelmében az állampolgár szabadsága, ami a nyilvánosság előtti megjelenés korlátlan lehetőségét jelenti. A sajtószabadság fogalmának létezik egy optimuma, amely még nem valósult meg és nyilvánvalóan még hosszú ideig nem is érhető el. Többek között például technikai akadálya is van annak, hogy az átlag állampolgár esélyegyenlőséget élvezzen gondolatai, véleménye, törekvései, igényei szabad kinyilvánítására.

Valamilyen módon mindig privilegizált helyzetben lesznek a sajtónál dolgozók, s szociológiailag determinált körük történelmi korszakonként változó. Filozófiai értelemben tehát nem teljes, nem kielégítő a megvalósult sajtószabadság.

Ne legyünk azonban ilyen nagyigényűek. Nézzük meg, hogy a kialakult történelmi helyzetben mi az, ami reális követelményként fogalmazható meg, mi az ami ma rendezésre, szabályozásra vár.

A csaknem egy éve létrejött többpártrendszerű demokráciában vált érzékelhetővé, hogy mennyire szükséges a törvényi szabályozása a sajtó működésének. A szabadságnak a jelenlegi szintje nagyon sok embert védtelenné tesz a sajtóban megfogalmazódó véleményekkel, sértésekkel, időnként rágalmakkal szemben. Tekintettel arra, hogy a többpártrendszer többfajta politikai értékrendet, érzékenységet, sőt többfajta morális normarendszert is jelent, éppen e sokféleség miatt kell törvényben tisztáz■« ni melyek azok az elvek, normák, amelyek minden párt számára tisz-Március 15.-e és a sajtószabadság egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Mit jelent ma, Magyarországon 1848 évfordulóján a sajtó szabadsága? Erről kértünk véleményt parlamenti politikusoktól.

teletben tartandók. Ezt nem lehet valamiféle egyetértésre bízni, hiszen a gyakorlat is éppen azt bizonyítja, hogy ebben a kérdésben nincs közös érzék, nincs közmegegyezés. Arra való a parlament, hogy — többek között ebben is — jó törvényalkotással egyességet alakítson ki.

HARASZTI MIKLÓS, az SZDSZ ügyvivője:

Március 15.-e számomra az 1970-es évek óta elsősorban a sajtószabadság ünnepe. Nemcsak azokra a tüntetésekre emlékeztet, amelyeken demokráciát és sajtószabadságot egyszerre követeltek ezen a napon, hanem arra is, hogy a sajtószabadságot 1848-ban is az első pontokban igényelték, fogalmazták meg. Mindez azt a mély, demokratikus belátást tükrözi, hogy a demokrácia működőképességének az alapja a sajtó szabadsága. Számomra élő, politikai valóság amit Petőfi Sándor híres versében is megírt; ha sajtószabadság van, minden más szabadságot kivívtunk, ha sajtószabadság nincs, minden más szabadság összeomlik. A sajtószabadság azért különösen kényes kérdés, mert nagyon nehéz intézményekben garantálni, jóval elevenebb, jóval szellemibb létezése egy társadalomban mint például a parlamentalizmus. Láttunk már olyan országot, ahol sok újság jelenhetett meg, mégsem volt szabadság. A sajtószabadság a félelemtől való felszabadulás. Ezért is kapcsolódik össze március 15.-ével az aktus, hogy a forradalmárok rátették kezüket fizikailag is a nyomdagépekre. Azonban ez nem nyomdagépek , hanem az újságírók felszabadítását jelentette. Úgy vélem: abban az országban van sajtószabadság. ahol az újságírók nem félnek. Nem félnek elsősorban a szakmájuk emberei lenni, ami azt jelenti; nem méricskélik a mondanivalójukat sem a pillanatnyi politikai helyzet, sem hosszútávú félelmek szerint, hanem a maguk eszközeivel a politikai folyamatok, az álláspontok az események lényegének megragadásán dolgoznak, a demokratikus folyamat egészének elkötelezve, s nem valamelyik pártnak. Kivéve persze, ha pártújságírók szeretnének lenni, amihez természetesen a teljes szabadságot meg kell adni. Az újságíró nem félhet attól, hogy az állam birtokolja a sajtó eszközeit, azaz az újságíró munkaadója az állam, és emiatt félelme egzisztenciális félelmekkel ötvöződhet.

Nem szabad félniük a sajtótőke régi típusú cenzúrájától sem, vagyis tudhatják, hogy a sajtó monopóliumok ellen védettek.

Azt gondolom nem szabad félniük a sajtó túlszabályozottságától sem, hiszen az mindig a korlátozó törekvéseknek kedvez. Ezért úgy gondolom; március 15.-e szelleméhez méltatlan, hogy az Országgyűlés asztalán egy olyan sajtótörvény-tervezet fekszik, amelyik az alig egyéves demokráciában azonnal korlátozni igyekszik a sajtót. Egyúttal azzal a világszerte újdonságnak számító törekvéssel szolgál, hogy az újságírókról alkot paragrafust.

Befejezésül Kossuth Lajos egy gondolatát idézném: „Fontoljátok meg, hogy ha oly boldogtalanok volnánk, miszerint csak anarchia és abszolutizmus között lehetne választanunk — mit én nem hiszek —, az anarchia mindenesetre csak múlékony állapot lehet, de az önkényuralma lehet örökös."

• Kárpáti Miklós^ i