Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-20 / 8007. szám
Népszabadság, 1991.3.15. KUPA MIHÁLY A GAZDASÁGRÓL ÉS TÁRSADALOMRÓL A program változatlan maradt A múlt héten elfogadott programról, az ország esélyeiről, és egy pénzügyminisztertől manapság szokatlan magabiztossága okairól kérdeztük Kupa Mihályt, aki ma egy személyben irányítja a magyar gazdaság hajóját, és persze felel a navigálásért. — Az ön nyilatkozatai, közszereplései egyvalamiben megegyeznek: bármiről Is legyen szó, magabiztosan beszél a jelenről és főleg a Jövőről. Mi ennek az oka? — Ez egyrészt abból fakad, hogy jelentős mértékben támogat a társadalom. Én legalábbis ezt érzem. Másrészt meggyőződésem, hogy a soron következő évek megpróbáltatásai után kijutunk a jelenlegi helyzetből. — Ez fogalmazódott meg a négyéves gazdasági program elsó változatában, de kritikusai azt állították, éppen a fó problémákra, az inflációra, a privatizációra vagy a gazdaság élénkítésére nem ad megoldást, sót átsiklik lényeges kockázati tényezók fölött. — Nézze, a négy évre prognosztizált, a gazdaság alapvető mozgását mutató előrejelzések nem tervszámok, amelyeknek teljesülniük kell. Ráadásul amióta elkezdtük a munkát, már módosultak is a feltételek, méghozzá kedvező irányba. Az olaj árát először 29 dollárra prognosztizáltuk, most 20—25 dollárra számítunk hordónként, s a vártnál jobb a gazdaság első kéthavi teljesítménye is. De persze mi sem ülünk ölbe tett kézzel, ha a változások kedvezőtlenek lesznek. — A program egyik fó kritikusa a külgazdasági kapcsolatokén felelős miniszter, Kádár Béla volt, aki nagyarányú állami támogatást kért a magyar export Ösztönzésére, ami ellentétben áU az ón koncepciójával. Végül is milyen programot fogadott él a kormány? — A két héttel ezelőtti, a véleménykülönbségeket tisztázó rendkívüli gazdasági kabinetülésen megerősítettük e program külgazdasági irányát, anélkül, hogy erre külön pénzt adtunk volna. Majd a kor-Jjnányülésen a törvényalkotási TEKNŐS MIKLÓS FELVETELE rész lett markánsabb, de végeredményben a program változatlan maradt. — De hogyan erősíthették meg a külgazdasági orientációt pénz nélkül? — Azon a bizonyos szombati ülésen éles vita folyt arról, hogy egy piacgazdaság felé haladó társadalomban az állam milyen beavatkozási politikát folytasson. Végül is az döntötte el a vitát, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Surányi György határozottan, a piachoz illeszkedő irányítás mellett tette le a voksát. Egyébként is ez volt a többségi vélemény. Mert ahányszor beavatkozott eddig az állam a maga eszközeivel az exportfolyamatokba, annak mindig csőd lett a vége. A vállalatokat rá kell ébreszteni, hogy nem érdemes raktárra termelniük, hanem váltaniuk kell, ahogy ezt 1990-ben ragyogóan megtették. Lehet, hogy a múlt év teljesítménye nem ismétlődik meg, de soha nem lehet tudni, mekkora tartalékok vannak a gazdaságban. — Mindez azt Jelenti, ba a azov- Jet vállalatok változatlanul nem fizetnek, akkor a magyar Ipar ét persze az agrárszféra Jelentékeny része csődbe megy, mert nem számiibat Állami segítségre? — Ketté kell választani a két ágazatot. A mezőgazdaságban nem lehet egyik napról a másikra visszafogni a termelést, és helytelen beavatkozással az egészet össze lehet rogyasztani. Itt tehát megkerestük a finanszírozási lehetőségeket, azokat a piacokat, ahol el lehet adni a termékeket. Az iparban más a helyzet. Arra számítok, hogy a Szovjetunió hosszabb távon talpon marad, gazdasági kapcsolataink megmaradnak, és érdekünk, hogy ezek jók legyenek. A vállalatokat ezért három csoportba soroltuk. Az elsőbe azok tartoznak, melyeknek termékeit a szovjetek kénytelenek megvásárolni, hiszen például százezer Ikarus fut az útjaikon, s feltehetően a jövőben sem lesz pénzük Mercedesekre. Az Ikarus jövőjéért tehát nem aggódom, ráadásul nagyon sokan megvásárolnák a gyárat. Szükségük lesz a magyar gyógyszerekre is. A második csoportba tartozó vállalatok, például az eddig hadiipari termékeket gyártók viszont nehéz helyzetben vannak, mert gyártmányaikat nem veszik meg. Ezeket a vállalatokat vagy fel kell számolni, vagy át kell alakítani. A harmadik csoportba tartozó cégeknél a szovjet export aránya nem több 20—30 százaléknál, de talán itt lesz a legnehezebb az átállás, mert a szovjet kivitel hozta azt a minimális nyereséget, amely még a víz fölött tartotta ezeket a cégeket. A kormány feladata, hogy megteremtse a vállalatok piacra jutásának a feltételeit. Ehhez még számos intézmény hiányzik, például az exporthitelek biztosításával foglalkozó pénzintézet, amely csökkenthetné a kockázatot. A kormány döntése értelmében inkább a piaci intézmények létrehozását támogatjuk, és
