Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-19 / 8006. szám

Magyar Fórum, 1991. 3. 14.

nyűnket is megsértem, magunknak - az MDF-nek is - ártva vele.

Ez majdnem így van, csak mtfgsincs így. Mert az első kérdés itt az, hogy mcgvan-c már itt az, amiből én az SZDSZ-t vagyok kiszorítandó. Lélrejölt-e a parlamenti demokrácia azáltal, hogy a szabad választások révén hat, magát pártnak kihirdető és betudó valami bejutott a Farlamentbe. Csak részben, s inkább csak formálisan.

Először is> a teljes körű parlamentarizmus még magában az Országgyűlésben sem valósult meg, mert ez még arra sem volt képes, hogy a saját új, többpárti működési elveit rögzítse, mert mindezidáig nem slkotta meg a saját új Házszabályát.

Új Alkotmány sincs még, csak a régi van módosítva. Azok a fontos, alapvető törvények, amelyeket még az előző egypártrendszerbeli Országgyűlés, tehát 8 kétségbevonható legitimitású hozott meg, éppen a nomenklatúra s a saját maga által létrehozott elit csoportok védelmére, mostani előnyszerzésük kieszközlése céljából, ezek a kvázi törvények, mint például a Társasági Törvény nincsenek kiiktatva, de még átszabva sem. Érvényben vannak és a keresztény magyar középosztály talpra 'állása ellen hatnak. Tehát egyelőre még ellenkező irányú kiszorítás működik.

Ezen felül azért sem mondható el, hogy immár kerek egész az új magyar demokrácia és parlamentarizmus, amiből Isten ellen való vétek kitagadni valakit,

mert ez az Országgyűlés és a neki felelős kormány nem tud élni azzal a hatalommal, Bmirc a választás feljogosította. Az öröklött apparátusok ugyanis csak kvázilojálisak vele. A legtöbb, amit elvárhat tőle, ha nem nyíltan dolgoznak ellene. Továbbá nincs tcljcskörű demokrácia és parlamentarizmus azért lem, ínért a sajtó és a telekommunikáció szinte összefüggő egészként az elmúlt rendszer jegyében működik. Céltudatosan a kormány ellen. Ez nem kiszorítás Elek István?

Na már most, ha mindez így van, márpedig így van, akkor vajon mi ellen való vétés ennek a kvázi demokráciának és kvázi parlamentnek egyik szereplőjével kapcsolatban feltenni azt a kérdést, hogy az-e, aminek mondja és mutatja magát, vagy valami más?

Talán nem volt itt egy a maihoz hasonló helyzetben, egy majdnem hasonló arányban a nemzeti középosztály pártja által megnyert választás után egy

olyan párt, amelyik csak formálisan volt benne a parlamentarizmusban és amelyik nem az volt, aminek addig mondta magát, amíg teljes mértékben uralomra nem került?

Köteles vagyok én elhinni valamiről hogy az, aminek most ! mondja magát, amikor tegnap még nem annak mondta magát és amikor a teltei mást mutatt nak? Ha itt soha nem lett volna egyetlenegy párt sem, amelyik idegen, külső érdekek szolgálatába szegődött volna, ha a magyar nemzet térbelileg mégha-“ tározóit történelmi helyzetéből is nem következnék, hogy mindig van ilyen kívülről vezérelt pártja, akkor valóban betegesnek lehetne mondani a gyanakvásomat.

No, de következik-e abból, hogy valamikor a német érdekek képviseleiére és a szovjet érdekek képviseletére is létesültek itt pártok, hogy most az érdekszféra-váltás idején szintén kell lennie ilyennek? Nem, valóban nem. Elképzelhető volna, hogy most, amikor kifelé hátrálóban vagyunk a szovjet érdekszférából, elsősorban annak elernyedése következtében, úgy illeszkedünk bele a másikba - az amerikaiba -, hogy az nem is kívánja a saját követelményeit egy párton keresztül idevezetni, tehát idebent nem is keletkezik erre való párt.

Csakhogy a valóságban mégsem így alakullak a dolgok. Mert, mint ahogy a szovjetamerikai kapcsolatok utolsó évtizedének is van egy a fegyverkorlátozással majdnem egyenrangúan fontos kérdése; a szov- J jel zsidók kivándorlása Izraelbe, ugyanígy a magyar-amerikai kapcsolatnak is van egy ilyen szála: az amerikai politika egyik i meghatározó lobbyja folyamaj tosan ellenőrzi, hogy milyen I helyzetben vannak a magyar zsidók, Közép-Európa legnagyobb ; ilyen közösségének tagjai. En> nek az őrködésnek Magyarországgal szemben még erkölcsi alapja is van: amikor Magyarország a német érdekszférába tartozott és az ezt kifejező pártok is működtek, itt megbélyegezték, majd elhurcolták és megölték, idehaza is leöldösték a magyar zsidókat. Egyáltalán nem nehéz felismerni, hogy az amerikai politika egy ütőere ezen a szálon fut be a magyarba. A hivatalos amerikai politika egyszerűen nem engedheti meg, hogy olyan politikai erőt támogasson abban a közép-európai országban, amelyikben a legtöbb zsidó maradt meg a háború után, ahol tehát távlatilag is van értelme a

zsidó érdekek védelmének, amely politikai erőről akárcsak fellehető, hogy kibújik belőle valami antiszemitizmus.

Az amerikai politika Izrael iránti, azaz zsidó elkötelezettségét Jamani sejk egy az Öböl-háború harmadik hetében adott interjújának egy részletével világítom meg. Jamani sejk, hilhű muzulmán, egy milliárd dollárnyi vagyon ura, aki jelenleg Svájcban él, ebben az interjúban a többi között a következőket mondta: „A probléma abban van, hogy az izraeli fél nem akar tárgyalni, mivel nem érdeke a sídtusquó megváltoztatása, amire a tárgyalás, a békeszerződés vezetne, hanem éppen ellenkezőleg bevándorlókat telepítenek az elfoglalt lentietekre és ezzel azt Izrael földjévé akarják tenni. Ha az VSA nyomási gyakorolna Izraelre, akkor az kénytelen lenne tárgyalni és elfogadni a startit quo megváltoztatását. De az USA kormánya nagyon gyenge, amikor Izraelről van szó. Meri a cionista lobby uralja a kongresszust, a kommunikációt és a pénzvilágot. Ezért esetlen amerikai elnöknek ' sincs ereje Izraelre nyomást gyakorolni".

Az öböl-háború roppant demonstrációja mindenesetre igazolni látszik a sejk hűvös és indulatmentes szavait.

A felelős magyar politikai erők tudatában vannak ennek. Antall Józsefnek és az általa vezetett MDF-nek és kormánynak a legfontosabb törekvése az volt a választások óta, hogy a maga ilyeténvaló megbízhatóságáról, támogathatóságáról ezt az amerikai politikát meggyőzze. Ezért kötött paktumot az amerikai bizalmat korábban élvező SZDSZ-szel. Ezért most még saját eredeti programjának feláldozásával is fizetnie kell. Ugyanakkor bz SZDSZ vezető körei .amerikai., kapcsolataikat az. MDF és kormány antiszemita hírbekeverésére építik, valótlanságok terjesztésétől sem riadva vissza.

Ilyenformán az SZDSZ vezetőinek a láthatónál sokkal nagyobb befolyásuk van. Ez akár a zsarolás méreteit is felöltheti. Akár tátszaturalommá lehet tenni a kormányzást is és még az is elképzelhető, hogy a saját progli

rámol a másik féllel vnlósfttatják meg.

Na már most elérkezünk az alapkérdéshez. Mi köze mindennek a liberalizmushoz, illetve miért antiszemita nz, aki ezt így látja és kimondja, hogy a király meztelen, hogy mindez, lényegében nem különbözik az előző korszak külföldi központból nyert párthntalmától, már ami a jelleget illeti. Mert hisz a központ természetesen más.

Miért volna antiszemita az, aki erre rámutat?

A magyar társadalomban a magyar érdek az első. Ebből a magyar nép valóságos igényeit és érdekeit nem lehet kizárni. Ez elé a nagy közös, történelmileg igazolt érdek elé semmilyen részérdeket és csoportérdeket nem lehet elébe helyezni, még akkor sem, ha ezt a világ jelenleg legerősebb hatalma támogatja.

Nem arról van szó tehát, hogy valakit is vagy valakiket is ki akarok tagadni, rckeszlcni a magyar nemzetből, hanem csak arról, hogy rendelt kötelességemnek tartom, hogy rámutassak: az. új rendszer, a születő rend, nem lesz rend és nem lesz jó akkor, ha újra egy olyan csoport kerül hatalomra, amelyik valamely külső hatalom erejére támaszkodik, még akkor sem, ha ez a hatalom történetesen sokkal jobb és elfogadhatóbb, mint az. eddigiek.

Magam ezt az utóbbi évet a választások óta úgy éltem meg, hogy valakik állandóan ki akartak rekeszteni, a képtelen rágalmak özönét zúdították rám, mert ezt a gondolatmenetet lényegében már 1988-ban felvázoltam, illetve azért, mert nz. SZDSZ vezetőinek ehhez a programjukhoz ellenségre volt szüksége. Engem, mint antiszemita mumust az SZDSZ az "'"AéJÍI-fárhnflFStM^rökölt. Abban, meglehet igaza van Elek Istvánnak, hogy helyesebben tenném, ha nem vinném át az örökhagyót illető indulataimat maradéktalanul az örökösökre. Dehát mit csináljak, ha azt látom, hogy a magyar nép csak gondot és bajt öröklő tömegei számára még az is külön teher, hogy ezeket az örökösöket is megörökölte.