Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-19 / 8006. szám
Magyar Fórum, 1991. 3. 14. «r CSURKA ISTVÁN VÁLASZ Istvánnak Hónapokkal ezelőtt elhatároztam, hogy nem válaszolok azokra a támadásokra, amelyek engem antiszemitának bélyegeznek. Ezzel a nyílt levéllel azonban, amelyben Elek István „kirekesztő nemzetfelfogás "-sál illet, kinyiéiért vagyvk kivételt lenni Három okból, mégpedig. Először, mert nem mondja meg, hogy erről beszél, hanem egy sajátos, még a műit rendszerben kialakult tolvajnyelvet használ, amelyet csak a beavatottak értenek. Kirekesztés? Kiknek a kirekesztéséről van szó? Netán a szlovákokéról? Vagy annak az egész nemzetet ugyan ma már semmiképp be nem tflllő magyar etnikumnak a kirekesztéséről,a vér szerint meg sem határozható, el nem képzelhető nemzetből, amely ott él a békési tanyákon vagy a göcseji falvakban? Nem, amikor egy már régen nacionalistának, újabban populistának bélyegzett ember a kirekesztő nemzetfelfogás bélyegéi kapja, akkor azzal vádolják, hogy a mágyar zsidókat akarja kirekeszteni. Az első tehát, amiért erre most válaszolok az, hogy sunyi ez a támadás. Nem él a demokrácia adta szólásszabadsággal és nem beszél nyíltan. Ez tűrhetetlen egy MDF-es képviselőtől. A második ok éppen ez: ez a támadás belülről jön. Alkalmas arra, hogy az. MDF-et megossza. Ez pedig azzal a veszéllyel jár, hogy az a törékeny és tökéletlen rend is szétesik, ami mégiscsak kialakuló félben van már itt és ami mégiscsak úgy keletkezett, bogy az MDF kapott felhatalmazást a társadalomtól a magyarság új rendjének vezénylésére. E tekintetben már történt egy sajnálatos engedmény: az MDF a választások után paktumot kötött az SZDSZ-szel. Ennek a következménye, hogy a változás azóta nem halad az MDF eredeti tervei szerint, hanem minden lényeges kérdésben valamilyen köztes megoldás születik. Ezt sokan összetévesztik 8 nemzeti konszenzusnak nevezett valamivel, ami viszont éppen ezért nincs, mert konszenzus csak ütközés után alakulna ki. Ha most ez a folyamat az MDF bomlásával tovább folytatódik, akkor az egész, tavaly elkezdett átalakulás a magyarság akaratával ellentétes irányba fordulhat. Egyszerűen úgy, hogy a magyarságnak továbbra lem lesz akarata. A hatalomból - úgy, ahogy - - kiszorult erőknek ez a törekvésük. A harmadik ok, amiért szólnom kell az, hogy ez a támadás belülről jön ugyan, de kívülről kezdeményezték. Kis János indította el, amikor bejelentette a kormánybuktatás „alkotmányos" szándékát. Alkotmányos úton csak úgy lehet ezt a kormányt - éppen a paktum következtében - megbuktatni, ha az MDF-et szétválasztják. A törzset alkotó „populisták” elleni támadások már régen folyamatban vannak. Most a karmester intésére felerősödött az össztűz. Nézzük a dolgokat és a tényeket sorjában. Elek István az állítja, hogy az én kirekesztő nemzetszemléletem azáltal valósult meg, hogy ezt írtam le: „... Ha ez a kormány a helyén marad, akármennyire megkötött kezű is, előbb-utóbb megerősödik, kilábol és akkor örökre befellegzett itt a bolsevizmusnak, a kozmopolitizmusnak, a liberális cafrangokba öltöztetett idegenségnek és a nemzettiprásnak, az 1945-ös szovjet hódítás óta tartó folyamatos baloldali és Vorr-munkta »iratomnak. Akkor mégiscsak a keresztény középrétegek teremtik meg az európai Magyarországot. És ha így történik, akkor Magyarország a magyaroké marad, nem lehet kitárni a határokat mindenféle betelepedés előtt, akkor a magyar etnikum kiszolgáltatottsága soha nem következik el." Elek István szerint ezekben a mondatokban két kirekesztés valósul meg: egy etnikai és egy pártot illető. Elek szerint, aki nem akarja megengedni, hogy a magyar etnikum végső kiszolgáltatottsága a magyarság középponti életterében, Magyarországon bekövetkezzék, aki azt kívánja, hogy az új Magyarországot és annak új demokráciáját a magyar keresztény középosztály teremtse meg és ezáltal ennek legyen benne vezelőszerepe, az kirekeszt valakiket. Ez TERMÉSZETESEN nem igaz. A keresztény magyar középosztály, ha majd összeáll és megteremti azt a Magyarországot, amelyben fennmarad a magyar etnikum, semmi mást nem tesz, mim a hivatását teljesíti és azáltal, hogy a vezetőszerepet magához ragadja - de meszszi van még ettől! - nem rekeszt ki senkit csak él természetes, történelmi jogával. Világos ugyanakkor, hogy lehetne kirekesztő jellegű is ez magyar keresztény középosztály által megteremtett rendszer, de nem azért, mert ez az osztály (7) teremtette meg, hanem azért, mert valamilyen oknál fogva, esetleg külső kényszerek folytán ilyenné tétetett. Ilyesmit láthat-.,, tunk már. Elek Istvánnak, mint politológiai képzésben is részesült politikusnak illenék tudnia, hogy egy ilyen rendszerteremtő történelmi művelet, mint aminek most az elején vagyunk szükségképpen valamely érdekcsoport, osztály, valamilyen elit vezetésével és uralmával valósul meg. Szónokolni és cikkezgctni ugyan lehet eközben liberalizmusról, kirekesztésről, de ennek a valóságos történésében nincs nyoma, mert az életben, a természetben és a társadalomban az irányt mindenkor a magasabb szervezettségű szervezetek, s az érdek állal célszerűbben összefogott erők határozzák meg. Kiszorítás nélkül nincs történelem. S a legnagyobb kiszorítások néha liberális szakaszokban valósulnak meg. Mit teszek tehát én, amikor kimondom óhajom, hogy ez a meghatározó erő itt és most a magyar társadalom hátrányos helyzetére való tekintettel a keresztény magyar középosztály legyen? Mit? A kötelességem teljesítem. A nemzetből tehát nem rekesztek ki senkit, mindössze azt kívánom, hogy a vezető szerep a legmélyebb történelmi folytonosságot is jelentő és a legnépesebb társadalmi csoporté legyen. Azoké, akik vállalják a magyar keresztény középosztály feladatait - magyarságát. Ezt a felfogást sok felől vitatják. Leghevesebben liberális- és baloldalról, a magyar zsidóság és Ideológusai részéről. Nép, etnikum, kereszténység a szemükben nacionalista törekvések fogalmai, a keresztény magyar középosztály vezető szerepének a követelése pedig antiszemitizmus. Itt nagyon ügyesen egymásra van csúsztatva két dolog. Aki a vezető szerepből ki van szorítva, helyesebben nincs feltétel nélkül beleengedve, az szükségképpen Id van rekeszt ve a nemzetből is, az másodrendű állampolgár. Mondják a csúsztatók. Csak éppen a beletart ozás feltételéről nem beszél senki, hogy tundiillik az egyén vállnljne ennek a középosztálynak az eszméit, nemzeti célkitűzéseit vagy nem. Vagy pedig vállaltatni akar vele valamit, rá akar erőszakolni valamit, ami ugyan nem kirekesztés, de ettől még nem etikus művelet. Nevezhetjük akár agressziónak is. Itt tehát a hatalomért való harcról van szó. Ha nem általam megszólított magyar keresztény középosztály - amelybe miért ne tartozhatnának alapvető célkitűzéseit vállaló zsidó magyarok is - végül is a keresztény itt nem vallást jelent, hanem az európaiság egyik formáját -, vezetése alatt teremtődik meg az új magyar társadalom, akkor valamilyen másik csoportosulás vezetésével, amelyben valamilyen más rendező elv működik. Ahol nem számít az etnikum és a népiség, nem számít a honfoglalástól való történelmi folytonosság. Amit eddig elmondtam, annak édeskevés köze van a mai magyar valósághoz. A szóban forgó magyar keresztény középosztály nemhogy hatalmon nincs, de negyven éve tartó szétveretése még ma is folyt alódik és most, az MDF választási győzelmével csak az újjászerveződésnek a lehetősége teremtődött meg. Ami eddig történt mindössze ennyi: esélyessé vált a magyarság a saját hazájában. A kérdés számomra az, hogy hogyan lehel ezt az esélyt valóra váltani. 1. Meg kell teremteni a vezetésre képes, Németh László minőségi követelményei szerint ..működő középosztályt. 2. Meg kell vívni a harcot azokkal akik másképp akarják. Mindkét dologhoz tisztánlátás kell. Nevükön kell nevezni a szereplőket és rá kell mutatni az eltérő indítékokra. Ki kell emelkedni a „mintha-világ" ködéből. És akkor már itt is vagyunk a kérdés másik részénél, hogy tudniillik -én egy pártot -az SZDSZ-t - akarok kiszorítani a .parlamenti demokráciából, s ezzel a közösen vállalt alaptörvé-
