Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-19 / 8006. szám

Népszabadság, 1991. 3. 14

I

Jelentős sajtója kerekedett Szabó Lukácsnak. Az MDF debreceni szervezetének „kemény embere" korábban a szovjet katonai reptér megszüntetéséért szállt ringbe, majd a tavaly március 20-i szobordöntések miatt kapta ót szárnyára a hír. A Magyar Demokrata Fórum 42 éves országgyűlési képviselőjét — akinek magángazdasága van Hajdúbagoson — alaposabb bemutatkozást és tisztázást szolgáló interjúra kértük. Ezt indokolta minapi, nagy port kavart parlamenti interpellációja.

Az első lépés

— Akik közelebbről ismerik, ütésálló embernek tartják. A mostani felkéréskor mégis mintha ódzkodott volna ettől a beszélgetéstől. Miért?

— Jobban szerettem volna, ha az interjú nem személyemre, hanem csakis az ominózus interpellációban érintett kérdésekre szorítkozik. Pályám bemutatása ugyanis óhatatlanul elvonja a figyelmet a lényegtől.

— Akkor kezdjük a lényeggel. Interpellációjában ön jogilag elévült ügyekben visszamenőleges felelősségre vonást szorgalmazott. Miként képzeli el ezt egy jogállamban?

— Ugyanúgy, ahogy az például a második világháború utáni Németországban történt. A kommunizmus bűntettei sem évülhetnek el. Különben is, a büntethetőséget tavaly májusig politikai okok akadályozták, az elévülési időszámítást tehát ettől az időponttól kellene kezdeni.

— És az alkotmányosság?

— A felelősségre vonás természetesen csak akikor mehetne végbe, ha előbb a parlament törvényt fogadna el róla. Am, most még az sem biztos, hogy egyáltalán az Országgyűlés élé kerül az ügy.

— A 168 óra legutóbbi adásában, amelyben ön is megnyilatkozott, a Történelmi Igazságtétel Bizottságának képviselője azt mondta: nem akarnak 70 éves öregembereket bbrtőábe ísukatni, elegendő lenne számukra, ha napvilágra kerülne a nevük, önt ez a megoldás nem elégíti ki?

— De igen. Mint első lépés. A TIB már az én nyilatkozatom ismeretében nyilvánult meg, én viszont nem vitázhattam az övékével. Lehet, hogy e bizottságnak is vannak érintett tagjai.

— A Népszabadságot is keményen bírálta, miközben párhuzamot vont a 34 évvel ezelőtti lap is a mostani közé. Komolyan gondolta ezt?

— Ennek az újságnak már tavaly májusban öles betűkkel kellett volna bocsánatot

Jelképrendszerváltás után

kérnie 34 esztendő hazugsá gaiért, miként a Németh-kormány is megkövette az elődök vétkei miatt a magyar népet, vagy az 1968-as bevonulásért a Szovjetunió Csehszlovákiát.

— Ez, úgy gondolom, semmiképpen nem deklaráció, hanem tartalom kérdése. Mi tehát a tartalmi kifogása a lap ellen?

— Az, hogy az interpellációról már annak elhangzása előtt írtak, és ezáltal óhatatlanul befolyást próbáltak gyakorolni a képviselőkre.

— ön nem próbált meg mái a felszólalása előtt szövetsége seket keresni?

— De igen, s kaptam is se gítséget, szaktanácsot például szabaddemokratáktól és függetlenektől.

— A hajdúbagosi csillaghullatás, de legkésőbb a Lenin- és a '19-es szobor ledöntése óta ön mintha inkább a Jelképrendszerváltás embere lenne. E szakasz lezárultával amikor a gyökeres gazdaság törvények meghozatala továbl már aligha odázható, nem érzi-e úgy, hogy valamelyest légüres térbe került? Hiszel mentelmi ügyében adott válaszát nem számítva, összeseit kétszer szólalt fel a parlamentben.

— Korábban, a hatalom kerítésén kívül mást még nerr is tudtunk váltani, mint jelképet. A kárpótlási törvén* tárgyalásakor már majdnem szóltam, de aztán letettem róla, mert százhuszonhatodikként nem érdemes, olyankai már az arat tapsot, aki eláll a felszólalástól. A részlete! vitában viszont majd megszólalok, mégpedig mindjárt i vezérszónokok után szeretnék, tehát amikor még nerr lankad a figyelem. Ez eltökélt szándékom, s olyasmii akarok elmondani, amit, ha elfogadnak, alapjaiban más lesz a törvény, mint amit a kormány előterjesztett.

— Hallhatnánk-e erről mái előzetesen valamit?

— Először kifogásolni fo gom, hogy egy sután megtalpalt kormányrendelet révén a korábbi elit a privatizálódh kezdő vállalatoknak kvázi tulajdonosa lesz Nem a régi és tapasztalt szakemberekkel, hanem azokkal van bajom, akik annak idején politikai megfontolásból, koholt érdemek alapján kerültek pozíciójukba. Miután a vállalati tanácsok tagjainak a felét eleve az igazgató delegálhatta, a kétharmadhoz szükséges többletvoksokat pedig játszi könynyedséggel megszerezhették, a rátermettek árnyékában ők is a helyükön maradhattak Amennyiben a kárpótlási előterjesztés lényege változatlan marad, egy másik régi réteg erősíttetik meg birtokonbelüliségében.

Marketing a háztápban

— Véleménye szerint hol rémlik az előterjesztés csapdája?

— Ha minden gyorsan halad, fél éven belül végbemegy az osztozkodás, az épület, az eszköz, a gép, ez állami támogatás azonban a „nevesített” tsz-tagoké lenne, míg mások jussa a csupasz föld, ami a prosperáló magángazdasághoz ugyan szükséges, ám nem elégséges. Ezt elkerülendő szorgalmazni fogom, hogy a termelőszövetkezetek a kárpótlási jegyükkel először is maradéktalanul fizessék viszsza 30 esztendő állami támogatását. Ezen túlmenően róják le összes adósságukat az államnak, a társadalombiztosításnak és a nekik hitelt adó cégeknek, üzemeiknek. Ami ezután marad — ha ugyan bármi marad —, azt, és csakis azt fordíthassák állami vagyon megszerzésére.

— Ez a megoldás nem küldené-e teljesen padlóra a mezőgazdaságot?

— Szerintem nem, mert a költségvetés ily módon mintegy 40 milliárd forint többletbevételhez jutna, amivel például az agrárszerkezet átalakítását, a felvásárlást és az induló gazdaságok hitelkamatainak törlesztését támogathatná.

— Tizennyolc esztendeje ön is magángazda. A Közgazdaság-tudományi Egyetem marketingszakán szerzett diplomájának hasznosítására ez a legjobb hely?

— Ebben is van marketing, de csak amolyan háztáji, mert az én termékem — például feldolgozott vagy friss zöldség — egyelőre jó keleti minőségű. Céghez én már nem mennék dolgozni, csak akkor, ha az teljesen vagy legalább részben az én tulajdonom lenne.

— A Szabadon választott című könyvből úgy tudjuk, hogy első munkahelyéről politikai okok miatt bocsátották el. Mik voltak ezek az okok7

— Máig sem tudom, én a káderlapomat soha nem láttam. Am ahogy diplomázásomat követően utánam küldözgették, minden reménybeli munkahelyemen sorra visszamondták az alkalmazásomra korábban tett ígéretet. Talán az lehetett a baj, hogy az egyetem előtti munkahelyemen túl sokat bíráltam a csehszlovákiai inváziót.

— Miként történhetett, hogy ilyen előzmények után felvették a legelitebb egyetemre, holott 1969-ben a politikai szempont nagyon fontos volt? Nincs itt valami ellentmondás?

— Nincs. Miután nem dolgoztam még egy teljes esztendőt, munkahelyi ajánlás sem kellett. A középiskola utolsó évében különben is országos tanulmányi versenyt nyertem, és az osztályfőnököm is jól menedzselt.

Amiből túlkínálat van

— Az egyetemen sem nyúltak maga után az akkortájt különösen éber szervek?

— Nem, ott soha nem éreztem ilyet. De különben, az a hirtelen készült könyv, amit említett, teli van hibákkal. A rólam szóló anyag a tudtom nélkül, tehát személyiségi jogaimat megsértve került bele. A rövid életrajzot eredetileg az MDF etikai bizottsága kérte a képviselő-jelölés előtt és miatt, még arról sem volt sejtelmem, hogy azt elküldik Budapestre.

— Miért, ha máshová kérik, akkor más önéletrajzot ad?

— Bizonyos tekintetben igen. Az említettbe például azt sem vettem bele, hogy lakossági nyomással sikerült jóval a csapatkivonási ütemezés előtt megszüntetni a debreceni .szovjet katonai repülőteret. De hát ezek és más tények MDF-es körökben ismertek voltak rólam. Meg aztán, ha könyvhöz kérik, talán kevesebb meghurcoltságot írok, hiszen ebből úgy is túlkínálat van.

Rác T. János