Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-19 / 8006. szám
Magyar Hírlap, 1991. 3. 14. Az önfeledt drukker SZENTKIRÁLYI ANDRÁS A szemüveges ember fölpattan és üvölt; tetszését feje- j zi ki, amidőn Torgyán József a Testnevelési Egyetemen kiutat mutat. A szemüveges úr el van ragadtatva, a szemüveges úr támogatja a kisgazda frakcióvezetőt, I a szemüveges úr követi őt, s egyúttal taszítja tovább azon az úton, amelyen Torgyán doktor jó esztendeje, a választási kampány idején — sőt, még előbb — elindult. A kárpótlási törvényjavaslat beterjesztésével nagy játszmába kezdett a kormánykoalíció két vezető pártja, az MDF és a Független Kisgazdapárt. Nem hiába beszéltek arról, hogy ez a törvény a koalíció szakítópróbája lehet. A vita első menetét figyelve elképesztő volt hallani, ahogyan a kisgazdák — élükön a frakcióvezetővel — ízekre szedik annak a kormánynak javaslatát, amelyben pártjuk politikusai bársonyszékeket foglalnak el. A naív szemlé- ^ lobén meg is fogalmazódott a kérdés, vajon mi folyhatott azokon a kormányüléseken, amelyeken a törvényjavaslat i napirendre került. Mi tarja össze ezt a testületet voltaképpen?... Éles koncepcionális különbség szabdalta a koalíciót: privatizáció, reprivatizáció — ég és fold. S amikor kiderült, szinte valamennyi kisgazda parlamenti képviselő szólásra kíván jelentkezni az általános vitában, hogy elmondja véleményét, úgy tetszett, ennek soha nem lesz vége. Eközben egyes kisgazda politikusok tovább járták a határt nemzeti színű karóikkal, és végül Torgyán József megtartotta beszédét a Testnevelési Egyetemen, amely azután megrázta a politizáló közvéleményt. Jószerivel mindenki elítélte az alkotmányon és a parlamenten kívüli eszközökkel fenyegetőző kisgazda vezért, akitől pártjának főtitkára is elhatárolódott, egyenesen a frakcióvezető politikai hitelét vonva kétségbe. Szabad György, az Országgyűlés elnöke is reagált a kiútmutató megnyilatkozásra; felszólította képviselőtársait, hogy a Parlament falain kívül is tartsák be az alkotmányosság szabályait. A szocialista Gál Zoltán az alkotmányos rend elleni támadással vádolta Torgyánt; beszédét taps kísérte, a frakcióvezető válaszát pedig néma csend. Nyilvánvaló, hogy a torgyáni fellépés megrázta a kormánypártokat, ami hozzájárult ahhoz, hogy viharos gyorsasággal egyezségre tudtak jutni a kárpótlási törvényjavaslat sorsát illetően. Jön kedden este a hír, hogy engedett a kormány s engedtek a kisgazdák, minden fontos kérdésben közös nevezőre jutottak. Például az eredeti javaslatban szereplő harminc hektár helyett ötven hektárnyi földterületet kapnának vissza a volt tulajdonospk teljes egészében. ....... Megköttetett tehát egy újabb paktum — a régiek úgy mondták, „sub rosa” —, ám a játszma egyik főszereplője nélkül. A hétvégi torgyániáda után nyilvánvalóan arra a meggyőződésre jutottak a felek, hogy megérett az a politikai szándék, amely szerint meg kell végre állítani Torgyán Józsefet, hogy a kisgazda frakcióvezetőt el kell szigetelni, ki kell rekeszteni minden tárgyalásból. így azután Torgyán József hiányzott a koalíciós pártok elnökeinek és frakcióvezetőinek megbeszéléséről, helyette — Nagy Ferenc József pártelnök mellett — a közismerten mérsékeltebb Oláh Sándor főtitkár adta áldását a megállapodásra, amelyben az is szerepelt, hogy a koalíciós pártok vezetői politikai magatartásukban önmérsékletre törekvést vállaltak az eredményes jogalkotói munka és a társadalmi megbékélés érdekében. Ám még ezek után is kérdéses: kielégítőnek fogja-e találni a megoldást történetesen a Kisgazdapárt frakciója és főleg tagsága? Kielégítőnek fogja-e találni a paktumot Torgyán, akinek frakcióvezetői széke megingott ugyan, de képes lehet olyan támogatást szerezni nézeteinek, hogy attól hangos lesz az ország. Mert azt aligha gondolhatja bárki is, hogy a frakcióvezető — ha még az egyáltalán — ne kísérelné meg nézeteinek valóra váltása érdekében a beígért parlamenten kívüli eszközök alkalmazását. S mi lesz akkor, ha ezt megteszi? Utólag voltaképpen kár elgondolkodni azon, mi lett volna, ha... Mi lett volna akkor, ha szóba se állnak vele, miután tavalyelőtt, a jogállamiság hajnalán azt mondta, a tulajdont ugyanolyan jogtalanul veszi majd vissza, ahogy elvették, vagy amikor traktorokat akart a Parlament elé vezényelni? Nem későn történt-e meg ez a szakítás, ha megtörtént valójában. S mi lesz ennek a következménye? Milyen mértékben osztja meg és radikalizálja a tegnapelőtti megállapodás a Kisgazdapártot, s amennyiben megosztja, tovább rontja-e a kormánykoalíció kohézióját vagy éppen ellenkezőleg, végre a politikai tisztuláshoz járul-e hozzá? No és ne feledkezzünk meg az önfeledten drukkoló szemüveges emberről és társairól, akik olyannyira várnak valamire. Ami azután el is jöhet. '
