Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-18 / 8005. szám

Magyar Nemzet, 1991. 3. 13 31 Sztrájkol-e a Magyar Televízió? Hankiss Elemér: „Mem lehet béremelés létszámcsökkentés nélkül” Ügy látszik, az e hétre „ren­delt” televíziós botrány akörül gomolyog, sztrájkolni kezd-e vagy sem, szakszervezete felhívására a televízió munkatársi gárdája? Azt, aki huzamosabb ideje figyeli a Magyar Televízió munkáját, per­sze, nem rendíti meg különöseb­ben a sztrájk lehetősége, hiszen — a tehetséges, szorgalmaas és ál­dozatkész televíziósok kivételével — a „stáb" tekintélyes része ed­dig is sztrájkolt. Komolyra for­dítva a szót: a televízió strukturá­lis átalakítása, mely a sztrájkhan­gulatot kiváltotta, úgyszólván a tévé fennállása óta időszerű, sőt sürgető feladat volt. Most, hogy Hankiss Elemér elnöksége idején ez az átalakítás megkezdődött, még a legelfogultabb és legkon­zervatívabb elme is csak azon vi­tatkozhat, milyen tempóban, és milyen „káderpolitikával" megy végbe ez a folyamat. De sztrájkba fogni, országnyi közönség színe előtt? — ezt a fenyegetést bizony állampolgári, s előfizetői minő­ségben is csak sűrű fejcsóválástól kísérten lehet mérlegelni. Min-I denesetre a legilletékesebb sze­­j mélyt, a tévé elnökét faggatjuk, valóban lesz-e, sztrájk a Szabad­ság téri épületben, és ha igen, mit nézünk majd esténként? Az üres televíziót? — Nem tudok arról, hogy sztrájk készül a televízióban. Ma hallot­tam, hogy ez a hír felröppent. Sztrájkolni minden alkalmazás­ban álló magyar állampolgárnak joga van. Ha kellő indoka is van a sztrájkolásra, akkor remélhető, hogy jó esélyei vannak, hogy a sztrájkkal valamit elér. A Magyar Televízióban nem látok arra igazi indokot, hogy most bárki sztráj­koljon. Tudom, igen nagy teher nehezedik az emberekre, mert a televízió átépítése, átszervezése folyik, mégpedig rohamlépésben. Ez rengeteg embert szorongással tölt el, mert a régi biztonság, ami itt volt, megszűnik. Versenyre épülő rendszerre állunk át, ahol a mindennapi küzdelemben kell helytállnunk. Keményeim szerint annak lesz helye a jövő Magyar Televíziójában, aki kitűnő mun­kát végez, tehetségesen, pontosan, határidőre dolgozik. Aki nem fog helytállni a versenyben, annak va­lószínűleg beszűkülnek a lehető­ségei. Az átállás a langyosvízsze­­rű kellemes biztonságról a ver­senyhelyzetre, számos embert szo­rongással tölt el. Még azokat is, akik tudhatják magukról, hogy I tehetségesek, szorgalmasak, tisz­tességesek, tehát lesz itt helyük. Azt remélem, hogy a következő három-négy hét során már ki­bontakoznak az új struktúrák, és akkor egyre több ember találja meg az új helyét ebben az intéz­ményben. Most éppen a régi in­tézmény felbomlásának és az új intézmény épülésének az elején vagyunk, a kettő közötti átmene­ti fázisban. — A „fekete képernyődre vo­natkozó kérdésre azt mondhatom, itt, Magyarországon tudomásom szerint a gazdasági sztrájkra van jogi lehetőség, és nincs lehetőség politikai vagy más típusú sztrájk­ra. A gazdasági sztrájk azt je­lenti, hogy egy intézménynek vagy egy üzemnek a munkatársai, dol­gozói, alkalmazottai sztrájkol­hatnak, ha például a bérkövetelé­süknek nem tesz eleget a mun­kaadó. Ha ilyen sztrájk bonta­kozna ki a Magyar Televízióban — amit nem tartok valószínűnek és nem is hiszem, hogy ilyenre a közeljövőben sor kerül —, akkor a sztrájkra való felhívást, úgy tu­dom, a szakszervezetek valame­lyikének kell megtennie. A sztrájkfelhívás pedig a szakszer­vezetek tagságára kötelező. Amennyiben a tagság ezt elfogad­ja, akkor a nem szakszervezeti ta­gok számára a sztrájkfelhívás nem kötelező. Tehát elvileg el­képzelhető, hogy házon belül van egy olyan hányad, amelyik bizo­nyos műsorokat tovább tud fut­tatni. Sztrájktörésre senkit nem buzdítanék abban az esetben, ha a televíziósok sztrájkja valóban megfelel a jogi előírásoknak. Csak azt tartom fontosnak, hogy tart­sák be a játékszabályokat. Jogos sztrájk esetében elkezdenénk tárgyalni a dolgozókkal arról a bizonyos béremelésről, amiről szó van, és akkor kiderülne az, hogy az ő bérkövetelésük országos szinten jogos-e vagy sem? Ha jo­gos vagy indokolható, akkor azt kell megnézni, hogy a bérkövete­lés kielégítésének milyen követ­kezményei vannak az intézmény jelen esetben a televízió gazdasá­gi és pénzügyi állására. Intézmé­nyünk rendkívül szegény ebben az évben, nagyon kevés pénzt kaptunk, kevesebbet, mint tavaly, és az inflációt még nem is számí­tom. Tehát valószínűleg abban kellene megállapodnunk a szak­­szervezetekkel, hogy belemegyünk bizonyos béremelésekbe, de ezzel össze kell kötnünk valamelyest a létszámcsökkentést. Mert máshon­nan nem tudjuk venni a pénzt a béremeléshez. Ez elképzelhető, ésszerű, de szomorú kompromisz­­szum volna. Azt kéne eldönteni, az jobb-e, ha kevesebb ember több pénzt kap, vagy ha több embert tartunk meg és mentünk meg a munkanélküliségtől. — De van további szempont is. Ez pedig az, hogy a Magyar Tele­vízió közszolgálati televízió, ami azt jelenti, hogy kap bizonyos köz­pénzeket és ezekt\ek ellenében el­vállal bizonyos közfelelősségeket is. Olyan feladatokat, amelyeket teljesítenie kell. Az első ilyen az informálás kötelessége. Tehát nem képzelhető el, hogy bármi­lyen sztrájk fenyegetheti azt, hogy a televízió rendszeresen tá­jékoztassa a magyar társadalmat a világban történtekről A hír tí­pusú műsorokat minden körülmé­nyek közt folytatni kell. Közszol­gálati feladatunk, kötelességünk a kisebbségi, a nemzetiségi műso­roknak a futtatása. Ezeket sem lehet semmiféle sztrájk miatt szü­neteltetni. Végig kellene gondol­nunk, mik azok a további alapve­tő közfeladataink, amelyeket a sztrájktól függetlenül el keLbtfcátk nunk. Ezeket teljesítenénk, bármi történik is. (lőcsei) —P

Next

/
Thumbnails
Contents