Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-18 / 8005. szám
Népszabadság, 1991. 3. 13 ic ELŐSZÖR MAGYARORSZÁGON Pulitzer-emlékdíjak , Első alkalommal ad tik át kedden a Joseph Politzeremlékdíjakat. Vásárhelyi Miklóstól, a díjakat odaítéld testület vezetőjétől Baló György, Ben kő Imre, Gőmöri End- | re, Kenedl János, Mefyesi Gusztáv, Ruffy Péter és Síénási Sándor, valamint a 168 óra szerkesztősége vehette át az elismerést A neves amerikai újságíró díj magyar megfelelőjének szánt Polltser-emlékdíjat tavaly októberben amerikai és magyar felajánlásokra támaszkodva hozták létre. A tervek szerint minden évben a sajtónap — március 15. — alkalmából kiosztott elismerés díjazottjainak egyesült államokbeli tapasztalatszerzésre Is lehetőségük nyílik. (MTI) Vásárhelyi Miklós a díjról : (Munkatársunktól.) — Hogyan arületett meg a magyar Pulitzer-díj? — Egy kitűnő ember, Fábri Pál kezdeményezéséről van szó. ö még 1947-ben emigrált az USA-ba, s ott igen nagy karriert futott be: a World Trade Center-hálózat elnökvezérigazgatója lett. Most hazatért, s nem jött üres kézzel: ami alatt nemcsak az adományozást értem, hanem azt a nemes gondolatot, hogy alapítványi formában itthon is legyen — amerikai mintára — Pulitzer-emlékérem a demokratikus sajtóért munkálkodók elismeréséül. Jelentősebb öszszeggel csatlakozott Fábri kez(Folytatás tu 5. oldalon.) (Folytatás az 1. oldalról.) deményezéséhez a Magyar Hitelbank is: így most — első alkalommal — nyolc kategóriában oszthattuk ki a Pulitzer-emlékérmet. A díjazottak személyenként kétszázezer forintot és ezer dollárt kapnak. Felvetődött, hogy nem kellene-e inkább a pénzt utazásra, szakmai továbbképzésre fordítani — hiszen az USA- ban ez a díj elsősorban erkölcsi-szakmai elismerés —, de azután úgy döntöttünk, hogy a magyar újságíró-társadalom sajátos helyzete folytán most inkább pénzt adunk az emlékérem mellé. — Kikből állt * nőn, ml volt az elbírálás szempontja, > milyen szakmai kategóriákat Jutalmaztak? — Engem Fábri kért fel, én pedig a zsúri többi tagját. A bírálóbizottság munkájában részt vett Rangos Katalin, Györjy Miklós, Simon Ákos és Bodor Pál: ők a honi újságírást reprezentálták. A nem hazai, de magyar újságírást képviselte. Molnár Miklós, a genfi és lausanne-i egyetem professzora, az Irodalmi Újság hajdani szerkesztője. A • két amerikai pedig John Appel, a. The New York Times szer-, kesztője, illetve Kathy Marton neves újságirónő, aki Márton Endrének, a Kia Újság legendás szerkesztőjének a leánya. A pályázati kategóriákat részint az amerikai tapasztalatok, részint a hazai sajátossá- j gok figyelembevételével alakítottuk ki. Hét szakmai egyéni kategóriát bíráltunk el — így például a publicisztikát, a tényfeltáró riportot, illetve a sajtótörténeti elemzést különkülön is díjaztunk —, s van egy kollektív Pulitzer-emlékérmes csapatunk, a 188 óra. Az USA- ban például a The Washington Post többször is elnyerte ezt a közös teljesítményt értékelő díjat. — Hányán pályáztak? Csak az „Ónként jelentkezők” köréből választhattak? — Több mint kétszáz pályamű érkezett be: volt, aki maga jelentkezett, másokat mások ajánlottak. De a kiírás feltételeiben benne volt, hogy a zsűri „saját jogon”, azaz: önnön szakmai lelkiismeretére támaszkodva is jutalmazhat. Ez persze méginkább megnövelte felelősségünket. Végül mind a három módszert igénybe vettük, s egyhangúan állapítottuk meg a kitüntetettek körét. Elárulhatom, hogy a mi választottunk Ruffy Péter volt, I akit életművéért kívántunk így jutalmazni. Nagyszerű riporteri képességeit ismerik az olvasók, de ma már talán kevesebben tudják, hogy a nehéz időkben milyen bátor volt szellemi kiállása. 1940-ben került „Az Újsághoz”, amely egy jellegzetesen zsidó-polgári-liberális lap volt, s akkor is kitartott mellette, amikor például a nagy Márai már elhagyta a lapot... Ruffy Péter mindmáig hű maradt ezekhez a Szellemi irányzatokhoz. — ön politikusként, sajtótörténészként egyárim figyelemmel kíséri a tömegkommunikáció változásait. Ml a véleménye: mennyire demokratikus már s sajtó? — Elégedett vagyok a változásokkal. Elsősorban a napilapokat nézem. Tapasztaltam a válság jeleit, amely adódott a ( rendszerváltásból, valamint a: privatizációból: itt sajnos hiénák is megjelentek a lappia- i con. Ennek ellenére a privati- j záció nem volt megkerülhető. Ügy látom, hogy a szakma i összességében jól vette az aka- 1 dályokat: érdekesebbek, fris- ‘ sebbek, és elfogulatlanabbak ' lettek a lapok. Különösen ki- ' emelném a Népszabadságnál és a Magyar Hírlapnál bekövetkezett pozitív változásokat, hiszen ennek a két lapnak kellett a legnagyobb utat bejárnia. Persze még a kezdet kezdetén tartunk. Hiszen egészen ! az első világháború előtti, . időkhöz kell visszanyúlnunk, ! ha a valóban független sajtó _ működésére keresünk példá-' kát. — Ügy tűnik nemsokára lesz* megint kormánylap. Mi lehet a, szerepe a demokratikus sajtóbaa ' egy Ilyen lapnak? — Ez tipikus balkáni jelenség. Mondja már meg, hogy az USA-ban, Angliában vagy Franciaországban melyik lap a kormányé?! A nagy lapok nagy eszmeáramlatokat jelenítenek meg, de nem 'kötődnek egy-egy kurzushoz. Jellemző például, hogy Nixonnak óriási sajtója volt, a legkülönbözőbb lapok támogatták, ám a Watergate-ügy után az egész 1 sajtó támadta. £n egyébként elhibázottnak tartom, ha akár : a kormánynak, akár az ellenzéknek van külön lapja. Halkan mondom, hogy az ilyen törekvések nem csupán politikailag károsak, de — ezt mutatja a sajtótörténet — többnyire gazdaságilag is ráfizetéses vállalkozások maradnak. i — Tárt áz áldátUn kötélhúzás •1 nemzeti médiumok fölötti ura-lomért ks ... — Nemtelen és méltánytalan harc tanúi vagyunk, holott törvényileg kellene garantálni a rádió és televízió pár-' , tatlanságát. Én nagyon vészé- ’ 1 lyesnek tartanám, ha a nem-* zeti médiumokban bármelyik - párt is nagyobb befolyásra jutna. Ha a rádió, vagy a televízió az épp hogy elhagyott ideológia helyett most egy má- ' sik foglya lesz, az eleve ütkö- ■ zik az európai értelemben vett demokráciával. Bossányi Katalin
