Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-18 / 8005. szám

Mi áll az MDF-en belüli elégedetlenség hátterében? Magyar Nemzet, 1991. 3. 13. 1* Nem lejekei követelünk, hanem jól működű irakciól — mondia Csapody Miklós Hétfőn, késő este, a plenáris ülés után az MDF-frakció 19 tag­ja megbeszélésre gyülekezett a Képviselői Irodaházban. Az össze­jövetel után többük készségesen válaszolt lapunk kérdéseire, bizo­nyítandó az új szellemet, misze­rint „ne mindig ugyanazok az emberek beszéljenek". Elképzelé­seik lényegét azonban Csapody Miklós foglalta össze. — Saját frakciójuk üléstermében tartották a tanácskozást. — Ügy gondolom — s ez kez­detektől fogva így volt —, hogy itt nincs helye semmi titkolódzás­nak, konspirációnak, ezért min­den frakciótag előtt nyitva volt az ajtó. — Hány fű áll jelenleg az MDF-en belüli változások mellett? — A bizalmatlansági indítvány ívein körülbelül ötren aláírás szerepel. Nem volt módunk azonban — jórészt azért, mert so­kan nem voltak jelen — ponto­san meghatározni, hogy hányán képviselik azokat az alapelveket, amelyeket a későbbiekben majd bővebben kifejtek. Ha sikerül a képviselőtársakkal megértetni, hogy miről van szó, s el tudjuk oszlatni a kételyeket, akkor leg­alább százharminc frakciótagra számíthatunk. Leszámítva azokat, akik nem érdekeltek a változá­sokban, illetve még nem döbben­tek rá arra, hogy abban mind­annyian érdekeltek vagyunk, a frakció nagyobbik része mellet­tünk áll. — Ezek szerint az, bogy huszon­hármán szavaztak csak Kónya Imre ellen, semmit nem Jelent, hiszen ott nem a frakció változása volt a kérdés. — Pontosan. Egészen másra adták a nevüket a konstruktív bi­zalmatlansági indítványon, és másra a bizalmi szavazáson. A két kör nem azonos, számadatokról nagyon nehéz beszélni. A február 26-i frakcióülésen március 17-ig automatikusan bizalmat kapott a vezetés, így az elnök is. Felesleges volt bizalmi szavazást kérni ab­ban a reményben, hogy bizonyos konstrukciók vagy személyi kér­dések rendezhetők, amikor az el­nök már bizalmat kapott. — A szavazás eredménye semmit nem Jelent, március l?-én bárral tör­ténhet? — Természetesen. Reményeink szerint mindenféle külsőség vagy belsőleg gerjesztett feszültség nélkül, régi jó MDF-es hangulatot idézve fogjuk megbeszélni azt, hogy az a struktúra, amit a taxis­blokádot követően kialakítottunk, nem működik, s ennék megtár­gyalása után juthatunk el szemé­lyi konzekvenciákig. — Hogyan tudná a változás lényegét röviden összefoglalni? — Nem ideológiai, nem eszmei síkon szeretnénk a változást, s nem követelünk fejeket sem. Rá­érünk megírni saját történelmün­ket, azt, hogy kik voltak közöt­tünk populisták, keresztényde­mokraták, nép-nemzetiek, nemze­ti szabadelvűek stb. stb. Arról nem is beszélve, hogy a társada­lom és legfőképpen a gazdaság nem ilyen alapokon szerveződik. A változások iránti igényünk ki­zárólag pragmatikus természetű. Az MDF programját kívánjuk megvalósítani úgy, hogy a frak­ció és a kormány közti kapcso­lat ne csak „felülről lefelé" mű­ködjön. Az MDF-frakció most nem egységes, de soha ilyen erős nem volt. Senki nem fog közü­lünk más padsorba átülni, de er­kölcstelenség lenne elégedettnek lenni a látható működési zavarok ellenére. Március 17-én szeret­nénk tisztázni azt, hogy mennyi­ben van szüksége a kormány­nak a frakcióra, mik a feladatok. Ha kell, nyomást gyakorolunk a kormányra: hagyja azt, hogy se­gítsük a munkáját. Ezzel a koalí­ciós felállással, ezzel a kormány­nyal, Antall József miniszterel­nökségével szeretnénk dolgozni. Eredeti programunk szerint cé­lunk a monopóliumok felszámo­lása, a bérből és fizetésből élők terheinek csökkentése, az elszegé­nyedés megállítása. Nem hisszük azt, hogy mi vagyunk az igazság letéteményesei, de bízunk a józan észben, abban, hogy megtaláljuk a közös gondolkodás alapjait. Sen­kivel sem szeretnénk személyi konfliktusba keveredni, és nem ősziünk „fantáziátlan fundamen­talistákra", és „kívülről vezérelt bérencekre”. Az ország stabilitása fontos, és fontos a frakcióvezetés stabilitása is, de nem tartom reá­lisnak, hogy ebesek saját maguk­ban lássák ennek személyes ga­ranciáit, s azt gondolják, hogy aki velük fordul szembe, az ki­rállyal, istennel, hazával fordul szembe. Nem személyi kérdések­ről van szó. A miniszterelnök úr kivételével — aki megértette, miről van szó — mindenki félre­értette a szándékainkat. — Antall József elé is letettek az aláírandó Iveket? — Tájékoztattam róla. Mivel az információkat nem pontosan és időben krpja meg, jónak láttam, ha első kézből értesítem a történ­tekről. Természetesen neki nem kellett arról dönteni, hogy alá­­irja-e az ívet vagy sem. — Ml a legfőbb akadálya annak, hogy kellően informált legyen a mi­niszterelnök úr? — Teljes mértékben elégedet­lenek vagyunk a tanácsadóival, a miniszterelnöki hivatal némely alkalmatlan alkalmazottjával, s természetesen a frakcióelnökség is saját helyzetének foglya. — A „leszűkített” frakciódéit kö­vetően beszélgettem egyéni képvise­lőkkel, akik elkeseredetten számollak be vidéki tapasztalataikról. — Sokan érzik úgy, hogy két tűz közé kerültek, „poíozóembe­­rek” lettek, s erkölcsi felelősségük tudatában kívánnak változtatni. — Mikor merült fel először a vál­toztatás Igénye? — Meg fog lepődni, de ez a pozitív elégedetlenség, ami végül ebben az indítványban öltött tes­tet, már tavaly júliusban, a vá­lasztási győzelmet követő elége­dettség után elkezdődött. Február elején egy indítványomban kér­tem, hogy mivel a frakcióvezetés 1690 májusa óta nem adott emlé­keztetőt a képviselőcsoport tagjai­nak az elnökségi ülésekről, s így nem lehetünk tisztában annak po­litikai tevékenységével, bizottsági munkájával, a pártelnökséggel va­ló együttműködésével, készítse el tevékenysége mérlegét és számol­jon be a frakció 11-i ülésén or­ról. E levélben megkérdeztem azt is, hogy mit tesz a frakcióvezetés annak a káros látszatnak a vég­leges eloszlatására, hogy a Nem­zeti Alapítvány nem egy szemé­lyi-politikai szereplésvágy uralta MDF-pártbelügy, s megkérdeztem azt is, hogy Csengey Dénes mi­lyen meghívás alapján utazott Mexikóba. Kérdéseimre jórészt nem kaptam választ, s ezt egy darabig a frakcióvezetés elfoglalt­ságának tudtam be. — Tudják már, hogy kik lesznek u „üj mrcok"? — Feltétlenül. Neveket nem mondhatok, de beszélgetnünk kellett már erről. A frakcióban nagyon sok tehetséges ember van, akiket az ország nem is ismer, sőt a vezetés sem. £n, mint már elmondtam, nem kívánok frak­cióelnök lenni, de még az elnök­ségben sem kívánok helyet fog­lalni. Valahogy úgy alakult, hogy az én nevemhez kötik sokan a frakción belüli változások kezde­ményezését. (s. n.)

Next

/
Thumbnails
Contents