Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-18 / 8005. szám

Magyar Nemzet, 1991. 3. 12. telemben Magyarországon már néhány hónapja válság van. A gazdasági helyzet nem mozdul igazán előre, a kormány nem tud kiutat találni, nem tud egyértel­mű döntéseket hozni. A kiábrán­dultság növekszik, a társadalom pedig elfcrdulóban van az új po­litikai intézményrendszertől — meg mielőtt igazán bízni kezdett volna benne. Nem alakult még ki az a civil társadalom sem, amely a politikai mozgásoknak megfe­lelő alapot adhatna. Mindez együttvéve válságot jelent, nem pusztán válságjelenséget. Ez a helyzet ugvan ma még nem éles, de a szituációval mindenképpen ( válságként kell foglalkoznunk. — Ez a válság ugyanis még mindig ugyanaz — folytatja —, í mint ami két vagy három évvel j ezelőtt volt, hiszen a választások során politikailag kétségtelenül új rendszer alakult, de a gazda­ságban és a társadalomban nem. Az ígéretek is nagyobbak voltak annál, ami megvalósult belőlük. Tehát az álltalános válságból nem sikerült kikerülni. Igaz, hogy el­indultunk valami felé, de sajnos, túlságosan lassan. Ha képletesen akarok fogalmazni, akkor azt mondhatom, hogy nem beleestünk egy gödörbe, hanem hosszú ide­je benne vagyunk. Fiize88y Tibor (KDNP)'} — Szerintem nincs válság Ma­gyarországon se politikai, se gaz­dasági téren, sőt még a parla­mentben sem. Nehézségek mind a három területen vannak, sőt, igen súlyos problémák, de válságról 1 nem lehet beszélni, mert ezeket a nehézségeket egy területen sem tartjuk kezelhetetlennek és megoldhatatlannak. Nem tudom, J nem értem, hogy Torgyán József mit ért válság alatt, miben látja a válság lényegét és mibenlétét. Gondolom, hogy elsősorban a par­lamentet célozta beszédében, hi­szen az őket leginkább érintő kér­dést, a privatizációt, úgy fogja fel, hogy a számukra nem megfelelő , megoldás esetén az egész orszá- j got válságba sodorhatja Ez a kor- I many egyébként nem tehetetlen, nagyon szépen alkotja az újabb és újabb törvényjavaslatokat, me­lyek mind egy-egy részkérdés megoldását jelentik. Kétségtelen, hogy ez a szükségesnél lassabban és vontatottabban halad, mely a parlamenttel szemben elégedet­lenséget szül. — Hozzátenném mindehhez, hogy erkölcsi válság van ma a társadalomban — mondja Gáspár Miklós (KDNP). — Az elmúlt negyven év megsemmisítette mindazokat az értékeket, melyek az egyéni életvitelhez, s nemzeti önbecsülésünkhöz is elengedhe­tetlen. Ilyen erkölcsi vezérfonal például a kereszténység Rockén bauer Zoltán (Fidesz): — Derülátó vagyok, s úgy gon­dolom, hogy bár az ország nehéz gazdasági helyzetben van, még­sem lehet válságról beszélni. Ügy ítélem meg, hogy a magyar po­litikai intézményrendszer nincs válságban. Ha a környező álla­mokkal hasonlítjuk össze Magyar­­országot, nyguodtan kijelenthet­jük, hogy nálunk a legstabilabb a helyzet. A kerekasztal-tárgyalá­­sok óta fokozatosan szilárduló parlamentáris kereteket egyetlen felelős politikai erő sem kérdő­jelezi meg — összegezte vélemé­nyét a fiatal demokraták képvi­selője. Rockenbauer Zoltán a szocialis­ta demogógia veszélyéről szólva úgy vélekedett, hogy a gazdasági nehézségek közepette néhányan a demagógia eszközeivel próbálnak maguknak utat törni a hatalom felé — A Torgyán-féle magatartás szélsőséges folyamatokat indíthat el, mindazonáltal nem hiszem, hogy Torgván József és a Kisgaz­dapárt egymagában elegendő len­ne ahhoz, hogy felforgassa az or­szágot. Véleményem szerint a szélsőséges megnyilvánulások, amelyek elfojtott érzésekre ala­poznak — például nacionalizmus­ra, fajgyűlöletre, idegengyűlöletre — a nép körében nem találnak követőkre, a lakosság marosak ösztönösen is elutasítja az ilyen tanokat. (Az összeállítást készítette: Cseke, Schranz, Sümegi.) /

Next

/
Thumbnails
Contents