Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-11 / 8000. szám
Magyar Hírlap, 1991.3.5. Kétharmados késedelem Heves kritika illeti a parlamentet, egvre nagyobb türelmetlenség övezi a képviselők munkáját. Késnek a társadalom és a gazdaság működését szabályozó alapvető törvények, a T. Ház pedig saját csapdájába esik, amikor a sarkalatos törvények helyett, más kérdésekkel próbálkozik. Az MDF — SZDSZ tavaly áprilisi megállapodása meghatározta a kétharmados törvények körét. Hack Péter szerint a gazdaság törvényeit kellene megalkotni. — Háromnegyed év távlatából mit lehet mondani a kétpárti megállapodásról, vajon helyesen rögzíti a kétharmados törvények körét, állja-e a: idő próbáját, s meghatározó-e a törvénykezés menetében? — Azt hiszem nagyjából pontosan sikerült meghatározni, hogy mely törvények igénylik a szélesebb parlamenti konszenzust, bár el kell ismerni, hogy ez a kör bővíthető, igaz néhány törvényt ki is lehetne emelni közülük. De én nem ebben látom a a probléma lényegét. Sajnos az alkotmányban nem sikerült egyértelműen leszögezni, hogy mely törvények igényelnek kétharmados többséget és melyek nem. Mondok egy példát. Nyilvánvalóan indokolt a nemzetbiztonságról, vagy az önkormányzatokról szóló rendelkezéseket a kétharmadosok közé sorolni. Egy új önkormányzati rendszert dolgozunk ki. amely évtizedekre meghatározza a közigazgatás rendszerét. Ez nem egyszerűen a kormánytöbbség felelőssége, valamennyi politikai erő közös feladata. Nos vitára adott okot, hogy egyes konkrét kérdések eldöntése beletartozik-e a kétharmadosok körébe, vagy nem. Úgy tűnik ezzel állandó vitaterületet nyitott a parlament, hiszen kilenchónapos tevékenységünk egyik központi kérdése volt, hogy az önkormányzatokra vonatkozó konkrét javaslatok az adott esetben kétharmados, vagy csupán abszolút többséget igényelnek. A kormánytöbbség arra hivatkozott, hogy az alaptörvény kétharmados, de a hozzá kapcsolódó többi nem. Nekünk az a véleményünk, hogy a szabályozás logikájából következően az önkormányzat egész témaköre minősített többséget igényel. A hiba az, hogy többértelmüen fogalmaz az Alktomány, értelmezhető igy is, úgy is, tehát jogtechnikai útön tisztázható lenne a félreértés. Ennek következtében viszont a kétharmados kör állandóan rugalmasan változik, hiszen megegyezés dolga miben, milyen többséggel határoz a parlament. — Véleménye szerint mi az ami hiányzik a kétharmados t öné nyék közül? I — A földtörvény mindenképpen, hiszen az hosszú évtizedekrte meghatározza a tulajdoni viszonyokat. Zárójelben jegyzem meg, hogy politikailag is szerencsésebb megoldás lett volna a kormánypártok számára, ha kétharmados többséget igénylő törvényként vitatja meg a földtulajdonlást a parlament. Az MDF-en mú-' lőtt hogy a koalíciós hűséget, vagy a politikai ésszerűséget választja-e. A koalíciós hűség győzött... — Megítélése szerint hogyan halad a kétharmados t öné nyék parlamenti tárgyalása? —Én azt hiszem, hogy ez folyamatos feladat, de a kétharmados törvények sajnos teljes egészében osztoznak a kaotikus törvénykezés sorsával. Az első negyedévnek vége, és a kormány még mindig nem készítette el a féléves jogalkotási tervet. Ennek következtében ötletszerűen tárgyalja a parlament a törvényjavaslatokat, mert ha a kormánynak eszébe jut, hogy késedelmeskedik valami előterjesztéssel akkor sürgősséggel napirendre ajánlja. A minisztertanács készített ugyan egy ütemtervet, de máig még a februári előterjesztéseket sem kapta meg a házbizottság. A ten' egyébként havi tizenöt-húsz törvény tárgyalását irányozza elő, ami illuzórikus. Meg kellene határozni a jogalkotási prioritásokat. Én a rendőrségi, vagy a nemzetbiztonsági törvény sürgetném, mert valamiféle jogon kívüliség uralkodik ezeken a területen, különösen a nemzetbiztonságot illetően. Én előrébbhoznám az adatvédelmi, informatikai törvényt, mert erre lehet alapozni a nemzetbiztonsági, a rendőrségi jogszabályt. De mindennél fontosabbak a gazdasági átalakulást serkentő jogszabályok. Jellemző, hogy az a tervezete amit Kupa Mihály válságkezelő programként elkészített, nem vesz tudomást, a minisztertanács titkárságának jogalkotási programjáról. Ez alátámasztja, hogy a törvénykezés egyik napról a másikra, ötletszerűen folyik, és egyelőre csupán saját lemaradását próbálja meg ledolgozni a parlament. A kormány ugyanakkor szinte mindent sürgősséggel nyújt be, ami negligálja a sürgősség intézményét és áttekinthetetlenné válik ezáltal a törvénykezés folyamata is. — Vajon megfelelően jelölték-e ki a kétharmados tön'ények körét, hiszen nem ezek élveznek elsőbbséget a jogalkotás folyamatában ? — Nincs ilyen kapcsolat a kétharmados törvények, és a fontossági sorrend között. A kétharmados törvények a széles konszenzust igénylő, alapvető társadalmi kérdéseket szabályozzák. Tíz. vagy húsz év múlva is célszerű lesz például az emberi jogokról rendelkező jogszabályt minősített parlamenti többségre bízni. A sajtóról,vagy a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló jogszabályt minden időben kétharmados többséggel kell szabályozni, függetlenül attól, hogy milyen Kormány van hatalmon, mi lyen kormánytöbbség uralja a parlamentéi. A fontossági sorrendet a szabályozásra váró aktu ális konfliktusok kényszere határozza meg. — Az ellenzék ki van szolgáltába ilyen értelemben a kormány jogalkotói elképzeléseinek ? — Nincs teljesen kiszolgáltatva, bár kétség telenül a kormányzó többség határozza me alapvetően a törvénykezés menetét. Az elmú időszak bizonyítja, hogy nem tudunk olyan te mákat a plénum elé hozni amelyeket szeret nénk. ha abban nem partner a kormányzó több ség. • ... ■ — Miféle logika diktálja a tön enykezes uh mét?Véleménye szerint mi tűrt volna halasztás és mit mulasztott el megtárgyalni a parlament __Nehéz kérdés. En például nem hiszen hogy halasztható lett volna a közkegyelmi tö vény, a kiemelt nyugdijak ügyét is jó lett volt „korábban tárgyalni, de azt látni kell. hogy a pa lamenti pártrok elhatározhatják milyen súlyt ad janak egy-egy témának. Az MDF politikai dör tése volt, hogy ilyen komoly hangsúllyal tár gyalja a parlament a kiemelt nyugdíjak ügyé En ezt nem tartom szerencsésnek , ugyanis net a döntés folyamatát, de a döntés eredményt kellett volna a kiteregetni, hiszen kellő bizotts: gi előkészítés során meg lehetett volna találi azokat az elemeket amelyekben az összes par. lamenti párt egyetért. Égy óra alatt le lehete volna zárni az egész vitát. Nem most. haner már tavaly nyáron naprendre kellett volna tűzi ezt a kérdést. — Ön milyen prioritást állítana föl? Emiire: te már az adahédelmi, informatikai törvényt, nemzetbiztonságra, a rendőrségre vonatko: jogszabályt... — Igen mindkettő fontos, de ha kompit módon értékeljük a társadalom helyzetét. akk< az önkormányzatokkal, az önkormányzati v. gyónnál foglalkozó törvényekre kellene mih, marabb sort keríteni, mert a jelenlegi állapot közigazgatás széteséséhez vezethet. Különöst az önkormányzati vagyonról sürgős dönteni, kormánypártok őszre Ígérték, s még mind nincsen meg. Én ennek adnék feltétlen elsőb séget, és a gazdasági jogszabályoknak, elsőse ban a tulajdonlás kérdéskörének. Mert ezen . úton zsákutcába jutunk. Négy hete tárgyalja parlament a kárpótlást, és gyakorlatilag egyről kettőre nem jutottunk, kelepcébe vitte a ke mánytöbbség ezt a kérdést, holott ha már mc kész a tulajdonlást szabályozó törvény, akkor késésben vagyunk. Szerintem ebből régesrég ki kellett volna tömi. és az alapelvekben kell ne megtalálni a közös elképzelést. A privati? ciót, a tulajdonviszonyok és a föld kérdését el re kellett volna hozni, ezeknek abszol primátust adnék. A nemzetbiztonsági és a rer őrségi törvény ezekhez képest ráér. Jelen pil natban az önkormányzati és a gazdasági tör' nyék a legfontosabbak. Ezek elől kitérni súly hiba. • Stépán Balt
