Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-15 / 8004. szám
Pesti Hírlap, 1991. 3. 5 » EZ A KORMÁNY NEM KÉPES KIVEZETNI AZ ORSZÁGOT A VÁLSÁGBÓL A VÁLASZTOK AKARATÁBÓL KERÜLTÜNK A PARLAMENTBE BESZÉLGETÉS HORN GYULÁVAL, AZ MSZP ELNÖKÉVEL Kitör-e a kezdeti ellenséges légkörből, megszabadul-e az őt visszahúzó múlt terheitől a Magyar Szocialista Párt? Milyen szerepre készül az átrendeződő politikai viszonyokban az egyetlen baloldali parlamenti erő? Hogyan látja utódai külpolitikáját az egykori külügyminiszter? Beszélgetésünk során e kérdésekre is választ kértünk Horn Gyulától, az MSZP elnökétől. BAK MIHÁLY —Az MSZP vezetői több ízben hangoztatták, hogy pártjuk tekintélye az utóbbi hónapokban növekedőben van. A legutóbbi * közvélemény-kutatáson regisztrált hatszázalékos népszerűségi indexük mintha ellentmondana ennek. — Engem is meglepett ez a közvélemény-kutatási eredmény. Úgy vélem, hogy nem fest igazán hiteles képet a pártról, amely — elsősorban a parlamentben végzett szakszerű, konstruktív ellenzéki munkájának köszönhetően — érezhetően megerősödött az utóbbi hónapokban. Elismerésben a parlamenten kívül is részünk van. Elég legyen csak a vidéki önkormányzatokban szerzett pozícióinkra hivatkozni, vagy arra, hogy három megyei közgyűlésnek is szocialista elnöke van. ENYHÜLŐ ELLENSZENV —Az MSZP első hónapjait általános ellenszenv kísérte a parlamentben. Mostanában mintha oldódna az önöket körülvevő fagyos légkör. Menynyiben pártjuk sikere ez, vagy mennyiben következménye a kormány népsűrűsége csökkenésének? • — -Természetesen mindkettőnek szerepe van ebben. Hadd emlékeztessek n tavalyi parlamenti választási kampányra, melyet szinte minden párt a múlt ostorozására épített. A választások egészét a múlt elvetése jellemezte — egyébként teljes joggal. Ugyanez folytatódott később az Országgyűlésben is. A többi öt párt, miközben kemény kritikai megjegyzésekkel illette a szocialista frakciót, fnintha elfeledkezett volna arról, hogy mi nem az ő kegyeikből kerültünk a parlamentbe, hanem választóink akaratából. A szocialista kép----- ■■ - ■ viselőcsoport legitimitását kétségbevonni ezért elfogadhatatlan számunkra. Ezen túlmenően rendkívül veszélyes az a gyakorlat, amely minden hiba gyökerét kizárólag a múltban keresi még ma is; ez rendkívül leegyszerűsített értékelésekhez vezet. Azért nem kellene megfeledkezni arról, hogy a mai közélet vezető posztjait elfoglaló politikusok többsége — leszámítva a néhány tucat egykori aktív ellenzékit — valami módon azért beilleszkedett az előző rendszerbe. Úgy vélem tehát, egyre kevésbé lehetséges ma már csak a múlt bűne- j ihől erőt meríteni, már csak azért sem, mert a mostani i kormánynak is van immáron annyi múltja, amely joggal ve- j ti fel az ő felelősségét a hibák bekövetkeztében. Az emberek pedig egyre világosabban látják ezeket. ÚJ EMBEREK, TISZTA LELKIISMERETTEL — Úgy látszik, hogy súlyos következményekkel járó dön- J tés volt 1989 októberében, az MSZP alakuló kongresszusán az MSZMP jogutódlását vállalni. Természetesen érthető lépés volt ez, hiszen a háromoldalú kerékasztal-tárgyalásokon elért megegyezés legitimációjának megőrzéséhez nélkülözhetetlennek tűnt. Ám késői következményeit még ma is kénytelenek elviselni —példa erre éppen a minapi támadás önök ellen a korábbi kivételes nyugdíjak ügyében. Mikor szabadulnak meg pártjuknak ettől a ballasztjától? — Azon lehet vitatkozni, hogy helyes döntés volt-e az utód szerepének vállalása. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy éppen azok tették ezt, akik élen jártak — az elődpártban is — a múlttal való szakításban. Ezért tartom indokolatlannak, amit egyes parlamenti pártok velünk szemben nap mint nap tesznek még ma is. Az ilyen sarokba szorításra jó példa a legutóbbi eset. Itt egészen egyszerűen süketek párbeszéde zajlik. Eddig senki sem kérte tőlünk a nyugdíjakra vonatkozó kimutatásokat. Mi zsarolás nélkül is átadjuk ezeket a papírokat; nagyon bízom abban, hogy napokon belül a Népjóléti Minisztérium illetékesei rendelkezésére bncsnlhnltmk minden iratot. Ez már csak azért is szerencsés lenne, mert véleményünk szerint ez az egész „skandalum” alapos csúsztatáson nyugszik. Azt a képzetet keltik az elhangzott nyilatkozatok, mintha itt valami óriási tömegű kivételes nyugdíjazottról lenne szó. Minél előbb kialakuló hiteles kép megcáfolhatná ezt. A fő kérdésre a válasz röviden az. hogy a múlt terheitől való megszabadulás záloga a korábbi reformerek mellett azok az új tagjaink, akik tiszta lelkiismerettel munkálkodhatnak a párt jövójén. — Sokan mondják, hogy a parlamentben a többség új taktikához folyamodott az ellenzékkel szemben: javaslataikat, indítványaikat rendre a plénum elé sem engedik. Ez történt a politikai vitanapok ügyében benyújtott szocialista előterjesztéssel is, holott az csupán Antall József egy tavalyi ígéretét öntötte volna jogi formába. Ön is tapasztalja-e a koalíciónak ezt az új magatartását? — Kifejezetten a szocialistákkal szembeni diszkriminációról nem beszélhetünk. Az ellenzék egészével kapcsolatban viszont igaz, hogy szinte minden esetben sikertelenek a soraikból érkező indítványok. Ezt a minősítést azonban árnyaltabbá kell tenni. Sokszor előfordult — például a költségvetés vitájakor —, hogy az ellenzék módosításait kezdetben támogatták a koalíciós pártok, ám kormányzati ukáz után munkába kezdett a szavazógép és elvetette az ellenzék indítványait. Bevallom, a kárpótlási törvényhez benyújtott számos ellenzéki javaslat elfogadását illetően sok illúzióm nincsen. A kárpótlással kapcsolatos szocialista pérti vélemény ismert, csak megismételhetem, hogy ez a törvény mostani formájában egész társadalmi rétegeket, az egyes emberek tömegeit fordítja egymás ellen. Nagyon - szomorú, hogy a kormány úgyszólván fittyet hány az ellenzék és a parlamenten kívüli pártok, társadalmi szervezetek véleményére. Ebből a helyzetből a kiutat — új kormányzati stílus kialakítását — a parlamentnek kell megtalálnia. Mégpedig mihamarabb: nem tartható tovább az az állapot, hogy a kormány képtelen hangot találni a társadalom többségével. Sajnos, a mai napig sem alakult ki a parlamenten belüli hatpárti egyeztetés mechanizmusa, annak ellenére, hogy ezt maga a miniszterelnök úr kezdeményezte. Pedig enélkül nem előzhető meg a hatalmi küz- > delmek elfajulása, amire a legkevésbé van szüksége az országnak. Frakciónk javaslatainak gyakori elutasítása — érthetően — csüggedést vált ki tagjainkból. Úgy érzik, nincs értelme annak a hatalmas munkának, ami egy-egy indítvány mögött áll Mégis, nekünk a megkezdett utat kell folytatni. KÖZELEDÉS AZ ELLENZÉKEN BELÜL — Fordulópontnak tűnik az SZDSZ szakítása az MDF-fel tavaly kötött paktumot eredményező politikával. Ön nemrégiben találkozott Kis János SZDSZ-elnökkel. Miről beszélgettek ? — A paktumról nekünk már megkötésekor az volt a véleményünk, hogy nem vezet eredményre, káros lesz az országra nézve. Az azóta történtek igazolták ezt. Nem alakult ki normális együttműködés a két legnagyobb párt között. Ennek követkéz- ; ményeit manapság láthatjuk a parlamentben. Kis Jánossal j
