Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-15 / 8004. szám

Pesti Hírlap, 1991. 3. 5 » EZ A KORMÁNY NEM KÉPES KIVEZETNI AZ ORSZÁGOT A VÁLSÁGBÓL A VÁLASZTOK AKARATÁBÓL KERÜLTÜNK A PARLAMENTBE BESZÉLGETÉS HORN GYULÁVAL, AZ MSZP ELNÖKÉVEL Kitör-e a kezdeti ellenséges légkörből, megszabadul-e az őt visszahúzó múlt terhe­itől a Magyar Szocialista Párt? Milyen szerepre készül az átrendeződő politikai vi­szonyokban az egyetlen baloldali parlamenti erő? Hogyan látja utódai külpoliti­káját az egykori külügyminiszter? Beszélgetésünk során e kérdésekre is választ kértünk Horn Gyulától, az MSZP elnökétől. BAK MIHÁLY —Az MSZP vezetői több ízben hangoztatták, hogy pártjuk tekintélye az utóbbi hónapok­ban növekedőben van. A leg­utóbbi * közvélemény-kutatá­son regisztrált hatszázalékos népszerűségi indexük mintha ellentmondana ennek. — Engem is meglepett ez a közvélemény-kutatási ered­mény. Úgy vélem, hogy nem fest igazán hiteles képet a pártról, amely — elsősorban a parlamentben végzett szak­szerű, konstruktív ellenzéki munkájának köszönhetően — érezhetően megerősödött az utóbbi hónapokban. Elis­merésben a parlamenten kí­vül is részünk van. Elég le­gyen csak a vidéki önkor­mányzatokban szerzett pozí­cióinkra hivatkozni, vagy ar­ra, hogy három megyei köz­gyűlésnek is szocialista elnö­ke van. ENYHÜLŐ ELLENSZENV —Az MSZP első hónapjait ál­talános ellenszenv kísérte a parlamentben. Mostanában mintha oldódna az önöket kö­rülvevő fagyos légkör. Meny­nyiben pártjuk sikere ez, vagy mennyiben következménye a kormány népsűrűsége csök­kenésének? • — -Természetesen mind­kettőnek szerepe van ebben. Hadd emlékeztessek n tavalyi parlamenti választási kam­pányra, melyet szinte minden párt a múlt ostorozására épí­tett. A választások egészét a múlt elvetése jellemezte — egyébként teljes joggal. Ugyanez folytatódott később az Országgyűlésben is. A töb­bi öt párt, miközben kemény kritikai megjegyzésekkel il­lette a szocialista frakciót, fnintha elfeledkezett volna arról, hogy mi nem az ő ke­gyeikből kerültünk a parla­mentbe, hanem választóink akaratából. A szocialista kép­----- ■■ - ■ viselőcsoport legitimitását kétségbevonni ezért elfogad­hatatlan számunkra. Ezen túlmenően rendkívül veszé­lyes az a gyakorlat, amely minden hiba gyökerét kizáró­lag a múltban keresi még ma is; ez rendkívül leegyszerűsí­tett értékelésekhez vezet. Azért nem kellene megfeled­kezni arról, hogy a mai köz­élet vezető posztjait elfoglaló politikusok többsége — leszá­mítva a néhány tucat egykori aktív ellenzékit — valami módon azért beilleszkedett az előző rendszerbe. Úgy vélem tehát, egyre kevésbé lehetsé­ges ma már csak a múlt bűne- j ihől erőt meríteni, már csak azért sem, mert a mostani i kormánynak is van immáron annyi múltja, amely joggal ve- j ti fel az ő felelősségét a hibák bekövetkeztében. Az embe­rek pedig egyre világosabban látják ezeket. ÚJ EMBEREK, TISZTA LELKIISMERETTEL — Úgy látszik, hogy súlyos következményekkel járó dön- J tés volt 1989 októberében, az MSZP alakuló kongresszu­sán az MSZMP jogutódlását vállalni. Természetesen érthe­tő lépés volt ez, hiszen a há­romoldalú kerékasztal-tár­gyalásokon elért megegyezés legitimációjának megőrzésé­hez nélkülözhetetlennek tűnt. Ám késői következményeit még ma is kénytelenek elvisel­ni —példa erre éppen a mina­pi támadás önök ellen a ko­rábbi kivételes nyugdíjak ügyében. Mikor szabadulnak meg pártjuknak ettől a bal­lasztjától? — Azon lehet vitatkozni, hogy helyes döntés volt-e az utód szerepének vállalása. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy éppen azok tették ezt, akik élen jártak — az előd­pártban is — a múlttal való szakításban. Ezért tartom in­dokolatlannak, amit egyes parlamenti pártok velünk szemben nap mint nap tesz­nek még ma is. Az ilyen sa­rokba szorításra jó példa a legutóbbi eset. Itt egészen egyszerűen süketek párbe­széde zajlik. Eddig senki sem kérte tőlünk a nyugdíjakra vonatkozó kimutatásokat. Mi zsarolás nélkül is átadjuk ezeket a papírokat; nagyon bízom abban, hogy napokon belül a Népjóléti Minisztéri­um illetékesei rendelkezésére bncsnlhnltmk minden iratot. Ez már csak azért is szeren­csés lenne, mert vélemé­nyünk szerint ez az egész „skandalum” alapos csúszta­táson nyugszik. Azt a képze­tet keltik az elhangzott nyi­latkozatok, mintha itt valami óriási tömegű kivételes nyug­díjazottról lenne szó. Minél előbb kialakuló hiteles kép megcáfolhatná ezt. A fő kér­désre a válasz röviden az. hogy a múlt terheitől való megszabadulás záloga a ko­rábbi reformerek mellett azok az új tagjaink, akik tisz­ta lelkiismerettel munkál­kodhatnak a párt jövójén. — Sokan mondják, hogy a parlamentben a többség új taktikához folyamodott az el­lenzékkel szemben: javaslata­ikat, indítványaikat rendre a plénum elé sem engedik. Ez történt a politikai vitanapok ügyében benyújtott szocialista előterjesztéssel is, holott az csupán Antall József egy ta­valyi ígéretét öntötte volna jogi formába. Ön is tapasztal­­ja-e a koalíciónak ezt az új magatartását? — Kifejezetten a szocialis­tákkal szembeni diszkrimi­nációról nem beszélhetünk. Az ellenzék egészével kapcso­latban viszont igaz, hogy szinte minden esetben siker­telenek a soraikból érkező in­dítványok. Ezt a minősítést azonban árnyaltabbá kell tenni. Sokszor előfordult — például a költségvetés vitája­kor —, hogy az ellenzék mó­dosításait kezdetben támo­gatták a koalíciós pártok, ám kormányzati ukáz után mun­kába kezdett a szavazógép és elvetette az ellenzék indítvá­nyait. Bevallom, a kárpótlási törvényhez benyújtott szá­mos ellenzéki javaslat elfoga­dását illetően sok illúzióm nincsen. A kárpótlással kap­csolatos szocialista pérti véle­mény ismert, csak megismé­telhetem, hogy ez a törvény mostani formájában egész társadalmi rétegeket, az egyes emberek tömegeit for­dítja egymás ellen. Nagyon - szomorú, hogy a kormány úgyszólván fittyet hány az el­lenzék és a parlamenten kí­vüli pártok, társadalmi szer­vezetek véleményére. Ebből a helyzetből a kiutat — új kor­mányzati stílus kialakítását — a parlamentnek kell meg­találnia. Mégpedig mihama­rabb: nem tartható tovább az az állapot, hogy a kormány képtelen hangot találni a tár­sadalom többségével. Sajnos, a mai napig sem alakult ki a parlamenten belüli hatpárti egyeztetés mechanizmusa, annak ellenére, hogy ezt ma­ga a miniszterelnök úr kezde­ményezte. Pedig enélkül nem előzhető meg a hatalmi küz- > delmek elfajulása, amire a legkevésbé van szüksége az országnak. Frakciónk javas­latainak gyakori elutasítása — érthetően — csüggedést vált ki tagjainkból. Úgy érzik, nincs értelme annak a hatal­mas munkának, ami egy-egy indítvány mögött áll Mégis, nekünk a megkezdett utat kell folytatni. KÖZELEDÉS AZ ELLENZÉKEN BELÜL — Fordulópontnak tűnik az SZDSZ szakítása az MDF-fel tavaly kötött paktumot ered­ményező politikával. Ön nem­régiben találkozott Kis János SZDSZ-elnökkel. Miről be­szélgettek ? — A paktumról nekünk már megkötésekor az volt a véleményünk, hogy nem ve­zet eredményre, káros lesz az országra nézve. Az azóta tör­téntek igazolták ezt. Nem alakult ki normális együtt­­működés a két legnagyobb párt között. Ennek követkéz- ; ményeit manapság láthatjuk a parlamentben. Kis Jánossal j

Next

/
Thumbnails
Contents