Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-15 / 8004. szám

Új Biber, 1991. 3. 3

21.

nak látszott, befelé ugyanakkor ennek a leple alatt igyekeztek őrizni az eszményeket Azt hiszem, még túl közel vagyunk ahhoz, hogy az elmúlt negyven év püspökeiről ítéletet lehetne mondani.

— A katolikus egyházban a békepapi mozgalommal a hatalom igyekezett megosztani a papságot. Mennyire sikerült, vagy sem, ez a református egyházban?

— Az ötvenes-hatvanas esztendőkben nagyon határozottan jelentkezett a bomlasztó akarat, de utána már nem volt számottevő. Emlékszem egyházunk „Igazi” békepapjaira, akiktől valóban félni kellett. Akik nem az egyház ügyéért, hanem hamis lelkülettel, önmaguk érvényesítéséért álltak be ebbe a vonalba, azokat a közösségek csendben kiközösítették.

— A református egyházat mintha jobban elfogadta volna az Állami Egyházügyi Hivatal, mint a katolikust. A reformátusokra kisebb nyomás nehezedett?

— Ellentmondásos volt a helyzet. Egyrészt nagyoDb nyomás nehezedett« ránk, hiszen nekünk külföldön nem volt olyan hatalmas védőnk, mint a római pápa és a világ katolicizmusa. Másrészt viszont a mi szervezeti felépítésünk laza szerkezetű, így nem tudtak olyan hatékonyan rombolni a sorainkban. Nekünk is vannak mártírjaink. sokan szenvedtek ^börtönbüntetést.

Ha valóban igaz. hogy' * protestantizmust inkább elfogadta a hatalom az ötvenhat utáni időkben, talán annak tulajdonítható, hogy egyes vezetőink nagyobb kompromisszumokat kötöttek.

— A kompromisszumnál mindig fölvetődik: mi a szükséges és mi a már behódoló, megadó kompromisszum?

— Eretnekségig menő árulás nem fordult elő, de a szocializmust, mint politikai rendszert, de nem mint ideológiát, sokan elfogadták. Az Elnöki Tanácsban az egyházunk vezetője ült. A protestantizmus számára az elmúlt rendszernek volt egy csapdája. A protestáns politikai hagyomány szabadságharcos ihletésű. Á kurucok, hajdúk, polgárok, szabad paraszti rétegek vallása lett, miután Mária Terézia idején a csendes ellenreformáció az ország nagy részét katolikussá tette, az „akié a birtok.1 azé a vallás” elve alapján. ,

A szocializmus meghirdetésével olyan rendszer eljöttét ígérték, mely a mi régi törekvéseinkkel egybe esett. 1948-ban Bereczky Albert, a zsinat elnöke ezért üdvözölte a rendszert. Rövidesen kiderült persze, hogy egészen más lett belőle. Ebbe a csapdába belement a protestantizmus, nem csak a református egyház A katolikus egyház számára, amely aulikusabb volt, a Habsburg-házhoz közelállóbb, ez a csapda nem jelentett akkora veszélyt. Később már nehéz volt kikerülni ebből.

Felelősség a nemzetért

— Egyházuk véleménye szerint a demokratikus Magyarországon milyen mértékben kívánatos részt venni a politikaitársadalmi életben. Lelkipásztoraik közül többen parlamenti képviselők.

— Ok magánemberként vannak ott, nem az egyház képviseletében. A zsinat olyan határozatot hozott, hogy a képviselő, képviselősége idejére szüneteltesse lelkipásztori szolgálatát. Az egyház nem fosztja meg őket lelkész i állásuktól, nem menti fel őket. A helyi egyházi közösségekre bízza az egyes esetek emberséges elintézését. Gondolom, e2 átmeneti időszak, hiszen professzionista politikusokra van

szükség, s dönteni kell mindenkinek, lelkész marad-« vagy a politikusságot választja? Együtt nem megy a kettő.

Az egyháznak történelmi felelősséget kell éreznie a nemzetért. Nem szükséges a napi politikába beleszólni, de a nemzet sorskérdéseinek ütőerén rajta kell tartanunk a kezünket. A magyarság diaszpórájának ügye, a külföldön élő hitttestvérek gondozása fontos feladatunk. Mint ahogyan a római katolikus egyházhoz hasonlóan ezt meg is tesszük. 1938-ban volt a magyar reformátusok első világtalálkozója, most tavasszal rendezzük a másodikat. Magyar sorskérdésekről fogunk tárgyalni, s arról, mi a Református Egyház küldetése a huszadik század utolsó évtizedében, az új évezred elején. Beszélni fogunk az életstílusról a fogyatói társadalomban, a környezetvédelemről, a nemzet sorvadásáról, a művi abortuszról. Az anyagi növekedésnek — mint a Római Klub első jelentése is megfogalmazta — halraj vannak. Mi a lelki növekedés lehetőségeit kutatjuk. Mindezen kérdésekben az egyháznak nevelnie kell tagjait, s nagyszerű dolog, hogy az ifjúsághoz újra közel kerülhetünk. A krisztusi lelkületet tovább plántálni a társadalomban: ez a feladat.

— Az ateizmus évtizedei mennyire fordították el a hívőket a protestáns egyháztól?

— Isten iránti hálával mondhatjuk: 0 hűséges volt hozzánk, ezért mi is hűségesek maradtunk. Valamennyi gyülekezetünkben megmaradt egy mag. A tanyasi gyülekezeteket kivéve egyetlen egy sem sorvadt el vagy bomlott föl. Azok, akik egzisztenciális okok, félelem vagy közöny miatt elmaradtak az egyháztól, gyermekeiket nem nevelték hitben — azok közül most nagyon sokan újra közelednek az egyház felé. Megnövekedett a keresztelések száma. A nyolcvanas évek elején az anyakönyvekben a halottak száma magasabb volt a keresztelteknél, ma pedig négyszer annyi a keresztelés mint a halálozás. Olyan élményeink vannak, mint az őskeresztyén időkben. Húsvétkor a debreceni Nagytemplomban hetvenkét gyermeket kereszteltünk meg. Megnőtt az istentiszteleteket látogatók száma. Föltámadnak a régi egyházi egyesületek.

— Mindehhez anyagiak szükségesek.

— Azt gondolom, e vonatkozásban ugyanolyan nehéz helyzetben vagyunk, mint a katolikus egyház. Óriásiak az elvárások, nagyok a föladatok — kevés az eszközünk ehhez. A működéshez szükséges egyházi javak visszaadására tíz évet ad magának az állam. Csak a legfontosabb ötszáz ingatlanra adtuk be igényünket, s akkor még nincsenek szolgálati lakásaink tanároknak, más szakembereknek.

— Mely hagyományosan híres református iskolák kerülnek vissza a közeljövőben?

— A Baár-Madas Budapesten jelenleg két osztállyal indul, két-három év múlva kerül vissza az egész épület. Pápa idén ősszel nyitja meg kapuit. Kecskeméten egy osztállyal nyílt gimnáziumunk, de Békésen Is készülünk osztályt indítani.

— Milyen a lelkészek utánpótlása?

— A hetvenes évekig ötven-hatvan, legfeljebb száz hallgató járt a teológiánkra, most csak Debrecenben kétszáz hallgatónk van. A tanítóképzővel közösen készülünk vallásoktató szak indítására. A lelkészhiány öt éven belül megoldódik, de rengeteg speciálisan képzett lelkészre lesz szükségünk. Egy nehéz kor után reménységgel teli időbe léphet a pi egyházunk is.