Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-15 / 8004. szám
Magyar Nemzet, 1991. 3. 11 A« viszont az államrendet még olyan csokévényeiben sem engedik bi- . rálni, amely hasznos volna. Hazugságokat hangoztattunk. Ilyen például az üzemi demokrácia. Ez egy nem létező, fiktív valami, és azért beszélünk róla az unalomig, mert az ioazi demokráciáról és az igazi választásokról nem beszélhetünk. Bár, szerintem beszélhetnénk. Ed nagyon neves oroszokkal találkoztam nem régen, nekik mondottam: az a mi szerencsénk, hogy a Kádár eLmegy ameddig csak tud. Es ennek hatásaként ó nálunk, megkapna 50- 60 százalék szavazatot, szabadon és titkosan. £s mondottam az orosz barátaimnak, mert értetlenül néztek rám, hogy ez sakkal több, mint a 99,9 százalékotok. — Végül la ma kit tekintesz a táját elvtársimnak? Nem név aaerlnt, — Megmondom neked, se közel, se messze nem látok, hogy úgy mondjam, elvtársakat. Mert ha azt veszem, ma egy író szabadon megírhat érdekes dolgogat, de holnap jetiit jak, egyetlen lap sem közölhet tőle semmit. Egész sor ilyen író van, föbűnöslistán. — Te magádat az ellenzék toraiba számítod? — Hát erre csak a következőt mondhatom: amikor arra kértek, hogy írjak alá a csehszlovák ügyben (Charta ’77). azt mondtam, egyetértek vele, de nekem most van kiadás előtt a könyvem. Ha én ezt aláírom, akkor ürügyet szolgáltatok, és egy perc alatt betiltják. £s én fontosabbnak tartom a könyvem megjelenését (Viszontagságos életem), mint ennek a dokumentumnak az aláírását. Az egyik osztrák lap viszont azt írta, hogy a Vas Zoltánnak nem a könyvét kellett volna választania, hanem aláírni. Hát ez egy marhaság! — KCzbevetóleg beszéljünk ■ könyvedről, a Viszontagságos életemről és annak folytatásairól. — Az én könyvem három kötet. Az első kötetből, kérlek szépen, ami már megjelent, 300 oldalnyi hiányzik. Ennyit kellett feláldoznom annak az oltárán, hogy megjelenhessék. Van egy olyan variánsa a könyvemnek, amelyik kint van Amerikában, és ott őrzöm, és nem is hozom soha haza. Az ott örökös letét. A másodikat már leadtam, de a jó isten tudja, miért, háromnegyed éve húzódik a megjelenése. A harmadik kötetet most írom, már 300 oldal készen van. Így is megjelenhetne, de babusgatnom kell, történelmileg akarom alátámasztani. Az első kötet is sok tekintetben azért jelentős, kérlek szépen. amit az össztörténelmiek is elismernek, hogy kinyitottam az ajtót olyan történelmi lehetőségek megírásához, amelyről eddig nem lehetett szólni. Nézz ide, én bármikor kiadhatnám a könyvemet külföldön, mindenki azt kéri, adjam ki eredetiben, a kihagyott Szövegekkel. Hát ezt én nem teszem meg, mert nekem nincs arra a 870 ezer dollárra szükségem amit felajánlottak érte Ma már miniszteri nyugdijam van, megvan a legnagyobb magyar kitüntetésem, ugyanaz, mint amit a Brezsnyev kapott, ő a gyémántokkal, én az. aranyokkal. — Öreg fejjel visszatekintve a múltra, hogyan látod azt? — Én egyet tudok: Sztálin meggyilkolta a szocializmus előrehaladását évtizedekre. A Szovjetunió máig nem tud HiKerülni a sztálinizmus hatása alól. Ma a személyi kultusz a Brezsvyev-kultuszban nyilvánul meg úgy, hogy tíz vagy tizenkét ember, túi az aggastyánkoron, nem engedi föltörni azt a szellemet, amelynek a mai rendszert kell fölváltania. Senki nem hisz a szocializmus mai fajtájában, ellenben hiszünk abban, hogy ez a rendszer, ami Magyarországon van, egy kivételesen jó rendszer. Mindenkinek van munkája, mindenkinek van ennivalója és van mit elfelejtenie, csak a Rákosi-rendszer ne jöjjön vissza. Ez tart bennünket össze. — Szerinted s mai magyar tá/Tadalambtr. mekkora szerepet kapnak az ellenvélemények? — Hivatalosan senki sem képviselhet semmiféle ellenvéleményt, legföljebb ugye baráti ellenvéleményt. Az alapvető vélemény az, édes barátom, hogy leutánozva éveken keresztül a szocialista tervgazdaságot, amely a saját dugájába dőlt, mi majdnem minden egyéni kezdeményezést meggyilkoltunk Magyarországon. És hála istennek, most jön el az a rendszer, amit én mindig követeltem, ahogy én sokszor tréfásan mondtam, gebinesiteni kell az országot, Óriási dolog, hogy a helyi jelenségeknek már lehetséges a bírálata. Szóval egy bizonyos szintig ma már nem tilos a bírálat. Ez nagy felszabadító erő. — Elképzelhető »zertnted, hogy ezek a helyi vélemények elöbb-utóbb a minőségi változásba csapnak át? — öregem, nem lehet megakadályozni, ezt a csapot annyira kinyitottuk, hogy ez már a mennyiség, ami áltváltozik minőséggé. Az, hogy viszonylag ilyen jó nálunk a gazdasági helyzet, annak tulajdonítható, hogy voltak, akik ezt meg merték mondani. Es szerencsére Kádár oda mert állni ezek mellé a főcélok mellé. Nem kellett neki a részeredményeket ismerni, erre jó volt a Nyers, jó volt a Fock, jó volt a Bognár, jó volt a Fekete. Minőségileg a nagy kérdésekben nem lehet már úgy dönteni, mint valaha, hogy kimentünk Moszkvába, és ha ránk kiáltottak, elfogadtuk és megcsináltuk. — Beszélhetünk-« a lelki békédről? — Nincs lelki békém, mert én csak egyetlen egynek élek, az emlékirataimnak. Ennek a kiadásáért nekem olyan körülmények között kellett harcolni. csak egyet mondok, emiatt a könyv miatt 72-ben kétszer bevittek szovjetellenes izgatásért az államvédelemre, két ízben az államügyészség figyelmeztetésben részesített, hogy hagyjak /el a szovjetellenes izgatással, csak múltamra tekintettel nem büntetnek meg. Két ízben volt nálam házkutatás, hogy elvigyék a kéziratot. Akkor voltam kénytelen kicsempészni Amerikába. Utána kötöttem megállapodást megjelelő pártilletékesekkel, hogy megjelelő cenzúra után kiadják a könyvet. Hát hogyan éljek nyugalomban? A 78 évemmel. — Visszatérve a könyveidhez, mlként dolgozol, mi a munkádban a legnehezebb? — A könyveimet szándékosan úgy szerkesztettem meg, hogy két csendes történelmi rész közé becsempészhessek egy nagy leleplező erejű részt. Két ember cenzúrázta az első kötetemet. Óvári és Nemes. Nemes 27 levelet írt hozzám, 480 oldalon, kifogást, magyarázatot. Nagyon hálás is vagyok neki, mert aprólékos történész, rendszerezve nagyon sok jó tanácsot is adott. Ebben az országban író számára a legnehezebb az öncenzúra. Téged is köt az öncenzúra. Eljöttél hozzám, de hát van neked reményed arra, hogy ezt az interjút valaha is megjelentetheted? Talán megjelentetheted, mert te huszonnyolc éves vagy, és nagy történelmi időket fogsz még megérni. Az én könyvemről azt írta Illyés Gyula, egyetértve Déry Tiborral, hogy Zoltán, a te könyved olyan, mint a régi cserép vagy az arany. Bármi is történik a cseréppel és az arannyal, az előbb-utóbb kikerül a földből. Szóval öregem, ezt azért mondtam el, mert hozzám neked a cikkíiás miatt kár volt eljönni. Ellenben kapsz egy nagyon értékes magnófelvételt, amiért több honoráriumot fogsz kapni egyszer, mint a cikkedért. — Még mindig kommunista vagy? — Abban az értelemben, ahogy indultam: semmiképpen. Azokat az elveket a Sztálin kompromittálta. Különben is, ilyen helyzetben, mint amilyenben ma is élünk, hogyan nevezhetném magam a régi értelemben vett kommunistának? Nem, egyáltalán nem érzem magam kommunistának. — Tiszta embernek tartod magad? — Nem tudtam megőrizni a tisztaságomat. Talán én is lehettem volna Péter Gábor. Reggelente, borotválkozás közben, nem nézhetek úgy a tükörbe, hogy onnan egy tisztességes ember nézne rám vissza. Boros István
