Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-15 / 8004. szám
Magyar Hírlap, 1991. 3. 7. 43 Mégis, kinek az érdeke? Az érdekvédelemről és a szakszervezetek mai szerepéről kérdeztük Óry Csabát, a Független Szakszervezetek Demokratikus LIGÁJÁ-nak alelnökét: — Ma, a megváltozott gazdasági körülmények között, hogyan képviselhetik a dolgozók érdekeit? — Az emberek évtizedek óta nem hittek az érdekképviseletben, és az egyéni boldogulást keresték. 1948-ban, hogy valami értelmet adjanak a szakszervezetnek kitalálták az üdülést, a segélyeket, a kedvezményeket. Ez volt a júdáspénz. Miközben kihasználtuk, és élveztük a tagsággal járó előnyöket, megfeledkeztünk magáról az érdekvédelemről. Elfelejtettük az együttműködést, az összefogást. A szakszervezetnek ma lefőbb feladata, hogy a privatizálás előtt álló vállalatoknál az alkalmazottak érdekeit képviseljék, a kollektív szerződések kialakításába beleszólhasson. Nem a béremelések kiharcolása a legfontosabb, hanem a kiszolgáltatottságtól való megóvás. Komolyabb bérrendezés egy vállalatot csődbe juttathat, a dolgozók, pedig utcára kerülhetnek. —Az Érdekegyeztető Tanácsban miért nem küzdöttek eléggé a bérliberalizáció bevezetéséért? — Ez így túlzás. Mi — ha megvannak a feltételei —, a fokozatos bérliberalizáció mellett vagyunk. De megállapodást csak olyan felek köthetnek, akik azt be is tudják tartani. Amíg a munkaadók a fogyasztói árban érvényesítik a béremelést, addig nincs értelme a bérek felszabadításának. Hasonló a helyzet a minimálbérrel. Jól hangzik, hogy nyolcezer forintban állapítjuk meg a legalacsonyabb fizetést, de ha ezt bevezetik, az az egyes vállalkozásokat csődbe juttathatja. Akkor még mindig jobb, ha valaki csak hatezerötszázat kap, mintha állás nélkül marad. Ha a szakszervezet megkéri a vállalattól az összes információt, amely alapján képes eldönteni, hogy mennyit és mit követelhet. Ezért kell újra megtanulni, hogy a szakszervezet mire való, hogyan kell tárgyalni, kollektív szerződést kötni. — Amikor a titkos Érdekegyeztető Tanácson az idei áremelésekA szakszervezetek harcában elvész az érdekképviselet, vélik a tagok. A szakszervezeti kerekasztal borítása is azt sugallta, hogy az MSZOSZ, a LIGA és a munkástanácsok képtelenek egy mással megegyezni. ről esett szó, a LIGA sértődötten kivonult a tanácskozásról, mondván nem ért egyet az előterjesztéssel. Ezzel a lépéssel megfosztotta tagjait, hogy érdekeit képviseljék. — Nem azért voltunk felháborodva, mert áremelésekre kerül sor, hanem azért, mert mindezt szociális védőháló nélkül kívánták bevezetni. A kivonulásunkkal tagjainkat nem hagytuk cserbe, mert a tényeken úgy sem tudtunk volna változtatni. Előfordult, hogy a kormány csak tájékoztatta az ÉT tagjait. Ez alól kivétel volt a pénzügyminiszter programja, amelyet még előterjesztés előtt tárgyalt meg velünk. A népjóléti miniszter is betartja a sorrendet, és nem eldöntött kérdéseket tár az ÉT elé. Csak így van értelme az érdekegyeztető tanácsnak. Jelenleg azonban három gyenge fél tárgyal: a megosztott, és egymással is vitatkozó kormány, a munkavállalók és a munkaadók. — Szakszervezeti választásokat szeretnének. Nem félnek attól, hogy az embereknek már nincs kedvük a voksoláshoz? Vagy arra gondolnak, hogy a SZOT jogutódja, az MSZOSZ a csak veszíthet ezen a megmérettetésen ? — Célunk, hogy megerősödjünk. Az tény, hogy az emberek bizalma csökkent, nem hisznek a : szakszervezetekben. Mi pedig azt szeretnénk megértetni, ha nem lesz erős érdekképviseleti háttér, akkor akármi történhet velük. A választásokon nem a győzelem a fontos, hanem hogy a munkahelyeken megszűnjenek a szakszervezetek cözötti rivalizálások. A cégek — dhasználva a két vagy több érdekképviselet közötti nézeteltéréseket I —, az átalakulásakor tömegesen sértik meg a szakszervezeti jogokat. Továbbá egyes vállalatoknál a vezetés és az MSZOSZ képviselői között nagy az egyetértés. Az üze- Imi tanácsok választásával meg- I szűnne ez az állapot. Mi nem a látványos győzelmet hirdetjük, mert tudjuk, hogy csődben van az ország. hanem felelősségteljes munkavállalókat szeretnénk képviselni. — Igaz, hogy az érdekelteknek végre sikerül megegyezni a szakszervezeti vagyonról? — Csak az igaz, hogy tárgyalunk. A szakszervezeti kerekasztal borulása után az MSZOSZ is rájött, hogy az örökös vita, az alkudozások egyik fél érdekét sem szolgálják. Konkrét megállapodásról szó sincs, mert az MSZOSZ ajánlata megkérdőjelezhető. Felajánlanak olyan épületet, amely nem az övéké, ugyanakkor elfelejtenek a vagyonhoz tartozó vállalkozásokból befolyt összegekről beszélni... • Szép Zsuzsa i í I l
