Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-15 / 8004. szám
Beszélő, 1991. 3. 9. 41 Az Érdektelenség és a Komorodás Kora Menekültek Magyarországon ! ..... Idén júniusra megszületik a bevándorlási politikát szabályozó menedékjogi törvény tervezete. Már két éve készülnek társadalomtudományi elemzések arról, hogy kik menekülnek Magyarországra, hogyan működik a menekülteket fogadó intézményrendszer, miként vélekedik a magyar közvflemény a menekültekről, hol-telepedhetnek le a menekültek, milyen problémákkal kell szembenéznie a közigazgatásnak stb. írásunk szerzője szociológus, a menekültkérdéssel két éve foglalkozik. • . v A történet rövid. Bevándorlás ugyan mindig volt, de oly csekély, hogy az utóbbi évekig nem igényelt politikai megfontolásokat. Annál is kevésbé, mert a Magyarországra igyekvők - a görög és a chilei menekültek csoportjait leszámítva - magánokokból jöttek. Csak 1987 vége felé jelentek meg nagyobb számban, előbb tiltva, majd tűrve, még később tilrva-tűrve-támogatva a menekültek Magyarországon. A menekülés vadonatfriss jelenség, amely noha alig négy éve létezik, máris két időszakra tagolható. Az ártatlanság kora Az első korszak határát valahol 1989 végén lehet keresni, és három eseményhez lehet kötni, nevezetesen a magyar menekültügy formális létrejöttéhez (a Menekültügyi Hivatal felállítása és a genfi konvenció elfogadása), a magyar rendszerváltás visszavonhatatlanná válásához (Nagy Imre temetése) és a decemberi romániai forradalomhoz A magyar menekültügy első korszaka, a „hosszú Í988"-as év (1987 végétől 1989 közepéig); az „ártatlanság kora" volt. A hivatal 1989 tataszán jött létre, s a konvenciót is ekkor parafálta Magyarország. Ám a konvenció aláírásából következő tevékenységeket szabályozó végrehajtási rendelet csak 1989 őszén született meg, s a hivatal is ekkortól működött formálisan. A menekültek zöme fiatal, szakképzett, városlakó, magyar származású erdélyi férfi volt, akik jó része ölete kockáztatása árán szökött át a „zöld határon". Magyarországon akartak maradni és egzisztenciát teremteni. Noha sokféle oka lehetett a menekülésüknek, mindegyikük esetében közös elem volt a Romániában' ekkor uralkodó elnyomás, einyomorodás, illetve akut ma gyárellen es ség, aminek'ne rr. látszott a vége A magyar társadalom tudott a menekültekről, s bár némileg félt attól, hogy a menekültek fokozzák a gazdasági nehézségeket, a lakosság mégsem tekintette őket bűnbak-. nak. A menekültek nagy többsége rövidebbhosszabb ideig több-kevesebb segítséget kapott ismerőseitől, -rokonságától, régi és űj barátaitól. A kormányzat ellenben nem volt felkészülve a menekültek megjelenésére. A közigazgatás apparátusa nem tudta, mit kell tenni velük, hiszen a korszak elején tabutéma volt a menekültek léte is. A krízishelyzet fel- és elismerése után egy ún. Tárcaközi Bizottság vette kezébe az ügyek koordinálását s a sebtiben megszavazott Letelepedési Alap elosztását, ugyanakkor helyi szinten Koordinációs Bizottságok végezték igen önállóan ezt a tevékenységet. Az így létrejövő állami menekültügyi szervezet tehát laza szövedék, s nem hierarchikus bürokrácia volt. A szervezet működése nagymértékben függött a benne szerepet vállaló egyének képességeitől és szándékaitól s attól, hogy mennyire ítélték fontosnak a menekültügyet az egyes reszt vevő államhivatalok. Nyilvános nem kormányzati politika! Nagy szerephez jutottak a menekültügy politikai mezőjében a nem kormányzati szervezetek. A menekültügy volt talán az első terület, ahol az akkor alternatívnak nevezett csoportok politizálása nyilvánosságot kapott, és elismerten befolyásolta a kormányzat tevékenységét. Az első olyan tömegdemonstráció, amely nem volt államilag szervezett de amit az állam mégis felvállalt, az Erdélyért rendezett júniusi tömeggyűlés volt a Hősök terén. * Am az alternatív szervezetek nem csupán politizáltak. A szociális ellátásban és az érdekérvényesítésben is oroszlánrészt vállaltak, különösen az első időszakban. Nagy szerephez jutottak az egyházak is, ők is nyilvánosan vállalhatták azt, amit egyes szervezeteik és tagjaik korábban mintegy féllegalitásban végeztek. Állampolgári és egyháza önkéntesek munkájából, adományokból, informális, de nem illegális szociális háló került a'menekültek alá, amely kiegészítette a rokoni-baráti „magán-segítségnyújtás" működését, és - szinte a semmiből - pótolta a kezdetben nem létező állami szerepvállalást. Kissé abszurd, de jellemző helyzet, az „ állami szervezetekben dolgozók magánemberként igen aktívan részt vettek az informális szociális gondoskodásban. Az írott média talán a menekültkérdésben kísérletezhetett először a sajtószabadsággal, az első szupergyorsan utcára kerülő riportkönyvek témája éppen a menekültügy volt. Gyakorlatilag mindezen tevékenységek jogi vákuumban mentek végbe. A menckültügy egy hatalmas joghézagban létezett, s ez számos igazságtalanság és embertelenség forrása volt. Az „ártatlanság kora" nem jelentett paradicsomi állapotokat, de a‘ lakos-* A magyar lakosság érzéseinek alakulása a magyar származású erdélyi menekültek iránt ttH' -• •;.*& □ 1990 - "-'it u 1989 elárulják elveszik nem igazi lelesznek segkságre níveika növelik a fegyelmezettebbek Erdélyi az állásokéi magyarok mindent szorulnak nemzeti magyarok mint a magyarok érzést lélekszimét
