Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-14 / 8003. szám

. Népszabadság, 1991. 3. 7. sx szer vezetői a nemzeti érde­kekkel szöges ellentétben álló politikát folytattak. Éppen ezért kezdeményezni fogom egy parlamenti vizsgálóbizott-! ság felállítását az adósság­­helyzetünk kialakulásának fel­tárására. Ez egyben a felelősö­ket is megállapíthatja majd. A lényeg mégsem a személyes fe­lelősségre vonás — sokkal in­kább a jelenlegi adósság me­nedzselése. Véleményem szerint az An­­tall-kormány történelmi lehe­tőséget szalasztott el, amikor a rendszerváltásban érdekelt nyugati partnereivel nem kö­zölte: nem vállal felelősséget a korábban felvett hitelekért. Ügyvédi tapasztalatomból tu­dom, hogy mekkora ered­ményt lehet elérni határozott tárgyalási stratégiával. Ameny­­nyiben azonban eleve el­fogadjuk a tárgyaló fél állás­pontját, nem is érhetünk el jobb pozíciót. Ez nem jelenti persze azt, hogy én amellett érvelnék: tagadjuk meg a fize­tést. De elképzelhetőnek tar­tok például olyan megoldást, hogy törlesztés helyett agrár­­• termékeket szállítanánk az < éhezés sújtotta országokba, s ■ ezt tudnák be nyugati partne- i reink, akik amúgy is dollár- i milliárdokat költenek ezeknek t az országoknak a segélyezé­­í sére. j Az adósságteher ránehezedik S erre az országra, képtelenség 1 ekkora összeget kifizetni. Va­­{lamiféle megoldást pedig fel­tétlenül találni kell — hiszen hazánk pénzügyi helyzetének megítélése már így is elég rossz, ezen már nem ronthat semmit, ha egy kissé kemé­nyebben tárgyalunk. Nem most kell fizetni Fekete János, az MNB volt elnökhelyettese: — Teljes félreértés azt hin­ni, hogy külföldi adósságain­kat most vagy a közeljövőben kell visszafizetnünk. A hitele­zők jól tudják, hogy erre csak akkor lesz lehetőségünk, ami­kor beruházásaink kellő bevé­teleket hoznak, és ehhez még évekre lesz szükségünk. Amit viszont elvárnak tőlünk, az az, hogy a törlesztéseket és a ka­matokat pontosan fizessük. A tőketörlesztéseket új hitelekből pótolni tudjuk — így erre a célra a folyó bevételekből nem kell áldoznunk. Az IMF-fel lét­rejött legújabb hitelmegálla­podás alapját képezheti a kö­vetkező három év adósságme­nedzselésének. Ennek egyik előfeltétele a mérsékelt növe­kedés és exportorientált gaz­daságpolitika. Az 1990. évi aktív kereske­delmi és fizetési mérleg, az egyensúlyban levő költségve­tés, az adósságszolgálattal kapcsolatos nemzetközileg fi­gyelemmel kísért statisztikai adatok gyors javulása semmi­képpen nem indokolja a pánik­keltést. Ha bármely felelős politikai személyiség akár a megfelelő közgazdasági isme­retek hiányában, akár tudato­san súlyosabbnak állítja be nemzetközi pénzügyi helyze­tünket, mint amilyen az a va­lóságban, netán átütemezésről beszél, rendkívüli módon árt országunk presztízsének, nem­zetközi hitelképességének. Más kérdés az, hogy egy általános, globális vagy egyes régiókra vonatkozó speciális nemzetkö­zi adósságrendezés keretében az esetleges pozitív javaslato­kat nekünk sem szabad figyel­men kívül hagynunk. Én továbbra is érvényesnek és helyesnek tartom azokat az elveket, amelyek alapján Ma-' gvarország számára a szüksé­ges hiteleket a múltban meg­szereztük és azóta is folya­matosan megszerezzük. Ha­zánk tőkében szegény, fejlődé­sét külső források bevonásá­val lehet és kell meggyorsítani. Lényeges, hogy ez működőtö­ké, vagy hosszú lejáratú, ked­vező kamatozású hitel formá­jában történjen, amire a kül­földi partnerek részéről eddig megvolt és ma is megvan a készség. Ehhez világos, érthe­tő, stabil gazdasági feltétel­­rendszerre lenne szükség. En­nek megteremtése a minden­kori kormány feladata azzal, hogy a beáramló tőkét és hi­telt az ország fejlődése, külső és belső egyensúlyi helyzeté­nek javítására kell felhasznál­ni. Merényi Miklós I

Next

/
Thumbnails
Contents