Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)
1991-03-14 / 8003. szám
Magyar Nemzet, 1991. 3. 7 2** I tikai ellentét, a remélt útkere' sés. Mindez azonban felelősen nem azonosítható a feloldhatatlan ellentéttel, a vákuumot jelentő bizalmi válsággal! Ha csak az ember nem a szabad demokraták téziseit, egész pontosan Kis Jánosnak, az SZDSZ politikai stratégiájáról írott munkáját veszi alapul. Ez a nemrégiben napvilágot látott jelentés ugyanis a jelenlegi hatalom, a kormány megbukásának reális esélyét a Magyar Demokrata Fórum belső ellentéteinek erősödésében, s végső soron parlamenti frakciójának szétesésében fedezi fel. Törvényszerűnek tételezi fel, hogy a jelenleg „szőnyeg alá söpört" hárompárti kormánykoalíciós nézetkülönbségek kiújulnak. A belső erózió kritikus pontját Kis János három—hat, netán tíz hónapra teszi. Nem is az időtávot, hanem a dramaturgiai pillanatot tartja lényegesnek, mikor is az SZDSZ-nek készen kell állni a kormányalakításra. Gyakorlatiasan: a képviselőcsoport darabokra hullása, és így a kormány és pártja közötti együttműködés megsemmisülése maga után vonja az új választások kiírását. Minden ellenzék természetes törekvése, hogy kormányra kerüljön. Mai helyzetünkben azonban nem árt egy történelmi tanulságot figyelmeztetőül közbevetni. A kialakulatlan demokráciákban a gazdasági és politikai válság együttesen sodorhatja olyan helyzetbe, amikor elvileg az ország lakosságát az új irány kijelölésére urnákhoz kellene szólítani. Csakhogy a fejletlen demokráciákban általában nem ez a „táncrend". Ilyen esetekben ugyanis — ellentétben a második világháború utáni Franciaországgal és Olaszországgal — nem a népképviselet megújtíása, hanem a diktatúra következik! S a nemzetvesztő kényszeruralomnak lényegtelen a politikai színezete... Mélykúti Attila
