Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-13 / 8002. szám

Romániai Magyar Szó, 1991. 2. 16-17

K

A decemberi forradalom óta nem születeti dokumentum, mell oly heves vitát váltott volna ki, mint * Marosvásirbelyi Jelentás. Lassan újabb krónika kerekedhetik ki utóéletének eseménysorából is. A két, egymással homlokegyenest szemben álló pólus egy hivatalos külföldi vélemény és egy hazai magán-álláspont“ között vonható meg: attól a ténytől, hogy az Európa Parlament a Jelentést megfelelőnek Ítélte — s mint liven, lépcsőfokot Jelentett, hogy bejuthassunk e jeles nemzetközi fórum tagjai közé (egyelőre különleges meghivotti státusban) —, egészen addig a pillanatig.

amikor a Románok Nemzeti Egységpártjának szenátora parlamenti tagok és újságírók jelenlétében megjegyezte a Jelentés egyik szerkesztőjének: „csúfot -űztetek belőlünk*. Arról, hogy a szerzők mégiscsak a valóságot, de egyben a tragikus feszültségek leioldását, a megbékélést kívánták szolgálni, leghitelesebben TERESTÖT ATTILA szenátor nyilatkozhat, aki maga szemtanúként élte meg a márciusi eseményeket, és döntő szerepe volt a Jelentés megalkotásában, «évi alapvetésében.

— A forradalom után hamar nyilvánvalóvá vált, -hogy a Nyugat és a demokrácia nem csupán szociális és gazdasági támogatást, tőkét, segítő jobbot, hanem erkölcsi mércét Jelent, melyet Romániától is megkövetelnek. Az ország napról napra vizsgázik. Néha jobban, máskor kevésbé jól. Marosvásárhelyen rosszul vizsgázott. De esélyünk van arra, hogy az ország ezt a •rossz jegyet* kijavítsa, ha következetesen azon-az úton halad, mely megfelel az európai követelményeknek. Ennek sarkalatos pontja az, hogy minden ember, egyén és közösség biztonságban érezhesse magát, sorsáról szabadon dönthessen, a jogrend pedig védelmezze őt. Az állam ne azon szorgoskodjék, hogy féken tartsa az elképzeléseket, kezdeményezéseket, hanem elősegítse, hogy azok valósággá váljanak... Es a többi ismert követelmény, mely a civil társadalmak, a jogállamiság fundamentumát képezik. Nyugat azt várja tőlünk, hogy e követelmények nálunk is meghonosodjanak. Az ország mai állapota, a demokratizálódási folyamat feljogosít ama reményre, hogy ebben az irányban haladunk. Sokan félnek — én is félek —, hogy a visszaesések, visszafordulások ennek az útnak nem csupán pillanatnyi velejárói; meg attól is tarthatunk, hogy talán megfordul az ország sorsa, és valamiféle viszszarendezódést is tapasztalhatunk. Viszont, ha az általános mérleget vizsgáljuk, a helyzet mégsem olyan elkeserítő. A megszavazott és a születendő törvények, az Alkotmány is, ha ilyen szellemben fogadják el, elkerülhetetlenül megállíthatják a visszarendeződés útját.

A romániai helyzet tehát nagyító alatt van. Nagyító alatt.volt már a decemberi események pillanatától kezdve, az élőben közvetített forradalom óta. lgv hót minden részlet kideríthető. Az elsinkófált valóságra. a turpisságokra fénr derül. Akik hamis hangot ütöttek meg. előbb-utóbb íélreseprődaek az első vonalból.

— Minden részlet kideríthető? Ismerjük -például a tragikus vásárhelyi események előzményeit?

— Februártól kezdve az NSZIT nemzetiségi bizottságát vezettem, ahová számtalan olyan információ érkezett be, mely eléjtgé élesen tükrözte a város március előtti közhangulatát. A jelzések aggasztóak voltak. Erre nem csupán mi. hanem az akkori román pártok vezetői is fölfigyeltek. Az államhatalom is szinte naoonta kapta a figyelmeztető jelentéseket. Király Károly alelnöki kabinetje, a nemzetiségi bizottság értesült, hogy a városban veszélyes helyzet alakult ki. Utalnék itt az RMDSZ egyik nyilvános fellépésére: Domokos Géza február 13-i beszédé-e. méh'-, ben fölhívta az egész tanács figyelmét, hogy a fokozódó nacionalista indulatok folytán nemzetiségi téren vészhelyzet állt *16. Kérte a rágalomhadiáratok kivizsgálását, pontos szemrevételezését, s főként azók visszaverését ti ha tói omrésréről.-'Érnem történ; meg 7-1 Dstnem^k trhjtólez-l tűk a feszültség níívekiaihét'“'Mások“ is" figyelmeztettek rá. Gondolok arra a februári büróülésre. amelyen a Dolltikai életéjen akkor ismert, kolozsvári illetőségű, fiatal pártvezér. VitS Andrri képviselő tételesen és név szerint említette a Varra Romftneascü marosvásárhe’v: narvm-y'ésén elhangzott. beszédek lazító, uszító i»1- Jegét. Felhívta a jelen lévő Ideiglenes államfő, Ion Iliescu úr és az Ideiglenes kormányfő, Petre Roman úr figyelmét az egyre súlyosbodó helyzetre.

— Volt-e valamilyen visszajelzés a tudomásulvételen túl?

— Ennél több az akkori törékeny államgépezetben talán nem is történhetett. Konkrét intézkedésként jegyezhető fel, hogy március elején esedékessé vált a nemzetiségi és tanügyi bizottság elnökeinek személyes kapcsolatteremtése a vásárhelyi sztrájkólókkal és az ottani iskolakérdés megoldása. Ez két okból is igen sürgőssé vált: egyrészt, mert a küldöttségek valósággal egymás sarkát taposták, másrészt az a bizonytalan helyzetfelmérő politika. melybe a Tanügyminisztérium a különféle visszásságok, ellentétek, érdekek révén bonyolódott A hatalom úgy vélte, hogy a helyszíni személyes tájékozódás pontos információkat eredményezhet. Így került sor a március 19-i marosvásárhelyi kiszállásra. Ezt az utazást eredetileg korábbra terveztük, X. S. Dumitru tanár úrral már március elején szándékoztunk Vásárhelyre menni, de a véletlen közbeszólt.

A tanár úr betegsége miatt kénytelenek voltunk várni.

— Megkérném, mielőtt a benyomásokat részieteznők, válaszoljon egy kérdésemre, mely már régóta foglalkoztat, s tudom, nem csak engem. Vétettünk-e ml valamit — akár akaratlanul —. ami esetleg tanulság lehet a mának is?

— Az elképzelés szerint — és én elfogadtam a Jelentésnek azt a tételét, hogy a decemberi események után jobban, körültekintőbben. árnyaltabban kellett volna figyelni, hogy milyen helyzetben, miiven környezetben próbáljuk a számunkra magától értetődő demokratikus változásokat elérni. Nem számítottunk ily merev és heves ellenállásra. Nem mértük föl, hogy az utóbbi évtizedek eléggé jól szervezett nacionalista propagandája milyen mély nyomokat hagyott az egész ország lakosságának tudatában. Nem láttuk át. mennyire nehéz kilépni annak a totalitárius rendszernek • keretéből melynek szellemében az egységes nemzeti államban a kisebbségek, mint valami kellemetlen élősködők,

szigorúan féken tartandók. Ez jelentette a ..hosszú Ceaujescu-rendszer idején a nemt*-5>

A MAROSVÁSÁRHELYI JELENTÉS KULISSZATITKAIBÓL

KÉTMILLIÓ ÉPÍTŐ ÁLLAMPOLGÁR SZEMSZÖGÉBŐL