Hungarian Press Survey, 1991. március (8000-8013. szám)

1991-03-13 / 8002. szám

•*1

iiiWS&t.i'E#. :iv|^ jT Sté^'.

tfcséRi jogok ^iem hegyhartgk "

világháború közötti.' nemzetiségi" politika vadhaltáSFit sem. Természetesen, potenciális jogok léteztek, de ezek. alapvető tartalom hiián. teljesen formálisaknak hízó-' nyúltak. Minden szempontból igényelték — -nem a lojalitást mert azt most Is szüntelenül hangsúlyozzák, hanem — a teljes szervilizmust... A nemzeti kérdés e szörnyűséges . koncepciójának, szellemiségének továbbélését mi nem tudatosítottuk, nem mértük föl teljes súlyával. Persze, itt csak néhány sejtést fogalmaztam meg, mert a teljes igazság az. hogy * nemzeti kérdésben nem nekünk kellett volna merőben más sínre állni, á demokratikus hozzáállást országos szinten megteremteni, hanem -a napi politikának; legfőképpen pedig a pontos tájékoztatásnak, melyet sem a hivatalosság, de még a sajtó sem vállalt magára. Sem egyik, sem másik nem villantotta fel 1?galább a románság számára az utat, hogy a nemzetiségekkel kapcsolatban Európa felé milyen ösvényen induljon. Pedig az aggasztó jelek már nagyon korán jelentkeztek. Már januárban, februárban kivehető volt, hogy a román kibontakozás a méltányos kisebbségi kérdés kezelésében nem jó útra fordult. Elhallgatták a Magyarországról érkező segélyeket, sőt trójai falóként valósággal megbélyegezték a tényleg messzemenő jóindulattal és nyílt szívvel juttatott — élékében is jelentős — adományokat. Mert ki kell mondanunk, hogy az első időben a románság mind gazdasági, mind politikai, de még más téren is a leghathatósabb, leggyorsabb segítséget nem Franciaországtól — ami most nagyon közkedvelt és hangulatilag is oly imponáló kapcsolat —. hanem, igenis Magyarországtól kapta. Ezt a politikai szférában tudták. de hangsúlvozását elkerülték. Talán attól tartottak, ha jelentőségét jobban fölmérik, negatív hatása lett volna a közvéleményre. En éppen ellenkezőleg, úgy vélem, nagyon is pozitív, szerepe lett volna a közeledésben, a bizalom meggvökerezésében, az emberi kapcsolatok erősödésében.— Térjünk vissza Marosvásárhelyre.

Tehát március 19 ....

— Ügy érkeztem oda, hogy előzőleg Sepsiszentgvörgyön a március 15-ét ünneplő tömeg magatartásának tanúja lehettem. Magyarul és románul hangzott el üdvözlő beszéd, magyarul és románul énekeltek az emberek. Érdekes, hogy erre a tényre a sajtó nemigen figyelt fel. Ott, ahol a legtöbb ember összegyűlt, ahol több mint 50— 00 ezren vettek részt az ünnepségen, semmiféle incidensre nem került sor. Pedig ott is hivatalosan ki volt tűzve egvmás mellett a román és magvar zászló, akárcsak az ország más helységében. Es az előzetes rendelkezések szerint az ünnepségen részt .verÄ^Hp,!ídiptireáhú^'hTi^aVkor prominénaepolí&ká^f szernélv£ég^.*~aaiát •izemével gvoződhetett m*g.'ihogv március 15-e a két nép közeledését szolgáüa. Soha sehol sem példálóznak e modellértékű seosiszentgvörgvi ünnepséggel, annál gyakrabban hozzák fel a szatmári eseményeket. A román közvélemény szerint március lsén a román templomra kitűzték a piroslehér-zöld zászlót. A napokban végignéztem a szatmári kazettát, a teljes felvételt: a románok tiltakozó ülését, ahol letakarták a Bálcescu szobrot, és olyan plakátokat vonultattak fel, hogy ,.Nu permltem profanarea lui Bálcescu*, ami az RMDSZ programja szerint koszorúzás lett volna. Sajnos, ezt a mozzanatot sem akkor, sem később a sajtó nem tisztázta. A felvételen Jól látszik, hogy egy román, forradalmi zászló mellett ott leng a MADISZ tiszta fehér zászlaja, -és szó sem volt arról, hogy

oda más Is kerüljön... Es jellemző az is, hogy a Kompres a március 15-éről szóló kötetében ezeket 'az alaptalan vádaskodásokat egy oldalon keresztül a világ közvéleménye elé bocsátotta, a másnapi A soros közlemény viszont — amelyben cáfolja az előző napi hírt, és igazolja, hogy tévedés történt —, később már nem került a nyílvánosság elé. £s így sokan abban a hitben élnek, hogy ott tényleg történt valami. Ezek olyan jelek, melyek tovébbárnyalják a marosvásárhelyi események hátterét is.

...Március 19-én reggel már forró volt a hangulat. A románság tiltakozó gyűlését saját szemünkkel láttuk, a jelszavakat hallottuk. Elkeserítő volt az a.látvány, a-' mi elénk tárult, az a hangulat, mely a román tüntetőket, főként fiatalokat a hatalmába kerítette. A hangzavarban érthetetlen módon keveredtek emotív jellegű Jelszavak, melyek információértéket nem hordoztak, hogy például A Tornán nyelv anyanyelv — hát ezt senki sem "vitatta. S mindjárt utána az is elhangzott, hogy Atari cu ungurii din taré. Később a jelszavak eléggé eldurvultak... Mi az -orvosi egyetem vezetőségével szerettünk volna találkozni, ami szinte sikerült. Azért szinte, mert a magyar tél erre a találkozásra készen állt és várta, de az egyetem -vezetősége, élen Pascu professzorral ezt is megtagadta, és nem fogadta el jelenlétünket sem, hogy a találkozó délután az egyetemi káderek és a hallgatók közös küldöttségével létrejöjjön... A nap további és későbbi eseményeit nem kívánom elmesélni, benne van a . Jeléntésben. (Lásd a Marosvásárhelyi Jelentés II. függelékét, RMSZ 338. szám.). 'Hanem azt már most meg kívánom jegyezni, hogy a Jelentésnek van egy jókora része, amelynek, úgy érzem, senki sem szentel kellő figyelmet: nevezetesen az előremutató -stratégia kérdései. Ez az a fejezet amellyel feltétel .nélkül -egyetértek. Hanem az egész Jelentés kesztyűs kézzel frort jellegével, természetesen nem, mert az az érzésem,/hogy igyekszik-fölmenteni az"akkori ideiglenes”kormányban és/helyi

vezetésben részt vevő'személyiségek'' nagyon negatív szerepét Igaz, a Jelentésből (inkább a függelékekből) kiderül Scrieciu tábornok és Judea ezredes döntő-felelőssége az egész maros vásárhelyi helyzet kialakulásában. Az a tény, hogy ők voltak az akkori vezetésben, az a tény, hogy ebben a megyében -M vezetés ' végeredményben

több mint 70 százalékban olyan emberek kezében van -és volt, .akik most vádolni Igyekeznek egy kisebbsége: — önmagáért beszéLEs természetesen önmagáért beszél az a tény is, hogy az ők vezetése alatt az a visszás helyzet Vásárhelyen kialakulhatott. Mert egy Kincses Elődnek, egy Jakabffy Attilának a marosvásárhelyi közéletben nem volt lényeges szerepe... U- gyanis a vásárhelyi események gyökerei a hatvanas évekbe nyúlnak, az aJckori pártpolitika eredménytótén t a magyar többségű, a magyarság számára szimbólumértékü város népességíelduzzasztással, román többségű várossá vált. Ez*, ma már legalább őszintén el lehet mondani, de sajnos, a Jelentés ezt nem tükrözi, mint ahogy azt sem — csak a számadatok —, hogy a'város vezetőségének 74 százaléka román-volt.

— MI volt ennek a következménye?

— Elöljáróban kijelentem, kétségtelen, hogy Marosvásárhelyen nagyon sok értékes román értelmiségi és munkásember is megtelepedett. Viszont a rendszer alakította vezető réteg a decemberi események után bizonytalanná vált. Nyilvánvaló lett, hogy jlz útján induló új társadalom más kritériumok alapján «válogatja* majd vezetőit. Tehát egyik napról a másikra elvesztetttót a talajt lábuk alól, annál is Inkább, mert .az a hatalmi gépezet, amely létük „biztosítéka* volt, megpűnt mint Intézmény. Ismétlem, mint intézmény és nem mint kapcsolatrendszer, mert az továbbra Is működött. Amikor rádöbbentek, hogy a visszarendeződés lehetetlen, hogy minden ,lépés a demokrácia felé számukra vészhelyzetet teremt, nem lévén birtokosai azon vmberi kvalitásoknak, amelyek a demokrácia teremtet» szabad versenyben továbbra is vezető beosztást biztosítanak számukra, megpróbáltak — és be kell ismernünk, sikerrel — olyan helyzetet kialakítani, amely indokolttá tette visszahelyezésüket egyes funkciókba. Nagyon szeretnék olyan hiteles adatok birtokába kerülni, amelyekből kitűnne, hogy a régi belügyi alkalmazottak például jelen pillanatban hol dolgoznak, mivel foglalkoznak, s mióta töltik be Jelen munkakörüket. Gyanítom — március óta...

A Jelentés arra sem mutat rá például, hogy mi volt ama döbbenetes gyűlésnek a hatása, amelyen Judea ezredes kijelentette, "hogy igenis, föl kell készülni a magyar agresszióra. Ilyen és hasonló állásfoglalások egész sorozatára került sor, melyek csak fokozták a feszültséget! £s jelenleg Scrieciu és Judea szabadlábon van! 'Zz minket megdöbbent Hasonlóképpen döbbenetes, hogy olyanok, akik egyenruhát viseltek, és így magát az intézményt is képviselték valamilyen módón, az események előtt uszító, lázító beszédeket tartottak. Itt Tárta Vasile őrnagyra gondolok, akit alezredessé előléptetve láttam viszont a gyulafehérvári ünnepségen. Mert ott is jelen volt... Ezeket az „intermezzókat* a Jelentó elkendőzte. A továbbiakban: habár kiderült, hogy felelőssé tehetők azok a polgármesterek is, akik 19—20-án a Jármüveket biztosították, az -embereket megszervezték, sőt a pap, akinek lázító, szervező jellegű beszéde felkészítette már vasárnap a görgényvőlgyi — szerintem ártatlan, mert félrevezetett — román parasztokat, hogy hétfőn be kell menni Vásárhelyre... Ezeken a .tényeken a Jelen tótiem' mént Végig.T.-;- «•#>•'*?.* V? - «.Tjs-r’Vi.; *t...

Kétségtelen, a Jelentés szerkesztőinek

nem volt meg az eszköztára ahhoz, hogy a különféle tényeket pontosan kideríthesse. Miről van szó? Szembesítenie kellett volna olyan embereket, akik egymással szöges ellentétben álló véleményeket alakítottak ki. oly eltérő nézeteket vallanak elvi kérdóekben...

— Erre mb vált Iebeié«tg?

— Nem. A bizottság egyébként is a Jelentó megírását etem bűnügyi dokumentumként képzelte el — ó ebben egyetértek —, hanem olyan helyzetfelmérésként, véleményezésként, az események oly módon való leírásaként, melyből leszűrhető az a parlamenti szintű koncepció, hogy miként kell továbbmenni. Á Jelentésnek tulajdonképpen ez a legfontosabb része, ó csodálkozom, hogy mindenki próbálja afelé terelni a figyelmet, hogy végeredményben az események hogyan történtek. Nehogy azt higgye valaki: azt, hogy mi hogyan ti történt, el lehet rejteni. Bármenynyire sem tetszik egyeseknek, kulturális szervezeteknek, az igazságot nemcsak mi láttuk, hanem külföldi — szerintem pártatlan — megfigyelők iz. A Helsinki Watch részéről jelenlévő két megfigyelő, a Kapor*, de Misson francia emberjogi bizottság két tagja, akik kóöbb végigjárták e szomorú útvonalat, és beszéltek az emberekkel, az érdekeltekkel, megállapíthatták,, mi a valóság. Es nem lehet egy Ír kazetta 10 másodperces jelenetéből Ítélkezni, mert nem szabad elfelejteni, hogy volt annak a kazettának egy lüsse hosszabb változata, amelyen például látszik, amikor berohan a teherautó, s feliegy veire ti emberek száll>