Hungarian Heritage Review, 1987 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
m 33mtgartatt- by -ENDRE HARASZTI — Második rész — Haraszti Endre A HUSZÁROK - MÁTYÁS KIRÁLY KORÁTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG MOTTÓ: „Koszorút kötöttem — Cserfa-levelekbül — Harmat csillogtatja — Örömkönnyeimbül... — Kinek adnám én ezt, — Kinek adnám másnak, — Mint vitéz Lenkei — Huszárszázadának?” (Petőfi Sándor: Lenkei százada. Pest, 1848.) A „huszár” szónak bizonytalan a nyelvtani eredete. Vannak, akik a délszláv „korzar”-szóból származtatják, vannak, akik abból indulnak ki, hogy Mátyás király volt az első, aki (1481. márciusában, Veronai Gábor egri püspökhöz címzett levelében) huszároknak nevezi könnyű lovasságát, mivel országgyűlése (1458) elrendelte, hogy „minden húsz telek után egy lovas állíttassék”. A falusi néphit szerint a huszár azért huszár, mert egymagában is „hússzor többet ér”, mint bármilyen másfajta katona... Általában Mátyás király korától származtatják a huszárok történetét, de az sem vitás, hogy az u.n. „huszárerények” — gondolunk itt a könnyűlovascsapat stratégiájára, taktikájára és harci technikájára — ázsiai eredetűek s amit a magyar huszáregységek produkáltak, annak eredete, hagyományai már megvoltak a szkita-hun-avarősmagyar törzsszövetségeknél és megvoltak a középkori magyar királyság könnyűlovas csapatainál. HUSZÁROK A XV. SZÁZADBAN A következőkben csupán nagyon leegyszerűsített, végtelenül rövidre fogott ismertetést, visszaemlékezést adok; — részletek nem férnének egyetlen rövid tanulmány keretébe. A huszárok történetéről már könyvtárnyit írtak össze, — nem könnyű a tallózás, — fájó szívvel kell kihagynom aránylag fontos részleteket, történelmi alakokat, epizódokat, a leglényegesebbre szorítkozva. Mátyás királynak azok a huszárcsapatai melyek résztvettek Kinizsi Pál hadműveleteiben, vagy a németekcsehek-törökök elleni egyéb csatákban, még sodronyingben vonultak a harcmezőre. Fegyvereik a kopja, kard s talán a fokos, vagy buzogány voltak. A sodronypáncéling mellett könnyű sodronysapkát hordtak, keleti módra készült mozgatható orrvédővel. Kis pajzsaikat később I. Miksa császár (1493-1519) „tárcsa-pajzsoknak” nevezte. Első szervezésüktől kezdve, természetesen mint könnyű lovasság szerepeltek. Fürge lovaikon főképpen felderítésre, az ellenség váratlan megrohanására, sorai megbontására, a visszavonulók üldözésére, stb. voltak hívatottak. Ez az általános feladatuk már a taktikai szervezésnél is érvényesült, mert pl. egy huszárszakasz három járőrre tagozódott s a nagyobb lovastesteken belül támadó és védő oldalcsapatok is lettek elkülönítve, illetve külön feladattal bevetve. A XVI. ÉS XVII. SZÁZAD Abban az időben, mikor a törökök hazánk nagy részét megszállva tartották, egy-egy huszárcsapat 500-1000 lovasból állhatott. A nyugati országrész Habsburg-uralom alatt szervezett huszárainak igen jól felszereltnek, jól képzettnek kellett lennie, különben aligha tudtak volna ellenállni a törökök kitűnő és áldozatkészen harcoló szpáhi-csapatainak. Ebben az időben — adataink szerint — a huszárcsapatnak sem külön megnevezése, sem száma nem volt, hanem azt a parancsnok nevével jelölték meg. A huszár nem volt állandóan szervezett tagja seregének, — gyakran előfordulhatott, hogy végvári vitézből huszár, — huszárból alkalomadtán végvári vitéz lett. A huszár sokoldalúan volt képezve; alkalmazkodni tudott a nyíltszíni frontális támadáshoz, a hegyes-erdős vidék guerilla harcmódjához, vagy — ha kellett — a várvédelemhez is. Huszárcsapatok haltak hősi halált Mohácsnál, huszáregységek segítették Kőszeg és a többi vár hősi védelmét, huszárok álltak az első erdélyi fejedelmek rendelkezésére a tartomány viszonylagos függetlenségének biztosítására is. Külföldön először Báthory István, az erdélyi fejedelemből lett lengyel király (1571-86) szervezett huszárcsapatot, de ez inkább testőrség volt és fegyverzeténél, ruházatánál fogva inkább a nehezebb lovassághoz volt hasonlítható. Báthory példáját követve, nagy ellenfele IV. („Rettenetes”) Iván cár (1533-84) ugyancsak huszáregységet alakított s azokat orosz földön ,,guszári”-nak nevezték. A XVII. század első évtizedeiben, főleg Bocskay István fejedelem (1557- 1606) óta főleg „hajdúkról” olvashatunk. Ez elsősorban gyalogkatonaság volt, de ha kellett ügyesen kaptak lóra és „huszárszolgálatot” teljesítettek. A harmincéves háború (1618-48) első évtizedében 25 huszárcsapat létesült, folyt, a köv. oldalon 26 HUNGARIAN HERITAGE REVIEW FEBRUARY 1987
