Hungarian Heritage Review, 1987 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
— főleg a Habsburg oldalon. Egy huszárezred 5-10 századból állott, amelyeket akkor még „Compagnie”nak neveztek. Minden „Compagnie”ben 80-100 lovas volt. Az ezredeket szintén parancsnokaik nevével nevezték meg. (Pl.: Könyárdy-huszárezred, vagy: „Ungarische Pferde unter Paul Esterházy”, stb.) A harmincéves háborútól kezdve a huszárság már állandó intézmény volt, de szervezetében nagy hullámzás mutatkozott és nem volt olyan törvény, vagy rendelkezés, mely akkor még egységességet biztosított volna. Ugyancsak a harmincéves háború első szakaszából jegyezték fel, hogy a korabeli huszárviseletet, ill. fegyverzetet kiegészítették néha hosszú dzsidával, azaz lándzsával is. A dzsidás-huszárok öltözetét aztán később „örökölték” az „ulánusok”, ezek a középnehéz lovastestek is. Később görbe kard, (hasonlatos az ősi magyar szablyához), karabély és pisztoly lettek a huszárok fegyverei. Igen sokra értékelte a huszárok taktikai jelentőségét gróf Zrínyi Miklós, a hadvezér-író s ha a történelem adott volna számára időt, lehetőséget, akkor bizonyára a kifejlesztett huszár-ezredeknek hatalmas katonai jelentőséget adott volna, nemzetünk javára, dicsőségére. Thököly kurucai igen sokban hasonlítottak felderítő- és harcmódban a korabeli huszárokhoz; igen sok korábbi kuruc harcosból kitűnő huszár lett. A huszárságnak nagy szerepe volt Magyarországnak a török hatalom alól való felszabadításában is. A XVII. század utolsó évtizedeire esik legrégibb magyar huszárezredünk megalakítása is. Ez a 9. számot kapta s Czobor Ádám gróf tábornok szervezte, 1688-ban. (Későbbi örök „tulajdonosa” Fogarasi Nádasdy Ferenc gróf tábornagy lett.) 1696-ban szervezték meg a 8. sz. huszárezredet. Szervezője eredetileg Mihályi Deák Pál ezredes volt. (Utolsó tulajdonosa az I. Világháború alatt Nádosi Tersztyánszky Károly lovassági tábornok volt.) Ezekben az időkben, — főleg a XVII. század első felében — az egységes huszáregyenruha még ismeretlen dolog volt. A huszárok meglehetősen díszes, magyaros ruhát, kalpagot és gyakran bőrkabátot öltöttek magukra. 1 JMunnartan Supplement A XVIII.SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN Pontosan 1702-ben alakítota meg Ghymesi Forgách Simon gróf tábornok azt a huszárezredet, amely a 3. számot kapta. (Örökös tulajdonosa később az a F utaki H adik I stván gróf tábornagy lett, aki Mária Terézia kiváló lovasgenerálisa volt.) A huszárok — vállvetve a kurucokkal — nagy szerepetjátszottak II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában s közülük — emigrációba kerülve — nemcsak a magyar könnyűlovas és a magyar kard dicsőségét vitték el a világ minden tájára, de igen nagy szerepük volt mind egy-egy ország lovasdiadalaiban, mind a „huszár” név nemzetközivé tételében. 1734-ben alakult meg a 4.sz. huszárezred, Hávor János Miklós gróf ezredes parancsnoksága alatt. Ugyanebben az évben alakult meg a 6.sz. ezred is. Parancsnoka Nagykárolyi Károlyi Sándor gróf lovassági tábornok lett. (Utolsó tulajdonosa II. Vilmos, Würtenberg királya volt.) 1741-ben létesült a 10.sz. huszárezred, Beleznay János altábornagy irányítása alatt. (Későbbi „örök tulajdonosa” III. Frigyes Vilmos, Poroszország királya lett.) 1742-ben állították fel a 2.sz. huszárezredet. (Későbbi tulajdonosai: Lipót Sándor főherceg, majd József főherceg nádorok voltak, majd 1893-ban Frigyes Lipót porosz herceg kapta az „ezredtulajdonos” titulust.) A XVIII .század első felében már kialakult a huszáregyenruha is. E leinte gazdagon zsinórozott mente, ugyanolyan dolmány s legtöbbnyire kék nadrág, ezredenkint különböző színű kalpag, sárga, majd feketeszínű csizma volt a huszárok öltözete. Ujjas köpeny helyett fehérszínű, hosszú kerek köpenyt hordtak. (Ez a huszárköpeny egyébként legtöbb ezrednél egészen 1850-ig maradt használatban.) A különböző felszerelési tárgyak közt előkelő helyet foglalt el a díszes tarsoly, a szolgálati öv és a „csótár”, vagyis a nyeregtakaró. A magyar huszárok hírneve az ellenség előtt mindig rettegett volt. Hírnevüket minden háborúban növelték. E lég, ha a kiváló magyar huszártisztek hosszú sorából csak néhányat említünk meg: Simonyi óbester, Nádasdy, Hadik András, Edelsheim-Gyulai, Hertelendy, Török, Petrovszky, Horváth- Petrichevich, Vájná, Kosztolányi, Révay, Hadik Károly, Dévay, Mécséry, Buday, Szentkeresty, Zathuretcky, Rakovszky, Meskó, Andrássy, Dőry, Horváth, stb. (Ezek később mind a katonai Mária-Terézia Rend tagjaivá lettek.) Zachar József „Idegen hadakban” (Magvető, Budapest, 1984.) c. kitűnő könyvében megemlíti azokat a huszárokat, akik még a XVIII. század első felében kitűntek hazájuktól messze eső, külföldi államhatóság szolgálatában. Itáliában pl. már 1705. derekára nyolcszázadnyi huszár szolgált a francia hadak soraiban. Ezekből 1705. szeptemberében szerveztek önálló huszárezredet. A francia kormányok felismerték a huszárság igen jelentős hadi szerepét és ezen belül a magyar lovasok gyakorlatát és virtusát. Deák Pál huszár óbester nevét kell itt kiemelnem. 1709-ben a spanyol hadsereg kötelékében jelentek meg huszárok. A spanyol örökösödési háború idején nem a létszám, hanem a harci tapasztalatok alapján volt értékes minden hadvezetés számára a huszár csapatnem. Már említettem, hogy milyen nagy szerepe volt a Rákóczi-emigrációnak abban, hogy Európa-szerte megerősödtek a hadak magyar huszár-egységekkel, kiváló magyar huszártábornokokkal, tisztekkel. Az emigráló huszárok először lengyel földre értek, majd onnan kerültek elsősorban Franciaországba s máshova is. Lengyelországból sokat közülük az orosz hadseregbe is bemustráltak. A franciaországi Ráttky- és Bercsényi huszárezredben az 1720- as években az előírt létszám egyaránt 28-56 tiszt, 400-800 altiszt és közhuszár között mozgott. Ezek a magyar hősök voltak a francia ezred mozgató erői. I. Frigyes Vilmos porosz király oly nagy jelentőséget tulajdonított a magyar huszárok „beszerzésének”, hogy ügynökei 1722-t követően — a bécsi hatóságok támogatásával — rendszeresen toboroztak magyar fiúkat, köztük huszárgyakorlattal rendelkezőket, a porosz hadseregbe .Közben Franciaországban már anynyira magyar jellegű lett a huszárság, hogy pl. 1742. január 1-én Broglie marsall azt az óhaját fejezte ki, hogy „kívánatos lenne, hogy a huszárezredekbe elvegyítsenek néhány francia tisztet is...” (Zachar József, 96.o.). A Habsburg Birodalomban elvitathatatlanul Mária Terézia „érdeme” a hufolyt. a köv. oldalon FEBRUARY 1987 HUNGARIAN HERITAGE REVIEW 27
